Hogyan tudnám legyőzni a magányosságomat? Mondjatok valami okosat!
Figyelt kérdés
Egész nap egy 7 hónapos és egy 4 éves a beszélgető társam.Régen sok ismerősöm , barátom volt akikkel szinte napi kapcsolatban álltam.De amikor elváltam ezek megszüntek mert mindenkit a volt férjem révén ismertem.Egy igaz barátnőm volt de ő is messze költözött.A párom sem hajlandó velem beszélgetni. Neki könnyű hisz egész nap emberek között van, s mikor itthon van csak a számítógép előtt ül.Ha beszél velem akkor a gyerekekről vagy a pénzről van szó.Pedig olyan jó lenne egy kis lelki támasz.Már már magammal társalgok, egész nap gondolkozom a nyomorúlt életemen, de nem tudom megoldani.Hogy lehet az hogy a férfi aki állítólag szeret se testileg se lelkileg nem közeledik felém, és ha ezek miatt veszekedni kezdek vele akkor ugy csinál mintha nem hallana, vagy rámszol hogy hagyjam már békén. Mondjatok valami okosat, mert kezdem ugy érezni hogy elmegy az eszem.2011. szept. 15. 09:00
1/7 anonim válasza:
Első lépésként, szerezz új barátnőket. Játszótéren ez nem lehet gond. Ha szerzel segítséget, aki néha vigyáz a kicsikre, akkor szervezz programot a pároddal. Így ő is kikapcsolódik (nem a gép mellett ül), és egy görbe este alkalmával lesz alkalmatok újra közelebb kerülni. Egy mozi is jó, vagy koncert, színház, vagy vacsora. De ha csak sütizni ültök be, az is jó, bármi. Ha ő is kiszakad a taposómalomból, jobban megnyílik. És ne veszekedjél vele! Neki se lehet könnyű. Bár megértem, a számítógép megőrjíti a pasikat. Az már szenvedélybetegség is lehet!
2/7 anonim válasza:
Nem írtad, hogy vagytok eleresztve anyagilag, és hogy melyik városban laktok. Mert a kicsikkel is el tudsz menni pl. babaúszás, vagy valami hasonló. És a nagyikat is lehet mozgósítani.
3/7 A kérdező kommentje:
Faluban élünk.Én régen nagyon szerettem szórakozni járni, most is szeretnék.Multkor volt rá lehetőségem hogy én is elmenjek vele, de végeredményben ott sem beszélt velem, a csapattársaival beszélgettem ( focizik), de őket még nem ismerem.Játszótérre nem megyek, nem túl biztonságos hely ahol élünk, nekem meg pánikbetegségem van és félek az ismeretlen emberektől, egyedül nem is mennék játszótérre meg sehová sem. Ha már nem is veszekednék vele akkor egyáltalán észre se venné hogy a szobában vagyok. Ha én nem szólok ő nem fog lépni felém.És ez így van az ágyban is.:(
2011. szept. 15. 09:17
4/7 anonim válasza:
El kéne kezdeni kezelni a pánikbetegséged. Menj a játszótérre. Egy másik anyukától csak nem fogsz megrémülni.
Vagy oviba menet és beszédbe elegyedhetsz más anyukákkal.
5/7 A kérdező kommentje:
Minden ismeretlentől félek, de itt nem az anyukákról van szó, hanem azokról a rossz fajtából származó emberekről akikkel tele van a falu és akik miatt itt a gyereket iskolába se engedik egyedül, és sötétedés után még felnőttként sem tanácsos gyalog közlekedni.Pánikbetegségem régen kezelték de a gyógyszerektől függővé kezdtem válni és ovatosan letutdtam őket tenni. Beszélgetek néha oviba menet de azok felületes beszélgetések és nem alakul ki olyan hogy bárkivel is találkoznék máskor.
2011. szept. 15. 09:34
7/7 anonim válasza:
És nem tehetitek meg, hogy elköltöztök másik helyre?
Mert nagyon rossz,mikor az ember magányos,én is tudom,mivel egész nap egyedül vagyok,de ha a párom itthon van, akkor jó minden,de ez is csak este...Várom a kis cicámat, legalább valaki legyen itt,néha én is már magamban beszélek.
És tényleg kezelni kell a betegséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!