Regényt szeretnék írni, ez lenne az eleje. Jó ez így? Lécci olvassátok el, és írjatok véleményt!
Első fejezet
- Egyél egy kis pirítóst! – tolta apa elém a tányért bátorítóan mosolyogva.
Megráztam a fejem. Ha valami, akkor tuti, hogy apa „szuperpirítósa” lett volna a gyilkosom. Hiszen még a kávémat is nehezen tudtam lenyelni.
Apa megvonta a vállát, és visszabújt az újságja mögé. Anya lépett be a konyhába új fekete szoknyájában és vörös blúzában. Szőke, vállig érő haja frissen vasalt. Lehajolt apához egy csókra, majd felém fordult.
- Kicsim, egyél valamit!
- Jaj, anya, elhiszed, hogy nem bírok? – letettem a kávésbögrét és felálltam. – Megyek, rendbe teszem magam.
Aztán otthagytam őket. Bementem a fürdőszobámba, lekaptam magamról a köntöst, a pólót, meg a bugyit, és beálltam a zuhany alá. A forró víztől kicsit enyhült a gyomorgörcsöm. Az ember azt mondaná, hogy „Nem lehetsz ilyen hisztis, hiszen már egyszer megtörtént ez veled! Kapd össze magad és tedd a dolgod!” Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Igaz, egyszer már átestem a dolgon, de milyen vége lett?! Lúzer voltam, mert nem adtam magamra, mert csak a saját bánatommal törődtem, és mindenkit eltaszítottam magamtól. De ez nem ismétlődhet meg!
Na oké, íme az életem filmelőzetese: 15 éves vagyok, és épp a gimi első napjára készülök. Nem szokásom parázni, de most rám jött a pánik. Nem akarok megint a süllyesztőbe kerülni. Ez akkor történt meg, amikor ideköltöztünk New Yorkba, és új suliba kellett mennem. Akkor hetedikes voltam – tehát két éve történt. Előtte San Franciscóban éltünk. Megvolt mindenem, amire csak vágytam. Az életem tökéletes volt, amilyet mindenki kíván. Népszerű voltam a suliban, rengeteg barátom, meg csodálóm volt. Volt egy hatalmas házunk a külvárosban. Apa és anya rengeteget dolgoztak, mondván hogy „megteremtsék a körülményeket, nekem és a nővéremnek, Lilinek”. Apa védőügyvédként dolgozott, nagy sikereket aratott, meg minden, de ebbe most nem megyek bele. Anya fiatalkorában modell volt, bár nem annyira híres, legnagyobb sikerét a Mario Saldana által készített fotói jelentették. Aztán 18 évesen megszülte Lilit, úgyhogy „visszavonult”. Mostanában titkárnőként dolgozik valami menő cégnél, szúval elég jól keres.
A New Yorkba való költözésünket két dolog jelentette: az egyik a tragédia volt. Lilinek volt egy barátja, - Mike – akivel már vagy 4 éve együtt voltak. Felvetődött az ötlet, hogy összeköltöznek egy kisebb házban, de előtte még volt egy tervük: Floridába akartak menni egy két hetes kikapcsolódásra. Minden tökéletesen ment persze – de túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Repülőszerencsétlenségben mindketten életüket vesztették. A repülőn egyetlen túlélő sem volt. Még az óta sem hevertem ki. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Nagyon szoros volt a mi kapcsolatunk. Anyám helyett is anyám volt. Mindig meghallgatott, és segített. Az, hogy elköltöztünk, nem sokat segített. Néha még most is nagyon üresnek érzem magam, és őt hibáztatom, amiért itt hagyott egyedül. Tudom, hogy önzőnek tartasz… de gondolj bele: ha a számodra legfontosabb ember meghalna, hogy éreznéd magad? Most már csak apával tudok olyan jól ellenni, mint Lilivel, de még ez is messze van tőle.
Másik ok: munka. Apa kapott egy remek lehetőséget New Yorkban; – jó sok pénzt ígértek – pont kapóra is jött.
Nos, hát így kerültünk ide. Persze nagyon hiányoznak a rokonok, meg a barátok, na meg Adam – pasim volt, majdnem 4 hónapig, aztán szakítottunk a korkülönbség miatt: míg én még be se töltöttem a 13-amt, ő már 16 volt. Egyébként tuti pasi volt, nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. Csak hát szex nélkül nem ment. De fontos része volt a életemnek, és az is marad.
Két nagyon jó barátom volt: Matt és Caroline. Mi uraltuk a sulit, én voltam a „királynő”, ők ketten meg a „segédeim”. A többi diák meg a „szolgák”, „alattvalók”. Vicces. Most bármit megtennék, hogy visszakapjam az életemet. Akár még a társadalmi létra legalját is bevállalnám. De hát… ezt dobta a gép. Az a dolgom, hogy a legjobbat hozzam ki belőle.
válasza:a történet már megvan a fejemben, csak még nem tudom, hogyan írjam le. de szerintem jó lesz(:
köszönöm a véleményt(:
válasza:nem olvastam végig, kb a felénél meg lehet mondani milyen könyv ez. vgy milyen eddig.
egy tipikus mai tinisztori, 1000 ilyen van. nem szeretnélek lelombozni, de sok ilyen mai hangvéetlű ("tuti, ász, szuper, pasi, helyes pasi") nagyon átlagsztori ezeknél a tinikönyveknél a költözés, új iskola, kiközösítés, beilleszkedés, pasizás. kezd sok ilyen tömegtörténet íródni, kiadódni. persze nem akarlak lelombozni, írd csakt vobbá, írd végig, menj el sok kiadóhoz, lehet hogy az egyik ki fogja adni!
de világhírű sikerre, vagy országszerte sikerre ne számíts. olvasd el a Vágy és vezeklést például. az egy igen híres mű, nem véletlenül, mert nagyon jó. a történet nem az az átlagos fajta. érdemes megnézni hogy sokféle szemszögből jközelíti meg a történetet, mégis megmarad E/3. személyben. részletes, választékos leírások vannak benne, de nemcsak egy táj, hanem egy érzés, vagy egy szó, tett által okozott érzelmet is hosszú mondatokban ír le. mégsem unalmas, csak úgy iszod a szavait. a melléknevek mögé is mellékneveket tesz, tehát "gonosz áhítatottsággal érdeklődött mivoltja felől"... a te által írt részletben pedig ez kb annyit tesz hogy : "kérdezte".
pl. írok neked egy részletet a Vágy és vezeklésből, majd leírom úgy, mintha te írtad volna, és nézd meg a különbséget:
A balga ikrek nővérükön töltik ki csalódott dühüket-ez hihetően hangott Briony fülének. De rendszerető lelkét közben már más is nyugtalanította, mégpedig az, hogy hamarosan vacsorához szólítják őket, és Lolának össze kell szednie magát.
Az ikrek nővérükön töltik ki dühüket, ez hihetőnek hangzott. De Brionyt már más is nyugtalanította, vajon mi lesz, nemsokára vacsorához hívják őket, Lola pedig még nem készült el.
Tudom hogy egy amatőr művet nem lehet egy ilyen világsikerrel összehasonlítani, de törekedj a világklasszis írására!
válasza:mellesleg te olyan 13-15 éves lehetsz, és szerintem korodbelieknek célzod a regényt, csak az a baj, hoy az ilyen könyveket általába 8-12 évesek szokták olvasni, mármint én és a barátnőim ilyeneket olvastunk. az ilyen korú lányoknak ez egyfajta bepillantás a "nagyok" világába, milyen pasizni, stb. de egy 13-16 éves lánynak ez szerintem túl könnyed regény. ha én végigolvasnám mondjuk lenne 350 oldalas, akkor ha egész nap olvasnám másfél nap alatt kivégezném nagyon könnyű a szöveg, és nem kell elgondolkodni a mondatok összetettségén, vagy azon, hogy mit érez a főszereplő. (nem nagyzolásból mondom de ilyesmi könyveket télnyleg ennyi idő alatt olvastam ki)
de egy Jane Austen, egy Bronte, vagy egy Ian McEwan reégny hiába ugyanannyi oldal mint a tied, afféle csemegének számít, elolvasok belőle napi 30-50 oldalt, és lassabban olvasom, mint egy Jacqueline Wilsont.. van hogy megállok gondolkozni vajon mit érez épp a szereplő, vagy egy nagyon forró romantikus pillanatot elolvasok még háromszor. de a te könyveden átrágnám magam 1-2 nap alatt. de fiatalabbaknak lehetne jó. 8-12 évesen én is olvastam rengeteg Jacqueline Wilsont, A macskám a családom és a fiúk-at, meg hasonló sulis, ilyesmi könyveket, teljesen magával ragadott a "nagyok" világa, és szerintem minden ilyen fiatal így van vele.
amúgy szerintem nagyon köznapi, gyereknyelvet használsz.
Mi uraltuk a sulit, én voltam a „királynő”, ők ketten meg a „segédeim”. A többi diák meg a „szolgák”, „alattvalók”.
én ezt sokkal inkább olvasnám így:
(ha már ez a sztori, akkor nem próbálok meg világklasszis stílusban írni, és meghagyom az E/1.-t)
Olyasfajta népszerűségre tettünk szert az elmúlt évek alatt, hogy egy idő után már elgondolkodtatóvá vált a helyzet. Mintha mi lennénk a királynők, és alattvalóink a többiek, kik talán félelemből szolgáltak minket, mert féltek a koronától. Lehetséges, hogy nem is igazi népszerűség volt ez? Félelmből eltűrni, nem pedig szereti valakit teljesen különböző dolog.
válasza:amúgy bocsi hogy ennyit összehasonlítgatok de csak segíteni aakrok, hogy érezd a különbséget.
tudom hogy a részletben nem volt romantikus leírás, de én ilyennek tudnám elképzelni, ha lenne, tehát ilyennek írnád le:
" Lassan, gyengéden csókolta meg a nyakamat. Majd levette a pólóját és tovább csókolgatott. Beletúrtam a hajába, és lehunytam a szemem."
de nézd ez így mennyivel másabb (nem szó szerint idézek, csak emlékezetből megpróbálom "leutánozni", a szereplők nevei megmaradtak-> Vágy és vezeklés)
Robbie azon tűnődött, ez a test, amit most kezeiben tart, milyen gyönyörű, s hogy ezt eddig figyelmen kívül hagyta. Cecilia halkan sóhajtott, amikor Robbie gyengéden megcsókolta éppen a füle alatt. Olyan forróak voltak mindketten, mintha sivatagi hőségben lettek volna.
tudom ez elég silányra sikerült, leutánozhatatlan amit McEwan művel(t), szóval... de csak azt akartam hogy vedd észre a különbséget. nem az én írásommal és tieddel akarom összehasonlítani!!!
nekem már 8 éves korom óta mindig születnek könyvötletek..van amit megálmodtam, van ami cska úgy jött.. elkezdtem..utáltam, összegyűrtem, kitöröltem. nem bírtam elviselni az érzést hogy nem bírom megalkotni, azt ami már oly régóta kikívánkozik belőlem..mikor készen lett egy oldal nagy levegőt vettem és úgy ovlastam el, mintha akönyvesboltban keresnék egy könyvet, és beleolvasok.. elszörnyedtem.. gonjdoltam azon nyomban letettem volna a könyvet és új után néztem volna.. pedig én olyan történetet akarok írni amit ha a boltban,könyvtárban elkezdek olvasni, akkor leülök egy székbe és amíg nem kell indulnom, elolvasok 25 oldalt belőle...
most azt a 4-5 regényötletet egyesítettem, rüviden leírtam a történetet 4-5 oldalban, megterveztem a karaktereket.. olyan könyvet akarok írni amit majd ha meghalok klasszikusként fognak emlegetni.. amit talán megfilmesítenek, annyira jó..
nekem ez van hogy...
írj olyan könyvet, ami
olyan választékos mint a Vágy és vezeklés
olyan izgalmas, mint a Harry Potter
olyan népszerűségnek örvend, mint a Büszkeség és balítélet
olyan magával ragadó, mint az Egy gésa emlékiratai
olyan hosszú, mint az Anna Karenina
amúgy én nagyon el akarom kezdeni a könyvemet, de mindig bennem van ez a tartogatás, hogy még érlelem a történetet magamban.."Rettegés a fehér papírtól"-mondják a nagyok.
egyszer elkap az ihlet, akkor elképzelem filmként a történetet, elképzelem a végét, egy bizonyos részletet..agamban megfogalmazom mit érez akkor..
és az ilyen tervezgetések alkalmával jövök rá, hogy mnem valóságszerű, ha ez meg az történik, és ezért valamilyen más megoldás kell XY halálára például. ezért nem akarok belevágni meggondolatlanul, tervezgetek, mert nem szeretem akkor megtervezni mi történik, ha már írom.. de nem akarok minden egyes mondatot megtervezni, átírni, mertakkor görcsös lesz, és nem lesz jó olvasni. azt a könyvet jó olvasni, amit lendületesen írtak. én is lendületesen akarok írni, ezért magamban tervezem..
amúgy mindegyik nagyo hosszú választ én írtam (73%-os vagyok)
hát nem feltétlen célom volt kiadni, vagy ilyesmi, egyszerűen csak a magam szórakoztatására kezdtem el... talán egyszer majd, ha jobb lesz.
ebben még nincs romantikus rész, de igazából egy romantikus regényt terveztem. nem a népszerűség meg az új suli stb. lett volna a lényeg.
és tudom jól, hogy ez még sok alakításra vár, és ha ki is adnám, nem lenne olyan nagy szenzáció mint a Vágy és vezeklés. már leírtam pár részt, amiben választékosabban írtam(szerintem), és többször is elolvastam és jónak tűnik.
egyébként hány éves vagy, mert elég sok mindent tudsz az írásról?
mellesleg köszönöm a tanácsaidat, jól fognak majd jönni(:
16/L
válasza: válasza: válasza:Nekem nagyon tetszett. Szívesen tovább olvastam volna. egy jó tanács: ha szeretnéd hogy mások is olvassák a könyvedet, akkor nagyon figyelj a helyesírásra, mert arra nagyon sokan ( köztük én is ) érzékenyek. És az olvasás sokkal élvezhetőbb akkor ha nincs benne hiba.
Ui.: A könyvedet egy éjszaka alatt elolvasnám, ha megírnád.:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!