Miért ilyen velem? Már nem akar a barátom lenni? Olvassátok el mondjatok véleményt mert már semmit sem értek!
22 éves lány vagyok. Talán gyerekesnek tűnik ilyesmin keseregni ebben a korban, én mégis ezt teszem...
Van egy legjobb barátnőm (vagy már csak volt?). Középiskolában lettünk a legjobb barátok, másodikosok voltunk amikor kezdett kialakulni, harmadiktól kezdve meg már teljesen kialakult. Az érettségi után még mind a ketten maradtunk a szakmát megcsinálni. Aztán jelentkeztünk egyetemre, ahova engem felvettek oda őt nem (nem azért jelentkeztünk egy helyre, mert divatos hogy a barátnők ugyanoda jelentkeznek, hanem azért mert a szakmánk után ez volt az első számú odavágó szak). Őt egy hasonló, de másik szakra és másik karra, egyben másik épületbe is vették fel (ami egyébként nehezebb mint az én szakom, mindegy).
Kicsit kevesebbet találkoztunk de ugyanúgy eljártunk nagy ritkán bulizni (nem vagyunk nagy bulizósok) és úgyanúgy eljártunk csavarogni, beültem 1-2 órájára is...
Idén áprilisban romlott meg a kapcsolatunk. Egy koncertre mentünk volna el, már 1 hónapja lefixáltuk, aztán előző nap lemondta, arra hivatkozva hogy nincs pénze ( a jegy 1500 ft lett volna). Én tudtam hogy van neki pénze, évek óta ismerem, nagyon spórolós, és megnézi mit hova költ, olyan nincs, hogy neki ne legyen pénze. Nagyon dühös voltam rá és elég csúnyán leosztottam. Nem káromkodtam vagy hasonló, tehát ne gondoljatok durva dologra, csak dühömben alaposan lehurrogtam. Aztán nem is beszéltünk nagyon sokáig. Vettem szülinapjára ajándékot ami májusban volt, de már megvettem neki februárban mert féltem hogy megveszik addig. Dühömben eladtam a vaterán. Nem beszéltünk, de születésnapjára felköszöntöttem, háromszorosan is. iwiwen írtam neki verset, köszöntést, smsben szintén, meg az emailjára elektronikus képeslapot. Akkor már kezdtem megenyhülni és már hiányzott nagyon hogy vele legyek. Viszont nem válaszolt nekem, sem iwiwen, sem smsben, hogy "köszi" vagy valami és emiatt az enyhülésem ismét "lángra kapott" megint dühös lettem hogy ennyit nem jelentek neki hogy legalább visszaírjon vagy valami.
Rá 1 hónapra volt az én születésnapom és még mindig nem beszéltünk, már április óta megszakítás nélkül ment a dühöngés egymás felé, legalábbis a részemről biztos. Írt nekem smst amiben felköszöntött de én ugyanúgy nem válaszoltam rá ahogy ő se az enyémre. Direkt csináltam hogy érezze milyen rossz.
Aztán júliusban már nagyon baxta a csőrömet ez a hallgatás, és írtam neki msnen, amiben bocsánatot kértem tőle amiért annyira kiborultam a hülye koncert miatt, és nem akarom hogy rosszban legyünk azt akarom hogy minden olyan legyen mint régen. Ő azt írta hogy oké, de nagyon kimért volt. Kérdeztem hogy mi van vele, írta hogy neki most más dolga van nem tud sokat írni addig írjam le mi van velem. Én leírtam litániában mi minden történt velem az elmúlt hónapokban, aztán ő elköszönt és kijelentkezett msnről.
Rá 1 hétre megint próbálkoztam, írtam msnen hogy mizujs, de nem nagyon válaszolgatott rá, sőt, szinte semmit, csak visszaköszönt és ennyi. :(
Úgy éreztem tovább kell lépnem mert szemmel láthatóan ebből már nem lesz semmi. Azt hittem túl is tettem magam rajta aztán rákellett jönnöm hogy egy nagy frászt.
Eldöntöttem hogy írok neki iwiwen. Gondolkoztam, hogy olyan levelet írjak neki amiben leírom megint hogy nem akarom ezt a helyzetet és oldjuk meg, vagy olyan levelet írjak neki, mintha mi sem történt volna? Utóbbit választottam. A levél így hangzik: (a helyszíneket kipontozom)
Szia Csaj :)
Mostanában nem beszéltünk igaz nem nagyon vagyok fennt msnen, sőt, az utóbbi hetekben napokban netezni sem sokat netezek.
Dzsungel"..." van a "..."ban, behordtak egy fél állatkertet, ha gondolod megnézhetnénk jövőhéten közbe meg persze dumcsi, meg fagyi, vagy akármi :)
Persze lehet hogy te már láttad, nem tudom. én a városba se voltam nem tudom mióta.
Egy olyan napon kéne menni amikor ha minden igaz nem lesz plusz 600millió fok és nem szakad rólunk a víz...
Írj hogy van e kedved vagy láttad e vagy mi van :)
puszinyuszi
Erre ezt válaszolta:
Szia!
Jó lenne menni,de nem tudom,h mikor mert dolgozok,ugyhogy nekem csak késö du-án vagy a kora este fele lenne a jó,változó,hogy mikor meddig vagyok.
puszi
Válaszom:
Szijjja!
Ugyanott vagy, a "..."nál? Dejó már hogy tudsz hol dolgozni még mindig Én is dolgozok, itthon reggeltől estig de azért nem fizet senki :D
Ha nem vagy kipurcanva délutánra, nekem az is jó, a "..." úgyis éjfélig van nyitva a "..." miatt minden nap, meg legalább nincs olyan meleg...
De nem akarok "erőszakoskodni" mert ha fáradt vagy már munka végére (te érzed) akkor mehetünk máskor is, vagy ha szabadnapod van, vagy ráérsz.
Pusziiii
És erre már nem válaszolt semmit, ma reggel 8 után elolvasta, nem törölte ki, de nem is válaszolt rá :(
Egyértelműen kihátrált a találkozásból, mert máskor mindig tudott időt szakítani a találkozásra, most meg nem. És nagyon kimért volt a levele, meg nagyon rövid :(
Mi a jó eget csináljak? Kaparjak utána még, vagy hagyjam a fenébe? Nem tudom túltenni magam rajta :( vagy állítsak be hozzá egy hatalmas tortával, vagy mit csináljak???
Sajnos nincs még egy olyan lány akivel ilyen szoros barátságot tudnék kötni. Illetve van még egy nagyon jó barátnőm, de ő Tatabányán lakik én meg 300 km-rel arrébb, szóval... :( Van nagyon sok haver, felszínes ismeretség, de komolyabb barátság nem alakul ki valahogy senkivel. Az egyetemen is mindenkivel jól kijövök, elég hangos ember vagyok és vihorászós, és ennek köszönhetem hogy úton útfélen mosolyogva beszélnek hozzám az emberek mert tudom hogy kedvelnek de senkivel nem tudok mély barátságot kötni. De ha tudnék is hiányozna ez a barátnőm nekem mert évek óta együtt vagyunk már jóban rosszaban...
Amúgy nem lakik annyira messze, busszal 30 perc alatt odaérnék. De nem tudom hogy ebben a feszült kimért helyzetben okos dolog e személyesen és egyben hívatlanul beállítani! Ha magamból indulok ki, én sem szeretném ha olyan ember tolná befele magát a házba ahol élek, akire haragszok...
szerintem már nem akar veled barátkozni. hasonló van velem és a barátnőm között. 8.- ban nagyon jó barátnők voltunk, de most elkerültünk középiskolába és ha találkozunk is nincs mit mondanunk egymásnak:( valahogy már nem érzem azt, hogy mindent meg tudnék vele beszélni és semmi témánk nincs pedig alig találkozunk
kérdezd meg tőle, hogy mi a baja aztán hagyd
szerintem hagyd a franca. Te már megtetted a magadét, bocsánatot kértél mégis mit akar még? Szerintem ne jelentkezz nála sehogysem. Majd ha akar vmit majd úgy is megkeres. Ha meg nem, akkor ennyi volt a barátság. Egy igazi jó barátnő nem kapja fel ilyenen a vizet, ha mégis utána megbocsát. Szerintem ő nem igazi barátnő, nyaljon sót. Nem hiszem hogy ilyen barátokra lenne szükséged.
Egyébként nem vagy egyedül, mert hasonlóképpen jártam az összes ún. "barátnőmmel". Annyi a különbség hogy a legtöbb engem bántott meg, én megbocsátottam aztán még ők vannak megsértődve. Tudod mit? El vagyok én magamban, van párom, van egy tündér babám és szarok mindenkire. Elegem lett a kihasználásból, hogy csak akkor vagyok jó ha kell vmi. Amikor meg nekem lenne szükségem vkire akkor meg fütyülnek rám. Én befejeztem, nincs több haverfelvétel. Te is legyél szigorú, legyen önbecsülésed, ne hagyd magad!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!