Szerintetek folytassam? ( A helyesírást még át kell néznem )

Utolsó nap a nyárból. Holnap indulok az új iskolába ahová a szüleim a nyár elején beíratak.

A legjobb élmény volt arra haza menni az évzáróról, hogy máris a suliról kell beszélni. Egyáltalán nincs kedvem ehez az új sulihoz. Elsősorban azért mert szeretem azt a sulit ahová eddig is jartam és mert itt vannak a barátaim. Másodsorban meg azért mert a suli London külvárosában van és bentlakásos. Anyáék azt gondolják jót tesz nekem majd egy kis távol lét azért hogy önálosodjak, meg hát azért, hogy enyhítsék a bűntudatukat azért mert mindig távol vannak a munkájuk miatt. A szüleim üzletemberek és nagyon sok dolguk van amihez elkell utazniuk.Panaszkodásra nincs okom hisz mindent megkaptam amit akartam még kérnem se kellett. Próbálták az ajádékokkal elterelni a figyelmem arról ,hogy sokat vannak távol. Ez régebben még könnyen ment mert mindig rábiztak valakire, de 11. születésnapom után én kértem őket, hogy hagyják nem kell majd megleszek egyedül nehezen de elfogadták.

Azóta mimdig egyedül vagyok ritka az mikor mindannyian otthon vagyunk és normális család módjár viselkedünk. A nyár közepe az egyetlen ilyen alkalom amikor is nyaralni megyünk. Ilyenkor a anyáék kikapcsolják a telefonjukat otthon hagynak mindent és együtt elvonolunk messze mindentől egy tengerparti kisvárosba. Mindig is imádtam ott lenni. Emlékszem arra mikor először mentünk oda,még nagyon kicsi voltam anya azt mesélte, hogy felragyogot az arcom akárhányszor csak megláttam a tengert. Ez a mai napig is így van. Amikor ott vagyok próbálom mindenegyes részletét a fejembe vésni,hogy akkor is emlékezek rá mikor haza megyünk.

A mostani nyár kicsit más volt, igaz ugyan úgy elmentünk és ott voltunk de most olyan furcsa volt. Azt éreztem, hogy többé nem jövők ide vissza és olyan volt mintha a szüleim is éreznék ezt. Próbálták a legtöbb programot összesűríteni, hogy minden időt együtt tölthessünk. Minden este a kint ültünk a molón és néztük a naplementét miközben énekeltünk vagy meséltünk egymásnak. Sajnos elérkezett az útolsó nap és vissza kellett indulnunk. Az indulás előtt beszóltam anyának,hogy gyors lemegyek a partra meg egyszer. Elengedet de azt mondta siessek vissza mert nem sokárra indulunk.

Gyorsan lefutottam és mégegyszer magam ba szívtam a tenger sós illatát ami mindig megnyugtatott. Annak örültem volna ha ebből az egészből haza vihetnék egy kis darabkát. Abból ahogy a lemenő nap találkozik a tengerrel és beszínezik az eget vagy amikor éjszaka sétálsz a parton és látod a vízen ahogy a hold és a csillagok táncolnak. Mindent próbaltam megjegyezni es nagyjából sikerült majd gyorsan vissza futottam a nyaralóhoz. Időben érkeztem anya pont hívta a kocsit.

- Szia kicsim sikerült elintézned amit akartál?

- Persze. Apa hol van ?- szét néztem a szobába de sehol sem láttam.

- A kertben láttam útoljára a kertészel beszélgetett.

Apának nagyon sokat jelentetek azok a növények amiket itt tartott. Emlékszem egyszer leakartam tépni az egyik virágot és ő pont meglátta. Még időben oda ért és elrángatott. Azt mondta nem szedjük le a virágot mert nem bánthajtuk azokat akik minket se bántottak. Nem értetem mire céloz de, tudtam a virágokat nem bánthatom. Kifutottam apuhoz aki bőszen magyarázot a kertésznek.

- Ezeket a növényeket csak este szabad locsolni, ezeket csak hajnalban és ezeket csak akkor mikor teli hold van.- mutatott apu a gyönyörű ezüst és kék színben pompázó holdcsillagra.- Remélem megjegyezte de ha akarja leirhatom egy papírra.

-Nem nem kell már megjegyeztem őket uram- igen a kertészünk tíz éve ugyanaz, de apa mindig elmondja neki ezeket a dolgokat.

-Rendben Richald köszönöm és kérem vígyázzon majd a teknősőkkel.

- Igen is Mr.Thomson.Viszlát jövőre Sarah.-köszönt majd elment. Sajnos nem biztos, hogy így lesz mondtam magamban.

-Viszlát Richald.- majd elfordultam mert azt hjittem elsírom magam. Olyan rossz volt most elmenni inenn.

- Gyertek itt a kocsi.-szólt ki az ajtón anya- siessünk mert lekéssük a gépet.

Apa gyors bepakolta csomagokat mi anyával mindent bezártunk és oda adtuk a kulcsokat Richard feleségének. Majd belültünk a kocsiba és elhajtottunk a reptére. Az egész úton azon gondolkodtam miért érzek úgy, de semmire nem jutottam. Nem akartam anyáéknak mondani, mert úgy tűnt ők is a gondolataikba vannak merülve. Vissza gondoltam mindre amit itt csináltam és boldogan szálltam ki a kocsiból. Becsekoltunk majd felszáltunk a gépre. Búcsút intetem a tengernek és elaludtam. Anya keltet mikor a leszálláshoz készülődtünk Londonban.

Miután leszáltunk haza indultunk. Azt hittem minden vissza tér a megszokott kerékvágásba és vissza kapom a fantom szüleimet de nem így volt. Az útolsó hónap amit otthon töltöttem volt a legjobb. Anya nem dolgozott apának néha muszáj volt elmennie de ő is többet volt otthon. Sok közös programot csináltunk. Nagyon örültem neki még az új sulit is elfelejtettem egészen addig míg anya be nem jelentette, hogy vásárolni megyünk a sulihoz. Azon nyomban mindentől elment a kedvem, de nem akartam elszomorítani ezért elmentem vele.

Anya teljesen belejött a vásárlásba minden boltba bevitt és mindent felpróbáltatott velem. Az egész napot vásárlással töltöttük és a végére egyre többet nevettünk.

Majd eljött az útolsó otthan töltött nap a csomagjaim már készen álltak az induláshoz. Anya azt tervezte, hogy mind együtt ebédelünk, de apát felhívták, hogy azonnal menjen be. Így a közös ebéd átcsúszott vacsorára. Anya elment egy szépségszalonba enegem is hívott de nem volt kedvem menni. Miután elment elindultam a kedvenc helyemre Londonba. Mikor oda értem London Eyehoz beáltam a sorba és vettem jegyet. Imádtam felemelkedni és végig nézni Londonon. A kabinba rajtam kivül két öt fős család és egy középkorú férfi volt, ritka az ilyen kabin. Azért szerettem a legjobban mert itt lehetett gondolkodni, és most nekem volt egy pár dolog amin kellett. Végig gondoltam ezt az egész új sulis dolgot és elhatároztam, hogy próbálom mindennek a jó oldalát meglátni. Hisz új suli, új barátok és tiszta lap. Egy dolog fog hiányozni az én gondolkodó helyem. Épp e kör tetjén jártunk ezt imádom a legjobban mert olyan mimtha London tetején állnák. Mikor leértünk haza indultam. Amint beléptem az ajtón meghallottam anya hangját a konyhából.

- Te vagy az kicsim? Merre voltál?-kérdezte miközben bementem hozzá.

- Csak elmentem egy kicsit gondolkodni. Milyen volt a szalonba? Apa mikor jön?-

- Az előbb hívott maximum még fél óra. Nagyon jó volt, Anna felőled érdeklődöt.-ha elkísértem anyát a szalonba (ami igen ritka volt) mindig Annához mentem ha ő nem volt akkor megvártam anyát a közeli kávézóban vagy a szomszédos könyvesboltban.

- Mit mondtál neki?

- Csak annyit, hogy holnap indulsz az új sulida.- mondta miközben tovább sürgőt a konyhába.

Kibobtam az almacsutkát és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem és elinditottam a One Republic-I lived. Imádtam ezt az zenét. Lehuppantam az ágyra és körbe néztem a szobába. Nem pakoltam el olyan sok holmit mégis üresnek tűnt a szoba. Mikor apa megèrkezett lementem vacsorázni a deszert után felmentem a szobába majd fürdés után bedőltem az ágyba és vártam a holnapot. Nem akart álom jönni a szememre. Azon gondolkoztam mit szurhatok el holnap. Ilyen volt például, hogy nem veszek fel cipót vagy nadrágot de, olyan is volt, hogy elfelejtek fésülkődni és a legrosszabb szerintem az volt, hogy amikor megérkezem és kiszállok a kocsiból bele esem a sárba. Ilyen gondolatokkal, de sikerült elaldnom. Reggel felvettem a suli egyenruháját és feldobtam egy minimális sminket majd elindultam le reggelizni. Anya és apa is fent voltak már a csomagjaim már a kocsiba teljesen útra készek voltak. Felöltőttem a legszebb mosolyom és beléptem az étkezőbe.

- Jól aludtál kincsem? Készen álsz az indulásra?- kérdezte anya miközben elém rakott egy tál müzlit.

- Egyáltalán nem, és félek attól, hogy elrontok valamit.

- Nem baj ha izgulsz egy kicsit , csak ne hányd el magad.- tanácsolta anya mosolyogva.

- Rendben megprobálom.- mondtam bár úgy gondoltam megtörténhet.

Gyorsan megreggeliztem majd elindultunk. Nagyjából másfél órás volt az út. Végig azt mondogattam magamba, hogy ,,ügyes vagy '' meg olyat hogy ,, megtudd csinálni nem nehéz''.

Mikor oda értünk és megláttam az épületett azonnal bele szerettem. Régebben talán egy kisebb kastély lehetett. Gyönyörű nagy ablakok voltak mindenhol és az ajtó felet égy nagy pávát formázó üvegablak volt. Amknt beléptünk mellénk lépet egy tanár és a nevem kérdezte majd megkeresett a listán.

- Sarah Thomson. Igen,igen új diák. A szobàd az első emeleten van a 24-es számú a szoba társa már megérkezet. Az ő neve Kate. A tájékoztató a szülőknek negyed óra múlva kezdődik itt kell gyülekezni.

Miután elmondta már fordult is a következőhöz, hogy neki is elmondja. Mi meg elindultunk megkerseni a szobám. A kastély belülről még szebb volt mint azt képzeltem minden hol festmények lógtak diàkok aláírásával és a vitrinekben sportdíjak voltak kiállitva. Bár volt köztük egy két zenei és művészeti díj is. Hamar megtaláltuk a szobámat. Amikor benyitottunk nem volt bent senki gyorsan lepakoltunk és anyáék már indultak is a tájékoztatóra. Miután elmentek szétnéztem a szobába. Két nagy baldachinos ágy,két éjjeli szekrény az ágyak között egy nagy ablak gyönyörű kilátással az udvarra. A szobához tartozik még egy szép tiszta fürdőszoba káddal. A szoba elejébe vannak a szekrények és a közepe tájt két oldalt két íróasztal olvasó lápmával. Miután ki gyönyörkődtem megyem rlkezdtem kipakolni abba a szekrénybe amelyik üres volt. Már majdnem kész voltam mikor valaki bejött. Gyorsan felnéztem és megláttam a szobatáram. Egy fekete göndörhajú lányt.

- Szia én Kate vagyok. Neked mi a neved?

- Szia az én nevem Sarah most érkeztem.

Miközben válaszoltam Kate lefeküdt az ágyára én gyorsan befejeztem a kipakolást, majd én is lefeküdtem. Egyikönk se szólalt meg majd amikor megakartam kérdezni valamit egyszere szólaltunk meg.Mind a ketten hangosan elkezdtünk nevetni és egymás szavába vágva kértünk elnézést.

- Azt hiszem jó baràtok leszünk mi ketten- mondta még nevetve Kate.

Majd valakik kopogtak az ajtón egyszerre kiálottuk,hogy nyitva elöszőr az én szüleim majd Kate szülei jöttek be. Anya azonnal megnézet mindent egy tucatszor megkérdezte, hogy mindent elhoztam-e és a lelkemre kötötte, hogy minden második este hívjam fel és ha bármi van szóljak miután ezt megígertem elmomdta hogy holnap csak osztályfőnöki lesz ahol mindent elmomdnak majd nekem. Miután kibeszélték magukat és megígértem, hogy vigyázok magamra elidultak haza.Kate szülei se maradtak tovább elköszöntek tőlünk majd ketten maradtunk Katetel. Mind a ketten nagyon fáradtak voltunk így a szobánkba maradtunk és beszélgettünk. Nagyon sok dolgot tdtam meg Kateről például azt hogy van egy öcse és egy bátya, meg azt hogy nagyon szépen fest. Megmutatta pár képèt és egyszerűen tökéletesek. Mikor már sötét volt kint elmentünk zuhanyozni majd eltettük magunkat holnapra. Mielőtt elaludtam volna azon gondolkoztam milyenek az osztálsztársaim és milyenek lesznek a tanárok. Majd inkább hagytam az egészet holnap úgyis megtudom.

Reggel arra keltem hogy valaki ugrál rajtam. Nehezen, de kinyitottam a szemem és megláttam ahogy Kate már felvette az egyenruháját és rendbe is szedte magát az ágya elvolt vetve és rend volt körülötte.

- Sarah, kelj már fel negyed óra múlva jönnek szobát ellenőrizni és még fel sem öltöztél.

Amikor meghallottam mennyk időm van azonnal kiugrottam az ágyból ezzel együtt elsodorva Katet. Rá eset az ágyamra és elkezdet hangosan nevetni. Visszafordultam a szekrényemtől és amikor megláttam én is elnevettem magam. Katet mindenhol apró tollpihék takarták. Nem birtuk abbahagyni a nevetést, nagy nehezen , de sikerült felöltöznöm és rendbe szedni a fejem majd Kat segitett rendbe rakni az ágyam körül. Gyorsan felsepertünk majd én lerohantam a szeméttel.

Visszafele futottam a lépcsőn és megcsúsztam az egyik fokon és zuhanni kezdtem. Örömel vettem észre, hogy ügyetlenségem még mindig meg van. Míg estem felkészültem az esésre a kezemet magam elér raktam és eltakartam az arcom és a mellkasom. Lelkileg is felkészültem az esésre és ez nem azt jelenti, hogy lepereget az életem a szemem előtt hanem azt hogy felkészültem a fájdalomra ami majd ér és arra is hogy a kezeim majd milyen hangon reccsenek madj mikor a lépcsőhőz érnek . A hangja szeintem legjobban majd a száraz ágak ropogásara fog hasonlítani vagy mikor ősszel a levelek zörgését halljuk. Tudom kicsit morbid a hasonlat, de ezek a hangok ugrottak be elsőnek. Vártam a becsapodást de nem jött helyette azt érzte, hogy valami óvon ölel át és tart meg. Olyan meleg volt az ölelés nem akartam elengedni a megmentőm de kiváncsí voltam ki az és hát a kiváncsiság győzött. Amikor felemeltem a fejem a tekintetem egy gyönyörű sötét barna szempárba ütkőzött. Nem bírtam elszakítani a tekintetem, de ő sem szakította meg. Majd lassan két lábra állított és maga felé fordított,de a kezét nem vette le a derekamról.Lehajtottam a fejem, mert tudtam, hogy a fejem lángol. Hallottam ahogy nevett, vettem a bátorságot és felemeltem a fejem. Kaptam egy gyönyörű mosolyt. Mèg néztük egymást, de egyikünk se akarta megtörni a varázst. Kicsit jobban megnéztem az arcát és valami nagyon ismerős volt rajta, de nem tudom mi az.

- Szia én William vagyok. És téged hogy hívnak?

- Az én nevem Sarah. Köszönöm, hogy megmentettél.-mondtam kedvesen.

-Szóra sem èrdemes.-kaptam egy elbűvölő mosolyt tőle.

-Vissza kellene menem a szobámba.

- Elkísérlek nehogy bajod essen. Hol a szobáb?

-Az első emelet végén a 25-ös szoba.

- Te vagy Kate szoba társa?

- Igen, honnan ismered ?

- A szüleink munkatársak és egyszer találkoztunk az egyik rendezvényen.

- Értem.-egy kicsit elkapott a féltékenység Kate iránt- Nagyon energikus lány.

-Igen néha egy kicsit túlzásba viszi.

Miközben beszélgettünk elindultunk fel a lépcsőn. A folyosón mindenki minket nézet mert a keze még mindig a derekamon volt. Nem mentünk gyorsan, de még így is hamar a szobához értünk.

-Hát itt lennénk. Akkor én most megyek szia.-motyogtam zavartan az orram alatt.

Fordultam és már nyitottam az ajtót amikor vissza húzott a csuklomnál fogva.

- Ha megint leakarnál esni akkor csak szólj.-mosolygott- Szia az órán talákozunk.

Majd magához huzott és megölelt. Az első pillanatban annyira meglepődtem, hogy nem tudtam mit csináljak majd egyszerűen csak vissza öleltem. Mikor elengedett mégegyszer a szemébe néztem. Van valami furcsa a szemében már láttam valahol csak nem tudom hol. Rám mosolygot majd megfordult és elment. Bementem a szobába és lefeküdtem az ágyamra.Kate odajött hozzám és lefeküdt mellém.

-Most mit nézünk?- kérdezte, miközben a plafont bámulta.

-Honnan ismered Williamat?- kérdeztem és kíváncsian vártam a választ.

-Ott volt valamelyik céges rendezvényen ahová a szüleim elhurcoltak, de miért is kérdezed?

-Csak úgy kíváncsi voltam mert azt mondta ismer téged.

-Hol találkoztál vele?- kérdezte és közben furcsàn méregetett.

-Hát...megmentett attól, hogy leessek a l