Véleményeznétek az írásom?

Az Arab-félszigetek

Remegett a levegő, a sivatag végtelen óceánként terült el a konvoj előtt. Már rég elhagyták az oázis hűsítő vizét, lábuk elfáradt, elméjük kezdte kikezdeni a tűző nap. Szomjaztak, de kulacsaik csaknem kiürültek. Nem messze egy újabb vízlelőhelytől gyalogoltak a talpig szövetbe burkolózott sötét bőrű férfiak, fejükön turbán, kezükben tevéik kantárjával. A málhás állatok lustán andalogtak a homokban, ők is elfáradtak, régen álltak meg pihenni zarándokútjukon.

Az elöl járó férfi feltartotta a kezét, megálljt intett. Az emberek boldogan engedelmeskedtek. Leszedték tevéik hátáról a takarókat, és leterítették a vöröslő homokba. Ételt és italt pakoltak elő, és nekiláttak falatozni. A tevék térdre ereszkedtek, és hagyták maguk megitatni. A férfiak többsége csendesen falatozott, nem pazarolták beszédre kevéske erejüket. De néhányan az elöl tartó férfi köré gyűltek.

- Nem bírjuk már soká, Malik – súgta egy vörös turbános férfi. – Az előző vízlelőhely is csaknem ki volt száradva, ahogy haladunk beljebb a sivatagba, egyre kevesebb az esélyünk ivóvizet találni.

A Malik nevű férfi, fején fehér kendővel, aggodalmasan hajolt mellette térdelő hátasa fölé, úgy vizsgálgatva azt.

- Allah, majd megsegít barátom! – mondta ünnepélyesen. – Utunk szent, szívünk tiszta. Nincs mitől tartanunk.

A férfiak többsége egyetértőn hümmögött, bíztak Istenükben, de a vörös turbános már nem volt ilyen bizakodó.

- Még nem késő, forduljunk vissza – kérlelte Malikot. – Talán még nem pusztította el az aszály az oázist, ahonnét vizet nyertünk! Az idősek nem bírják tovább.

Csakugyan volt néhány nagyapa korú tagja a konvojnak, akik fáradtabbnak tűntek, mint fiatalabb társaik.

De Malik tántoríthatatlan volt. Útjukat szent küldetésnek tekintette a zarándokhelyre, Jeruzsálembe.

- Továbbállunk! Szóljatok a többieknek, hogy szedelőzködjenek, két nap múlva a vízlelőhelyhez érünk!

Tovább mentek a száraz, perszelő sivatagban. Életnek egy apró csillanásával sem találkozva hosszú-hosszú kilométereken keresztül. Malik már megbánta, hogy olyan erőszakosan kitartott útjuk folytatása mellett. Most, hogy már csak vánszorogva volt képes haladni, és konvojuk fele odaveszett a hideg éjszakák vagy a perszelő nappalok alatt. Az a vízlelőhely, amely tavaly még friss, hűs megkönnyebbülést jelentett, most homok volt csupán, mely a kezük közül folyt ki, akár az életüket, úgy itta magába a sivatag.

Malik felbámult a fehéren ragyogó égre, a nap állásából megtudta, hogy dél felé jár. Imát mormolt Allah-hoz, hogy élve kijuttassa innen. Megígérte, hogyha túléli, hazamegy a feleségéhez és a gyermekeihez, és sokkal jobban fog velük bánni. Meghallgatja a bölcs tanácsokat, és meg is fogadja őket, csak jusson ki innen élve. Utolsó mentsvár volt ez már, Malik jól tudta, hogy meg fog halni.

Ekkor a semmiből egy angyalt látott előbukkanni, de az is lehet, hogy megsült agya szüleménye volt csupán. Az angyal vagy tíz méter magas volt, szárnyai csaknem ugyanolyan szélesek. Nőnek tűnt hosszú hajával, de akár férfi is lehetett szikár izomzatával. Malik lába földbegyökerezett, térdre zuhant, szemeiből ömlött a könny, a lecseppenő nedvességet azonnal beitta a szomjas föld.

Az angyal lassan elmosolyodott. Nem volt ez boldog mosoly, sokkal inkább hátborzongató. Gonosz mosoly volt. Az angyal felnézett az égre, amitől felhők gyűltek a lehetetlen hőségben. Először csak csepegett, majd zuhogni kezdett az eső. Malik megszállottan itta magába az oly áhított nedvességet. Az ég felé fordulva kitátotta a száját, és hagyta, hogy megtöltse a víz.

Allah meghallgatta imáit!

Az angyal verdesett egyet ragyogó fehér szárnyával, amitől erős széllökések keletkeztek. Majd éteri alakját felvéve felrepült az égbe. Malik addig bámult utána, míg apró ponttá nem zsugorodott, és eltűnt a láthatáron.

Hollandia, Rotterdam kikötője

Marijse asszony monoton dobálta tovább a frissen kifogott halakat, ahogy évtizedek óta a rotterdami halpiacon. Turisták nyüzsögtek a városban mindenfelé. A halpiac sem volt kivétel ez alól. Kora reggel volt, a tenger párája enyhe ködöt képzett a kikötő partja fölött.