Véleményeznétek ezt a részletet?

Bernard Lewis sötét gondolatoktól gyötörve olvasott sátrában, melynek anyagát vadul rángatta a kinti szél. A délutánra tervezett megfigyeléseiket keresztül húzta az időjárás, ami igencsak bosszantotta a férfit, de semmit nem tehetett ellene.

Abban azért reménykedett, hogy nem kell egész héten a táborban lapulniuk a vihar miatt. Igencsak balszerencsés végkifejlete lenne a nagy reményű expedíciónak.

Bernard komor hangulata miatt nem csatlakozott társaihoz, akik az étkezősátorban gyűltek össze, hogy beszélgessenek. Habár őket is lehangolta az idő, igyekeztek pozitívabban hozzáállni a dolgokhoz. Bernard erre képtelen volt a jelen pillanatban, s inkább nem kívánta zavarni őket.

A szél süvítését hallgatva kezdte bánni, hogy eljött Londonból, elhagyva a szeretett családi légkört. Merengéséből egy nagyobb villámcsapás zökkentette ki. Ugyanebben a pillanatban sátra falára egy mozgó emberi alak árnyéka rajzolódott ki néhány másodpercre. A biológus várta, hogy valamelyik kollégája belépjen a kuckójába, ám ez percek múltán sem történt meg. Furcsállta, mivel úgy tűnt, az alak éppen a bejárat felé tartott.

Homlok ráncolva rakta le a kezében tartott könyvet, miközben kidugta fejét a sátorból. A szél azonnal belekapott a hajába és apró jégszilánkok vágódtak az arcába. Kellett egy kis idő, mire hozzászokott a körülményekhez és szemét kinyitva körülnézett a kinti félhomályban. Senkit sem látott a közelben.

Ennek ellenére biztos volt benne, hogy nem képzelődött, ezért magára kapta kabátját és a sapkáját, majd kilépett a viharba. A hideg csontig hatolt, de elméjéből igyekezett kizárni az érzést. Léptei alatt megcsikordultak a kövek, ahogy az étkezősátor felé indult. Elhaladt a tábor közepén álló ládák mellett, ám hirtelen megtorpant, ahogy az egyiknek felnyitva találta a tetejét. A speciális, hidegnek ellenálló műanyag ládát megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy felfeszítették. A horpadások a láda szélén egyértelműen tanúskodtak róla. Átnézve a benne lévő felszerelést, kiderült, hogy a geológusokhoz tartozott, és valószínűleg elemeltek belőle valamit. Legalábbis nagyon úgy tűnt a számára.

A titokzatos alak lehetett a tettes, aki bizonyára kíváncsi volt, mit tartalmazhatott a láda. Bernard visszagondolt Nyikolaj szavaira az ebédnél, de rögtön megfeddte magát, amiért teret engedett hasonló vad ötleteknek, mint egy kísértetsziget.

Inkább visszacsukta a ládát, és az étkezősátor felé vette az irányt. Az erős szélben botorkálva lassan haladt, és a jégeső is akadályozta a mozgásban. Kezét kénytelen volt az arca elé emelni, hogy védje magát. A sátor aggasztóan lassan közeledett, olyan volt mintha egy szürreális álomba került volna, miközben a jégdarabkák fájdalmasan ostromolták a testét.

A következő pillanatban erős ütést érzett a tarkóján, aztán rongybabaként csuklott össze. Szeme előtt csillagok ugráltak, arca égett a hideg kövektől, amik felsértették a bőrét. Nyögve a hátára fordult, miközben segítségért próbált kiáltani, de a heves szél felkapta és messzire vitte gyenge hangját.

Elborzadva nézte, amint egy jégcsákány lecsap rá az égen cikázó villámfényben.