Szoktatok regényt írni?

Szoktam írni! De még egyet sem fejeztem be! Van amit azért nem folytattam, mert túl mély érzelmeket hoztam benne a felszínre, mint pl. erőszak, agresszivitás, kő kemény élet szaga van, amit nem tudok befejezni, mert sosem éltem át! Ahogy vissza olvasom nem is értem hogy jutottam el idáig. Egy lányról szólt, aki új életet akart kezdeni és a nagy szerelmet akartam fő cérnaként vezetni és egyszer csak átment az egész vissza kanyarodott az elejére az elborult, alkoholista apa került előtérbe. Szörnyű történet.

A másikat pedig azért nem fejeztem be, mert már nekem is túl csöpögős volt, hányingerem volt folytatni.

Van még egy már elkezdett történetem, teljes mértékben természet feletti ettől nem ment el a kedvem, ő a kis kedvencem, de nincs ihletem hozzá! Egyszerű lenne vámpírt és vérfarkast bele rakni ismert tulajdonságokkal, de az túl előregyártott, avval már nem is lenne mit csinálni az nem alkotás lenne hanem másolat! Így elég nehéz..

Most ismét anyagokat gyűjtök. Olyasmiről, ahogy egy 40-es nő átlép az élete másik oldalára, mindent újra kezd. Mintha újra 18 lenne. Felfedez egy új világot és ennyi idősen éri mind azt el, amit fiatal korába kellett volna! Nem tervezek szerelmet bele szőni, ez most Élet gyanús. Tudod enyhe célzás arra, hogy szinte SENKI sem csavarja ki azt a napjaiból amit kilehetne! Nem Élünk! A regényben erről lesz szó, éljünk, úgy ahogy senki! ÉS meglesz a gyümölcse.

Nem miattad félek, de nincs szerzői jogom, nem tudom MÉG mivel bizonyítani, hogy valóban az enyém, ha ellopnák! ÉS ami felkerül az internetre ott annak vége azt bárki felhasználhatja! De nekem nincs arra pénzem, hogy levédjem, hisz még csak 16 vagyok! Talán egyszer olvasni fogsz. Nyomtatott formában! :)