Most kezdtem el. Folytassam?

Sikolt a hold.

Emma keményen tekerte a pedált. Már nem messze járt a nyári vihar, és nem akart elázni. Ráadásul Maszat is vele volt. Tudta hogy vihar lesz amikor az esti edzésre indult, nem is akarta Maszatot vinni, de a kutyát nem lehetett lerázni. Hozzászokott hogy a bicikli kosárban "száguldozik" a gazdival. Az első kormányra volt szerelve a kosár, néha hátra nézett Emmára, és élvezte a biciklizést. Autózni nem szeretett mert kicsi kutya lévén nem látott ki. Amikor a kosárból kitette két első mancsát, a füleit a szél felcsapta, rávigyorgott a nagyvilágra, és ő volt a legboldogabb kutyus a földön. Maszat is megérezte a vihar közeledtét, mert egyre sűrűbben pillantott hátra. Ugatással jelezte nemtetszését. Az utolsó kört Emma már nem tette meg. Az erdős részt általában kikerülve , egy nagy O betűt leírva, ért vissza a kis tanyához amit már több mint két éve az otthonának tekintett. Nem voltak szomszédok, nem voltak házak

Szeretett itt lakni, bár korábbi életében el se tudta volna képzelni hogy egyszer ekkora nyugalomra vágyhat. Akkor az övé volt a világ. Ma csak egy kutyája van és pár barátja akik megérdemlik hogy barátnak nevezze őket. De senki sem volt akivel megosztotta volna örömét, ha akad, bánatát ami pedig mindig sajog. Na ja! Ő a karakán csaj. Ugyan mi baja lehetne? Kapott egy pofont, igaz jó nagyot az élettől, de majd feláll, csak hagyni kell egy kicsit pihenni. Gondolták azok akik barátainak nevezték magukat , felhívták hetente, és semmitmondó bájcsevej után elégedetten hátradőltek azzal a tudattal , hogy ők mindent megtettek Emmáért. És a legszomorúbb hogy el is hitték.

Nagy csattanás, szinte e fejük felett. Maszat egyre jobban mocorgott a kosárban. Emma pedig tekert. Már látta a fák közt a háza kéményét amikor Maszat egy ugrással kipattant a kosárból. A kiskutya szerencsére a talpára esett, és hangos ugatással eltűnt a sűrű alj növényzetben. Emma a biciklit ledöntötte a földútra a kutya után eredt. Mi ütött ebbe a kutyába? Sose csinált ilyet? Hangosan hívogatta, de Maszat ugatása egyre messzebbről hallatszott. Emma nehezen tört utat magának , a bokrok karcolták a lábszárát, lelógó faágak az arcát, de sietett ahogy csak tudott, mert az eső nagy cseppekben elkezdett esni. Már egyfolytában dörgött és villámlott. Ha minél előbb nem kerülnek fedél alá akkor mindketten egy kiadós megfázásnak néznek elébe. maga miatt nem aggódott annyira mint Maszat miatt. A kutya odaért ahova akart, mert már egy helyről hallatszott az ugatás. Emma pár perc múlva állt meg egy kis tisztás szélén amely egy valaha volt vizesárok maradványa lehetett amikor még művelték itt a földeket. Maszat nem látszott, csak az árok mélyéről hallatszott izgatott csaholása. Az eső pedig ömlött. Emma semmit sem látott, egyrészt a felhők eltakarták az alkonyi eget , másrészt a szemét alig tudta kinyitni az eső miatt. kezeivel törölgette a vizet a szeméből , úgy próbált lejutni az árok aljába. Maszatot hiába hívta a kiskutya el sem mozdult , csak izgatottan szaladgált körbe körbe. Emma az esőfüggönyön keresztül egy ülő ember alakját vélte látni, aki mintha az árokban ült volna. Egy pillanatra nem figyelt, a lábai kicsúsztak alóla ő pedig rövid fenéken csúszás után ott ült az meztelen férfi lábánál. annyira meglepődött hogy félni is elfelejtett. Csak ült enyhén szétterpesztett lábbal, és bámulta a férfit. Így ülve is nagy nagyon nagynak nézett ki. Izmai kirajzolódtak esőtől csillogó bőre alatt. Csak nézte Maszatot aki körbe rohangálva oda oda szaladt hozzá és izgatott farkcsóválás közepette meg meg nyalintotta a karját vagy a kezét . Két tenyerét a földre támasztotta mintha arra készült volna hogy felálljon amikor a kutya megzavarta. Majd felnézett Emmára a zavar legcsekélyebb jele nélkül. Ehelyett Emma vörösödött el a feje búbjáig, és amikor megszólalt a hangja csak kismacska nyávogásra emlékeztetett.

- Jól van? A férfi nem válaszolt , inkább megpróbált felállni, de úgy látszott a lábai nem tudják megtartani. Maszat pedig egyszerűen elkezdte nyalni a lábát. Emma valahogy talpra kecmergett és igyekezett nem a férfi lába között bámulni.