Véleményeznéd az írásom?

Nemrég kezdett el megformálódni a fejemben egy újabb kis regénykém alapötlete, és ahogy csak időmből kitellett gyorsan papírra is vetettem az első részeket. Most elsősorban a véleményeteket szeretném kérni, mégpedig,hogy szerintetek mik a főbb hibái|előnyei, fenntartja-e az érdeklődést, illetve szerintetek jó ötlet volna-e továb folytatni valamiképp.

Építő kritikát szívesen fogadok!

És a szöveg maga:

Előszó

Számos legenda kering egy különleges eseményről, melyet pontosan 10 évenként rendeznek meg, mindig más és más helyszínen, teljes inkognitóban az emberiség javarésze előtt. Csak a kiválasztottak egy kis csoportja tudhat róla.

Ez egy vetélkedő. Egy verseny. Nem is, inkább viadal.

Viadal, melynek nincsenek szabályai, melyben nem uralkodnak az emberek által hozott törvények, s ahol 99 bátor vállalkozó küzd meg egymással a legendás bajnoki címért.

Egy viadal, ahol a befolyásosoknak fogadni lehet a győztesre, s arra, ki él s ki hal meg a következő 24 órában.

Egy játék mely vérengzésnek is beillenék, s amely idővel a hatalmasok legősibb és legnépszerűbb szórakoztató műsorává vált.

Egy játék, ahol szó szerint az életed a tét.

A Bérgyilkosok Viadala.

Prológus

A Halálraítélt, életében először, őszintén rettegett. Épp az előbb próbálták megölni, s ez, jól tudjuk, még a legharcedzettebb embereket is megrémiszti olykor. A Halálraítéltet ráadásul egyáltalán nem sorolhattuk a harcedzettebb emberek közé. A kihívója egy közel 180 cm magas és 90 kg-os nehézbirkózó volt, börtöntetoválással a homlokán és két, 65'-ös gépfegyverrel a jobb mellényzsebében. Szája gúnyos vigyorban játszott és alacsonyan ülő kocaszemei csillogtak az erőszak iránti elfojtott vágytól. Pattanásos orra tövétől egyenes barázda húzódott egészen a bal fülcimpájáig. Határozottan harcedzettnek látszott, s ezt nyilván tudta is magáról. A bal markában szorongatott közel 30 cm-es kés legalábbis erről árulkodott. A Halálraítéltnek ezzel szemben semmilyen fegyvere nem volt.

Nem számított rá, hogy már ma kihívják. Az elsők között volt, aki jelentkezett a játékba, amiatt a nem csekély,mindössze tízmillió dollárt konstáló pénzösszeg miatt,amely a győztesnek járt. Utólag már alaposan megbánta eme cselekedetét. A piti, kisstílű boltrablásoknál és zsebeléseknél kellett volna maradnia. Igaz, hogy nem volt túl jól fizető szakma, de legalább nem forgott folytonos veszélyben az élete.

Megpróbált elfutni, remélve, hogy ezzel elég időt nyer és le tudja rázni újdonsült kihívóját. Keresztülvágott az egyik épülettömbön és átugrott egy keresztdrótos üzemi kapun, azonban vastag pamutkabátja beleakadt az egyik kiálló kerítésvasba, s egy pillanatra megtorpant. Kétségbeesetten próbálta kirángatni felöltőjét az éles vasrácsok szorításából, közben hallotta a háta mögött elsüvítő golyók hangját. A gyomra liftezni kezdett, s a kétségbeesett erőlködéstől verejtékcseppek kezdtek gyülekezni a homlokán. Hirtelen mégis kirántotta magát, de a váratlan lendülettől megszédült és hasra esett a kemény sóderen. Hamarosan meghallotta a nehéz lépteket a háta mögött.

Megpróbált két tenyerére támaszkodva feltápászkodni, de egy acélbetétes bakancs nyomódott a halántékának, így jobbnak látta mozdulatlannak maradni. Óvatosan a felöltője zsebébe bevarrt apró halazó késhez nyúlt és már épp meg is markolta, de a bakancs párja rátaposott ökölbeszorított jobbjára, így összeszorított fogakkal engedte ki kezéből a kést. A kihívója erre elvette és hanyag mozdulattal a háta mögé hajította.

A Halálraítélt érezte, hogy közeleg a vég.

- Kérem,nekem családom van!- mikor az nem válaszolt, ezt a jóváhagyás jelének vélte és tovább folytatta.- Feleségem van......és két fiam is.....- a kihívó az érdeklődés leghalványabb jele nélkül nézett rá,majd egy kézmozdulattal elhallgattatta.

- Hogy hívják?

Halkan motyogott valamit.

- Azt kérdeztem, hogy hívják!?

- Halálraítélt - a férfi türelmetlenül toppantott - nem ezt kérdeztem. Ezt én is le tudtam olvasni - intett a Halálraítélt feje fölött látható szövegre. - Na mindegy is, azt hiszem, ez igazán nem fontos. A részemről, engem csak szólíts Sebzettnek. - felnevetett, mintha valami igazán vicceset mondott volna.

A Halálraítélt hunyorogva felnézett, majd meglátta a kihívója életcsíkja fölötti jelzést.

- Ez...

- Hát, igen. Ez már csak így van. - sóhajtott kissé csalódottan - Nos, sajnálom. Viszlát.

Dörrenés hallatszott a levegőben.

A Halálraítélt döbbenten felnézett.

A szomszédos háztömb tetején egy apró kis alak állt, kezében füstölgő pisztolyt tartott.

A Halálraítélt most lenézett Sebzettre, aki fegyverét immáron elengedve, elernyedt tagokkal hevert a földön.

Pontosan a két szeme között érte a golyó.

Tisztán látszott tar homloka, melyet teljesen beborított ronda tetoválása. Egy nagy, fekete,15-ös szám, körülötte halálfejekkel.

A Halálraítélt ránézett Sebzett lenullázódott életcsíkjára, majd az előbb akkora döbbenetet okozó, egyre halványuló jelzésre.

Összeráncolta a homlokát.

GAME OVER

A 15-ÖS JÁTÉKOS HALOTT.

ÖN (26-OS JÁTÉKOS) NYERT.

A JÁTÉKOS ÉLETPONTJAIT ( 1256 ) AZ ÖNÉHEZ ÍRJUK.

TOVÁBBI SZÉP JÁTÉKOT!

A Halálraítélt döbbenten nézett vissza a tetőre,de ott, ahol előbb még az az aprócska alak állt,most csak feneketlen sötétséget látott. Egy percig némán tanakodott, hogy az idegen játékos vajon miért segített rajta, s aztán miért tűnt el olyan hirtelen, itt hagyva áldozata értékes pontjait, majd elővette a halazó kést és munkához látott.

Ki kellett zsebelnie a támadót mielőtt esetleg mások is ideérnek.