Aki szereti a fantasyt írna nekem ide? Van rengeteg írásom, és küldök részleteket!

Ma reggel Drenor falujára csillogó napsütés és énekesmadarak barátságos csicsergése vetette ki a napfényt. A kis faházikókat körülölelő magas, havas csúcsú hegyek lábát végtelennek tetsző fenyőerdők övezték, melyek megannyi ízletes húsú vadat, halakkal teli patakot, kis tavacskát és rengeteg veszedelmet is rejtettek. A cseppnyi kis település alig ha adott otthont száz léleknek, akik mindössze húsz házban lelték szállásukat. Nem olyan falu volt ez mint Arkániában bármelyik másik. Itt minden egyes háznak hetente, havonta cserélődtek a lakói, mindenféle pihenésre vagy kalandra vágyók cserélgették egymást ezekben az öreg kedves kis épületekben, melyeket egytől egyig az egyutcás kis falu végén emelt nagy toronyszerű ház vezetősége irányított. Ebben az erődszerű épületben élt a falu vezetője Borog, a vén elf, aki talán már annyi aranyat és mindenféle kincset szedett össze, hogy egy keleti kereskedő is megirigyelhetné gazdagságát. A magas faépület ablakait ékes drágakövekkel díszített üvegek borították melyek természetellenes erősséggel verték vissza a reggeli nap egyébként is vakító fényét.A nagy kétszárnyú tölgyfaajtó előtt két egyszerű paraszt állt dárdával a kezében, látszott rajtuk, hogy szimpla olcsón felfogadott zsoldosok, hisz még páncélt sem kaptak.Nem mintha itt annyi dolga is lett volna bármiféle őrnek, hisz ezt a kis házhalmot legalább húsz éve nem látogatta meg semmiféle veszedelem.Legfeljebb egy őrjöngő rablóbanda, amit aztán könnyűszerrel lemészároltak a nagy Borog tapasztalt személyes testőrei mindenféle kegyetlen mágiával. Drenor egyetlen kis fogadóval büszkélkedhetett, s ha több helyen nem is, itt legalább bárki megszállhatott néhány elgörbült aranyért még akkor is, ha útszéli koldusként járta az erdei ösvényeket. A többi épületre nem igen vetettek szemet olyanok akik tudták magukról, hogy nem engedhetik meg maguknak hogy kibéreljék, s egyből a Fekete sárkányba léptek be, ahol méretes sültek és megannyi korsó sör várta őket a meleg tűz ropogásának társaságában. Belépve a Fekete Sárkányba eltakarva szemünk elől a kint ágaskodó kis házakat és négy városszéli üres őrtornyot, hosszú helyiség mutatkozott meg előttünk otromba faasztalokkal és ülőalkalmatosságokkal. Emellett nem kevésbé goromba vendégekkel, akik Arkánia kontinensének mindenféle részéről érkeztek ide. Akadt itt szakállas, s sértegetést nem tűrő északi, ki ha bármi rosszat hallott saját népéről abban a pillanatban kettészelte vetélytársa koponyáját.Rá lehetett bukkanni egy-két szerencsevadászra, tolvajra, gnómra,törpre, és elfre is. Az Arkániában fellelhető minden faj képviselője értett valamihez, legyen az akár egy bányászatra és nehéz fegyverek, páncélok készítésére nevelt törp, kiknek hatalmas bányavárosai szerteszét megtalálhatóak voltak a kontinensen, vagy egy elf, akiket már mindenki csak íjászoknak emlegetett tekintve az utánozhatatlan lövési képességüket. Ami az itteni gnómokat illette, leginkább apró csecsebecsék gyűjtögetéséhez vagy összelopkodásához értettek. Fürge nép volt,s termetük is arra vallt, hogy gyorsak és harc esetén veszélyesek tudnak lenni. Sokan esküdtek arra, ha összeeresztenének egy vérbeli északit és egy gnómot, minden bizonnyal a gnóm nyerné meg a harcot, hisz azok képesek akár a falon is futkározni ha arról van szó hogy, az ellenfele mögé kerüljön, és markolatig döfje a torkába a kését. A Fekete Sárkányba most a meglévő három,két elf és egy törp vendég mellé belépett egy magas ember is.Természetéből adódóan rövid életű volt ellenben az elfekkel vagy törpökkel, akik akár a kétszáz évet is megélhetik, de még így is össze lehetett volna téveszteni egy szikárabb barbárral, ha a magasságát néztük.Zöld köpenyt viselt,fejére húzva csuklyát hordott,arcát orrtól lefelé koszos arckendővel takarta el,így csak a szemei látszottak a kendő és fejfedő takarása között,melyek úgy izzottak a gyenge gyertyafényben és dohányfüstben úszó kis helyiségben mint két smaragd.Mikor belépett a magas ajtón,s erőteljesen becsapta maga mögött azt,a vendégek közül az egyik,éppen mély merengésbe burkolózó elf haragosan felpillantott rá,majd szájához emelte hosszú szárú kecses pipáját,s félrevetve tekintetét mélyet szippantott belőle.

Az új vendég,az ifjú Koren egyáltalán nem zavartatta magát,bátran lépkedett át a helyiségen egyenesen a másik végében lévő magas pult felé,ami mögött vékony,borzasztóan öreg alak forgolódott nagy serényen és poharakat törölgetett,tányérokat rendezgetett ide-oda,s nagy gyakorisággal húzta meg az előtte lévő kis kupa aranyló tartalmát.

Koren odalépett a pulthoz,lehúzta a fejéről a csuklyát,majd nagy lélegzetet magába engedve megszabadult a fojtó szagú arckendőjétől is.

-Add a legolcsóbb borodad öreg cimbora!-Szólt oda nagy hangosan a vénségnek,aki sértődötten fordult hátra,s így szólt:

-Azért annyira még nem vagyok öreg hogy süket is legyek drága fiam!Mást tekintve-Lágyított a hangján-Többféle olcsóbb fajta borunk van.Akad itt-Miközben mondta elkezdte mutogatni a mögötte lévő polcokon sorakozó poros dugóval lezárt üvegeket-Csodás keleti,kicsit savanyú,de erősebb mint egy bikarúgás,ahogy elnézem északiból is maradt még,és igen,ez az amit kerestem neked,a legjobb ezek közül,a nyugati mezőkről való égetett italom.Igazi különlegesség a pórnép köreiben,itt meg nem nagyon fordul meg más nemigaz?-Nevetett fel keserűen,s kérdően Koren felé tartotta az üveget benne ide-oda lötykölve annak zavaros tartalmát-

Tudok a hibákról,javítgatom őket ahogy tudom :)

Egyébként erről a világról megvan már 1.300 oldalnyi írás.

Egyezerháromszáz,igen.Ezért írtam ki ilyen bátran a kérdést.Mindig írok majd valami random részletet ha kapok egy-egy kommentet!

Ha az adminisztrátoroknak nem okoz gondot persze hogy egy kérdésben belinkelem a könyvemet! :)

a részlet ahogy ígértem:

Borgőzös ünneplés

Kora hajnali pirkadat színezte be a hatalmas szélfútta pusztaságot.A semmi közepén pár mérföldre a nyugati tengerparttól ott feküdt a hatalmas hegy,a domb és az erdő között a kőfalakkal körülvett tolvajtanya,Lannan.Ez a csöppnyi település volt Koren,és igencsak népessé szaporodott csapata otthona.Afféle önálló városkának is lehetett volna nevezni.A kis település elképesztő változáson ment keresztül még kívülről szemlélve is mióta hónapokkal ezelőtt elhagyták.Koren és tizenhat másik társa már alig hétszáz méternyire járt csak a településtől,s innen figyelve a külsejét mindannyian elképesztően elképedtek a látványon.Az,amit itthagytak,a fafalas,törékeny őrtornyokkal felszerelt hely teljesen átalakult.Öt méter magas,faragott téglákból emelt kőfalak állták el a behatolók útját,a falak mentén mind a négy oldalon két-két őrtorony emelkedett az ég felé,de még a passzív,törhetetlennek tetsző mellvéden is kétméterenként állt valaki.Koren nem akarta elhinni hogy ez az ő Lannanja,az a Lannan amit még nagyrész saját maga épített fel másik három társával.Az őrtornyok fedett tetején vörös kis zászlókat szaggatott a szél,s alighogy ötszáz méternyi távolságra ért a csapat,hihetetlenü hangos,visszhangzó kiáltás töltötte be a pusztai széllel kitöltött némaságot.A táborból erőddé alakult település felől érkezett a kiáltás.

-Állj!Mondd meg ki vagy,mi a szándékod!

Mágiával felerősített hang volt.Jól ismerte ezt a hangot.Ritip volt az.Ezek szerint még most is istentelen gyakorisággal töltötte be önkéntesen az őrtoronyban való őrködés becses feladatát.

-Torlog!Gyere ide és segíts nekem-Szólalt meg Koren miután megállásra intette egész csapatát-

A törpnek mondani sem kellett mit csináljon,azonnal értette.Míg odasétált Korenhez kapkodva fellapozta tenyérnyi kis varázskönyvét,s mikor odaért a tovlajhoz már mormolta is a varázsigét,kezét Koren torkára téve.

-A vezetőtök tért haza!Koren vagyok,tizenhat társammal!

A tolvajvezér hangját teljes csend követte.Egészen addig csapdostak a szavai a hegy és a magas domb között míg az ég és minden más irányba elszállva végleg el nem tűntek.Leglaább egy perc telt el ebben a teljes csöndben,s utána érkezett a válasz.Nem öntötte senki szavakba,egyszerű sziszegős örömkiáltás volt.Ritip minden bizonnyal elmondhatatlanul örült rabszolgasorsából felszabadító vezére hazatértének.

-Nyissátok a kaput!-Hallatszott végül a hihetetlenül hangos üvöltés néhány másodperces ujjongás után.

Ez egy hosszú út utáni hazatérést ír le.Mindig random választok ki részletet.Van miből válogatni,mivel több mint ezer oldalt írtam már erről a világról :)Kb 300 kommentig ki se fogyok xD

Ez nagyon meleg,most írtam:

Itt egy öregembert mentettek ki egy rablók által felgyújtott tanyaházból.Most légiósokként szolgálnak a főszereplők.

-Tudod mi mik voltunk?-Kérdezte Birgut olyan közel hajolva az alakhoz,hogy mikor az köhögött Lanann vezetőjének az arcát is összevérezte.

Míg Birgut hanyag mzodulattal letörölte a vért az arcáról az megszólalt.

-Légiósok vagytok.

-Tolvajok voltunk-Mondta hangosan Birgut,s megtaszította az alak vállát.Jó,te beszéltél,takarodj innen.Kettőt lőnek utánad ha nem tűnsz el két percen belül.

A rabot fogó őrök elengedték a rablót,majd az vinnyogva,mint egy malac fél lábon ugrálva elkezdett tőlük távolodni.Úgy rohant ahogy csak megcsonkított lába bírta.Alig ért el száz méterre máris repült a két nyíl,de hatalmas szerencséje volt,mert az egyik a feje fölött szállt el,a másik meg a köpenye szegélyét kapta el a haragtól remegő kezű lövész miatt.

Birgut megengedett magának egy torz vigyort,majd továbblépett a következőhöz.

Mindössze húsz percig tartott az egész dolog.Egészen attól kezdve hogy meghallották a robbanást egészen addig hogy az utolsó,legszerencsétlenebb fogoly találatot kapott a tarkójába.

-Három akkor is elmenekült-Morogta Birgut.

Amire rájöttek a vallatások után hogy egy háború zavaraiban alakult rablósereg tagjaival álltak szemben.Gyáva férgek voltak,de csapatban rejlett az erő.Akárhogy is volt,Koren és a légiós banda elit harcosai száz ilyen semmirekellővel is elbántak volna páncélzat nélkül,egy szál csorba karddal…

Semmi különös nem volt ebben az egészben,csak a pusztákat járták fosztogatva és mindenkit legyilkolva aki náluk gyengébb volt.Persze a démonok elől elmenekültek.Koren nem értette hogy mi az értelme ennek az egésznek,hogy véletlenszerűen és minden egyéb cél nélkül vágják le a király szolgálóit,de nem is érdekelte.Ennyivel is kevesebben maradtak.Úgy sem tudnak majd elmenekülni a sérült lábukkal ha rájuk támad egy csapatnyi démon.Legfeljebb menet közben elvéreznek majd.

Végül Birgut Korennel és Flickkel az oldalán odalépett a meg-perzselődött öregemberhez.Annak fél szakálla hamuvá lett,haja teljesen leégett,alatta a fejbőre rákvörös volt.Folyamatosan reszketett,arcán könnyen csorogtak a fájdalomtól és hálától.Koren lábai a földbe gyökereztek mikor Birgut egyszerűen csak magához ölelte a szerencsétlent.

-Köszönöm-Zokogta az öreg,majd úgy megszorította Birgutot hogy mindkét papírszerű bőrrel borított karja szinte teljesen belefehéredett.

Lannan vezetője megveregette az öreg hátát,majd eltartotta magától a vállánál fogva,s a vörös szemekbe nézve megkérdez-te tőle azokat amiket már feltettek neki a megmentői.

Mielőtt a szerencsétlen kinyitotta volna a száját a mögötte álló egyik fegyveres sorolni kezdte az információkat az öregről.

-Nincs családja,egyedül élt itt,félvér el,fszázharminc éves.

-Értem-Morogta Birgut,majd Korenre pillantott a háta mögött.

-Megteszed nekem,hogy figyeltek egymásra?

Koren csak biccentett egyet,majd átkarolta az öreg vállát.

-Jólvan!Indulás tovább nyugat felé!-Adta ki elordítva a parancsot Birgut,majd mind a hetvennégy alak egyetlen ember-ként,szétszóródva,de szinte egyszerre lépve látott neki ismét az útnak.

Koren már megbánta hogy nem kínozta halálra azokat a mocskokat.Egy tehetetlen öregemberre rágyújtani a házat…Hihetetlennek tartotta hogy mikre nem képesek mostanában a azok akik elfelejtik,ők is olyanok mint azok akiket levágnak.