Véleményeznétek?

Már megint elaludtam! Ez nem lehet igaz! Még az ostoba öcsém sem ébresztett fel!

Ránéztem az órára. Negyed nyolc! „Semmi esélyem, hogy elkészüljek”- gondoltam. Lerugdostam magamról a takarót és a telefonomért nyúltam. A csajok- Dorina és Szabina- már rengetegszer hívtak. Írtam nekik, hogy ne várjanak, mert tuti, hogy kések.

Gyorsan megmostam a fogamat és felöltöztem. Na, jó az öltözés nem ment olyan gyorsan! Hét negyven! „Úristen, most már biztosan nem érek be”- gondoltam és lerohantam a lépcsőn.

Sehol senki. Micsoda pech! Felkaptam a kocsi kulcsomat és bementem a garázsba. A kocsim nem indult. Kiszálltam és dühösen becsaptam az ajtót. Apa kocsija sehol, anyáé szintén. Ez azt jelentette, hogy b b busszal kellett mennem. Semmi nem utálok jobban a buszozásnál.

Az a jármű, aminek a nevét sem szívesen ejtem ki, a házunk elől indult. Jött az első busz és felszálltam rá. Akkor mákom volt, mert az a busz pont arra ment. Leültem az első ülésre és elkezdtem sminkelni. Otthon kellett volna, de így is idő szűkében voltam, úgyhogy a buszom kellett megcsinálom. Mondanom se kell, a mellettem ülő nénike meg a sofőr- ő csak a visszapillantóból- eléggé furán nézett rám. Belementünk egy hatalmas kátyúba. A rohadt életbe. A szempillaspirálom az arcomon landolt. Óriási! Ráadásul a sulihoz értünk.

Amilyen gyorsan csak tudtam, leszálltam. Lecsippantottam a beléptetőmet, majd egyenesen a mosdóba mentem. Belenéztem a tükörbe. Szörnyű látványt keltettem. „Nem csoda, hogy annyira megnéztek maguknak a buszon”- gondoltam, miközben elkezdtem sikálni az arcomat.

Mikor már nagyjából tökéletesen néztem ki, megjelent Széles Erzsébet- vagy, ahogy mindenki hívja, a suli réme- az utálatos fizikatanárnő. Egyszer kések el és akkor sem tudok észrevétlenül besurranni a második órára.

Persze rögtön beszólt nekem, de én visszafogtam magam:

- Hát te, Brigitta?- kérdezte. Utálom, ha a teljes nevemen szólítanak!!!- Miért nem vagy órán?

- Késtem, tanárnő!- vallottam be. Most minek hazudjak!!

- Késtél?- kérdezett vissza, pedig érthetően válaszoltam.

- Igen, tanárnő!

- Gyere velem!!- mondta, enyhén parancsolóan- Az osztályfőnököd a tanáriban van!!

Csúcs! Rohanhattam utána a folyósón, mert mindig siet, mint az állat.

A tanáriban nem tolongtak a tanárok. Csak hárman voltak. Ez a repedtsarkú nő, Amy- ő gyakorlaton van a suliban és anyanyelvi angol- és Bandi bácsi. Na, ő volt az osztályfőnököm.

Erzsébet tanárnő- csakhogy a nevét is használjam- mosolyogva vezetett oda:

- András!- mondta, mire Bandi bácsi felnézett és intett, hogy üljek le- Brigitta- már megint a teljes nevem!!-, késett! A mosdóban szedtem össze!

- Köszönöm, hogy szóltál!- mondta Bandi bácsi- Most elmehetsz!- mondta kimérten. Aha, tehát a tanáriban sem annyira népszerű.

Tanár úr intett, hogy várjak, míg befejezi a dolgát. Nem tudtam mit csináljak, úgyhogy előkaptam a telefonomat és dobtam egy-egy üzit a csajoknak.

Bandi bácsi letette a tollát és bele is kezdett:

- Miért késtél, Brigi?- kérdezte nyugodtan. Ebből tudtam, hogy nem mérges.

- Elaludtam. Tegnap este nagyon késő értem haza- mondtam.

- Értem. És elmondod, hogy hol voltál?

- Hát Matyival bulizni voltunk és egy kicsit sokat is ittam és - nem kellett folytatnom egyből megértett.

Ja, igen. Matyi a barátom. Két éve járunk. Ő egy igazi álom pasi. Gyönyörű kék szem, barna kócos haj, izmos felsőtest. Maga a mennyország! Imádom őt és a családját és ő is imádja az enyémet.

Bandi bácsi rám nézett gesztenyebarna szemével és mosolyogva mondta:

- Mivel most késtél először a négy év alatt elnézem neked!

- Köszönöm!- mondtam és felálltam, mert csengettek- Ugye mehetek?- kérdeztem.

- Persze- mondta és én már ott sem voltam.

Az a repedtsarkú még mindig nem ment el. Biztos voltam benne, hogy rám várt. A számításom be is jött, mert mikor elmentem mellett kárörvendő mosollyal az arcán mondta:

- Akkor délután Brigitta!- ja, igen. Ő vigyáz a büntetésben lévő gyerekekre.

- Nem, tanárnő!- mondtam, miközben a szemébe néztem. Majdnem elhánytam magam!

- Mi az, hogy nem?- kérdezte azzal a visítós hangjával.

- Nem kaptam büntetést! Ha megbocsájt, akkor - mondtam, de ő már eltrappolt.

Még hallottam, hogy visít bent „András- kezdte-, hogy tehetted ezt? Brigittának büntetésben a helye”- nyafogta. Bandi bácsi higgadtan válaszolt neki. Imádom, mert nagyon nagy arc.

Elindultam a folyosón, egyenesen a termünk felé. Mire odaértem, kicsengettek.