Mondjátok meg mit lehet ilyen nővel csinálni?

Semmivel. Neked kellene elköltöznöd, akkor talán jobban rájönne anyád, hogy milyen egyedül maradni egy ilyen emberrel. Ráadásul ha lenne külön helyed, a tesóid menekülhetnének hozzád, ha eldurvul a helyzet.

:) vicc

Szerintem semmit sem tudsz tenni. Az én apám is alkoholista volt, igaz, nem vert minket, csak mindennap hazajött, lefeküdt, aludt, nem lehetett szinte megmoccanni a lakásban, nehogy felébredjen. Pénzt szinte semmit sem adott haza. Anyámnak lett volna lehetősége elválni, de nem tette. Már felnőtt fejjel egyszer mikor szóba került, megkérdeztem, hogy miért nem? Először jött azzal, hogy hát mégis az apátok. Erre mondtam, hogy ez nem érv, csak egy tény. A következő az volt, hogy a lakás... ha eladják, nem tudtunk volna két kisebbet venni. Ez sem volt jó érv, mert akkoriban a Honvédségnél dolgozott, kapott volna szolgálati lakást, emlékszem szó is volt róla. Akkor jött az az érv, hogy "sajnáltam apádat, mi lett volna vele, ha elválunk, teljesen elzüllik". Na akkor kérdeztem meg anyámat, hogy akkor a jelek szerint neki az alkoholista apánk fontosabb volt, mint a saját gyerekei?? Teljesen össze-vissza sértődött, hogy én nem értékelem az ő áldozatos mártíréletét, holott ő mennyi mindenről lemondott! Igen, csakhogy nem miattunk mondott le bármiről is! Nekünk mindig csak a kötelező minimum jutott, volt fedél a fejünk fölött, volt mit ennünk, volt ruhánk, bár egy időben még nadrágot sem bírt venni nekünk, melegítőben jártam suliba, ami azért a 80-as években Pesten már nem volt annyira jó dolog. Úgyhogy ha ő bármiről lemondott, nem miattunk, hanem apám miatt! Ha elváltak volna és kapja a gyerektartást, élünk egy átlagos szolgálati lakásban, sokkal normálisabb életünk lett volna. Lehettek volna barátaink, akik előtt nem kellett volna szégyenkezni, lehetett volna mondjuk két nadrágom, stb. De anyámnak fontosabb volt, hogy ő ne legyen elvált asszony, ezen kívül szerintem ő attól érezte magát valakinek, hogy ő volt a "család mártírja" a külvilág szemében, mert enélkül a kutya se lett volna kíváncsi rá, mert nem volt sem okos, sem kedves, sem barátságos. Attól volt valaki, hogy ő feláldozta magát egy alkoholista férj miatt, de nem vette észre, hogy a gyerekeinek ez rossz. Vagy nem érdekelte. A mai napig ha szóba kerül, állítja, hogy ez így volt helyes, és azzal, hogy én nem értek vele egyet, kvázi őt bántom, szándékosan akarok fájdalmat okozni neki, stb. Hozzá kell tegyem, apámon kívül valószínűleg nem sokan viselték volna el anyám szekánt természetét, azt, hogy mindennek úgy kellett történnie ahogy ő akarta, másnak véleménye sem lehetett, anyám dirigált mindig mindenben. Lehet, hogy ez is közrejátszott, hogy apám hagyta, hogy utasítgassák, más nem tűrte volna el. Aztán apám meghalt 56 évesen, anyám pedig egyre kibírhatatlanabb, mert nincs kin uralkodnia.

Most olvastam a hírekbe, hogy felmentették azt a 17 éves fiút, aki kétszer hátbaszúrta az apját, miközben az verte az anyját. Én nem mondom, hogy ragadj kést, de találhatsz valamilyen módszert, hogy részegen állandóan pofára essen. Bármi megbocsátható, ha gyereket, asszonyt bántanak. Főleg ittasan. Ne anyukádat kényszerítsd, a saját háza elhagyására. Ő rátok is gondol, amikor tűr. Áss gödröt, csinálj csapdát. Még lelkifurdalásod se legyen. Az ilyen az roszabb, mint egy csótánypatkány. El kell taposni.