Mi a véleményetek? Szerintetek folytassam?

Vigyázz, hogy mit kívánsz!

Az emberek folyton ezt hajtogatják. Ha kapnék annyiszor 10 centet, ahányszor ezt a mondatot hallottam én lennék Anglia leggazdagabb embere. Ki gondolta volna, hogy egyszer még megbánom, hogy nem hallgattam rájuk.  

- Cat, nem tudnál kicsit sietni? A többieknek megint ránk kell majd várni.

- Istenem Amy, ha ennyire sűrgös, menj, nem kell megvárni. A többieknek meg mondd meg, hogy ne várjanak, majd találkozunk a hotelben.

- Komolyan mondom szörnyű vagy. – mondta Amy a legjobb barátnőm szemöldök ráncolva – Ha betévedsz, egy könyvesboltba ezer évig sem lehet kirángatni onnan.

- Ugyan Amy, – válaszoltam mosolyogva, miközben egy hatalmas kupac könyv között válogattam a Stanfords antikváriumban – ha megvan a könyv, ami éppen kell, akár pillanatok alatt végzek.

- Jó, mindegy, én nem azért jöttem Londonban, hogy büdös poros könyveket nézegessek. Visszamegyek Lizékhez, te addig csak válogass – mondta, majd kiviharzott a boltból.

Én csak hümmögtem, mert hirtelen felkeltette a figyelmemet egy 1910-es kiadású példány a Büszkeség és balítéletből. Igaz, hogy már megvan otthon ez a könyv, de ez a kedvencem és ennek a kiadásnak a borítója igazán gyönyörű. Mindenképp meg kell szereznem, bár remélem, nem megy rá a gatyám is. Odamentem a pénztárhoz, ahol egy száz évesnek tűnő bácsika békésen szendergett. Nem akartam zavarni, ezért körül néztem, hátha látok más alkalmazottat, de csak ketten voltunk a boltban. Mikor visszafordultam a bácsi már ébren volt és engem nézett.

- Segíthetek valamiben kisasszony? – kérdezte rekedt hangon.

- Óóó, ööö igen. Mennyibe kerül ez a könyv? – tettem a könyvet a pultra, kicsit feszengve az öregember átható pillantása alatt.

Ráncos remegő ujjaival felemelte a könyvet, megforgatta párszor, morgott valamit, amit nem értettem, majd visszatette a könyvet a pultra és ismét rám nézett. – Az attól függ.

- Mitől? – kérdeztem értetlenkedve.

- Mondd, csak leányom szereted ezt a könyvet?

- Hogy szeretem-e? Az nem kifejezés. Imádom Jane Austin összes művét, de ezt a legjobban. Ez a legjobb regény a világon. Bárcsak én is akkor éltem volna. Bárcsak visszamehetnék az időben, hogy találkozzak Jane Austinnal, annyi kérdésem lenne hozzá. De ez sajnos lehetetlen – sóhajtottam lemondóan.

Az öreg különös szürke tekintete az enyémbe fúródott és úgy éreztem magam, mint akit megbabonáztak. Valami furcsa fény gyulladt ki a szemében, amit nem tudtam azonosítani.

- Vigyázz mit kívánsz leányom, – mondta csöndesen – van, ami egy életre szól. Öt font lesz.

- Csak öt font? – kérdeztem meglepetten.

- Talán nem kell?

- Ó, dehogyis nem. – válaszoltam gyorsan, majd elővettem a pénztárcámat, hogy fizessek. Öt font ezért a gyönyörűségért, el se hiszem. – Köszönöm és viszont látásra – mondtam miután fizettem.

- Isten veled, leányom. És ne feledd, amit mondtam – kiáltott utánam, mikor kiléptem az ajtón. Micsoda furcsa egy öregember, gondoltam magamban, miközben elindultam a St. Paul templom felé.