Folytassam? Küldjem el az Aranymosásra?

RÖviden: Longfellow szűk városában járunk, ahol különös nem mindennapi események történek. Testen kívüli élmények, szellemek, látomások kísértik a lakókat, miközben bizton állítják az egész csak humbug. Nem kell vele törődni. Túl sok aludt tejet vagy lejárt szavatosságú kefirt ehettek mondogatják maguknak ... Azonban egy nap olyan mértéket öltenek a köztük lévő paranormális tevékenységek, hogy a legmakacsabb embernek is be kell látnia, hogy bizony egy boszorkányhoz kell fordulni.

Korom sötét éj köszöntött ránk az eldugott Longfellowban. Az eddig környéket perzselő forró napsugár utáni hűsítő eső most jéghideg cseppeké fagyot a fák csupasz ágain, amik rezzenéstelenségüknek, még egy erősebb szél sem vethetett véget. Sötét és csend borult az északon leledző otthonok ablakára, itt-ott még egy fény pislákolt de a legtöbben már csak álmosan meredtek az éjszakába. Ház volt mindenütt, fák és még több ház, amiben lakók bizton állíthatták, hogy soha nem történt velük semmi érdekes. Hosszú utak nyíltak a városból a világnak összes eldugott részéhez is, mégse tévedt erre soha senki. A lakók kedvesek, és szeretők voltak mégse látogatta meg őket senki, bőséggel jött a termés a fák ágain lelógó kövér gyümölcsök már földet taposták, mégse kért belőlük senki. Mintha nem is vett volna róla senki tudomást, mintha nem is létezett volna.

Valami megmozdult itt de nem lehetett az öreg Mrs. Fig macskája hisz neki már napok óta kirakták a szűrét. Nem is lehetett Frank, aki lekvárral kenegette be a testét esténként és felszólította a járókelőket, hogy szólítsák őrmesternek, mert a bíróság pár napja beszámíthatatlannak titulálta. Nem ez valami más volt. Úgy tűnt fel akár egy gyertyaláng, de a nagy feketeségben inkább csak szürkének tűnt, mintsem égő vörösnek. Mégis jól kivehető volt a sűrű éjszakába, a lámpák fényei jöttére kialudtak, majd újra megjelentek csak hogy takarják a különös alak kilétét. Elment pár téglaház mellet befordult a sarkon és bement város melletti parkba, ahol már a lombkoronák tengere teljesen beterítették, így még csak csöndbe se kellet maradnia, nehogy egy még odatévedt járókelő észrevegye. A szerteálló ágak kusza erdejéből most egy másik különös alak tűnt fel, aki akár a testvére is lehetett volna hasonlóságai miatt. Ugyanolyan szétálló volt mint ő, mintha nem is szilárd, hanem füst lett volna a teste. Mindketten energiát bocsájtottak ki magukból és amikor ez a két enyv összeragadt egy harmadik lény jött létre közöttük. A kettő felismerte egymást és elkezdtek közeledni, egy kívűlállónak úgy tűnt volna, mintha egymást akarnák megérinteni, pedig ez nem volt igaz csak az az egy összeragadt energiához közeledtek, amelyet mindketten tápláltak. Már csak lépések volt köztük a távolság. A színük is megváltozott először fakó lila majd egészen fehér. A forróság már tapintható volt közöttük, egymásnak minden rezdülését érzékelték. Még közelebb akartak kerülni. Aztán mindkettő kiszakadt a testéből és nem láthatunk többet, mert egy tizenéves forma lánynak fel kellet ébrednie álmából. Hosszan lélegzett szinte lihegett, a fején lecsorgó izzadság cseppek lassan lecsöppentek az ágy szélére. Egy hosszú pillanatig észre se vette mi történt vele, csak azt tudta hogy valamit látott de fogalma sincs mit az álom végén amitől felriadt. Nem csoda, hogy megijedt különös megmagyarázhatatlan dolgok ritkán történtek ebben a szűk kis városkában. Sőt annyira átlagosnak mondható, hogy egy ilyen álomnak megemlítését könnyen elintézhetik azal, hogy biztos csak túl sokat evett, és ettől forgolodott az álmot meg csak kitalálta, hogy ne késsen el az iskolából. Nem egyszeri esett volt, amikor Hiszta néni aludt tejjel altatta el a korcsait, hogy ne ugrálják tele a házat esténként. Félt, hogy a szülei se hisznek neki, nem egyszer talált ki különös meséket arra, hogy miért nem tud bemenni a suliba. Olyan jó vagyok, hogy a tanárnő azt mondta többé nem kell bejárnom, ellopták a tetőt megfagynánk ebben a jéghidegben, megtalálták a szőrös csomó forrását a szellőzőbe és kiderült, hogy egy medve. Volt fantáziája a kislánynak és emiatt sokszor is került bajba. Ami nagy kalamajkát okozott , hiszen Longfellowban mindeddig távol maradtak mindattól ami kicsit sem normális. Tudta hogy előbb útóbb felkell kelnie és elfelejteni az álmot, törődni azokkal a dolgokkal amikkel egy tizennégy éves kislánynak kéne. Hogy egyáltalán beérjen nyolc óra előtt. Az első amit mindennap meglátott a szobája falán figyelő fantázia együttes, a szundító macskája és fal ami ismét csak mint minden a szobájában lila volt Az ablakon vakító napfény sütött be, nem is értette hogy nem ébredt fel rá eddig. A szobában rendetlenség volt kupac kupac hátán, vessződve kereste a dolgait benne.