A Csontváros 3. része miről szól és, hogy derül ki az, hogy Jace ( <3 ) és Clary mégsem testvérek, valaki tud irni erről a részről megúgy alapjából ami ilyen szeretlek, rossz nélküled alapú dolog beszélgetéses részletet írni légy szíves? :D

SPOILER!

Amikor Clary jön rá:

"-A te estedben nem volt szándékos. Jonathanból Valentine valamiféle felsőbbrendű harcost akart faragni. aki gyorsabb és jobb, mint más Árnyvadászok. A Renwickben azt mondta nekem, hogy Johathan tényleg ilyen lett. Csakhogy közben kegyetlen, erkölcstelen és furcsán üres is. Jonathan hűséges volt Valentine-hoz, báz szerintem Valentine menet közben rájött, hogy bár a fiú, akit teremtett, sokkal tehetségesebb másoknál, igazán sosem fogja szeretni őt.

Clary Jace-ra gondolt, arra, amilyennek a Renwickben látta, arra. ahogyan olyan erővel szorongatta a Portál törött darabkáját, hogy kiserkent a vér az ujjaiból. -Nem - rázta meg a fejét. -Jace nem ilyen. Szereti Valentine-t. Nem kéne szeretnie, de szereti. És nem üres. Mindenben éppen az ellenezője annak, amit mondtál róla.

Jocelyn az ölében nyugvó kezét tördelte. Mindkét kézfejét finom fehér hegek szelték keresztül-kasul - a finom fehér hegek, amelyek minden Árnyvadász bőrén ott voltak, az eltűnt Jelek emlékei. Csakhogy Clarymég sosem látta ilyennek anyja sebhelyeit. Magnus varázslata elrejtette őket a szeme elől. Volt egy sebhely édesanyja csuklójának belső felén, ami leginkább csillagra hasonlított...

Ekkor azonban Jocelyn megszólalt, és Clary fejéből egyetlen szemvillanás alatt röppent el minden gondolat.

-Nem Jace-ről beszélek -mondta az édesanyja.

-De... -szólt Clary. Minden nagyon lassan történt, mintha álmodott volna. Talán tényleg álmodom, gondolta. Talán Anya nem is ébredt fel egyáltalán, és csak a képzeletem szórakozik velem.

-Jace Valentine fia. Úgy értem, ki más lehetne?

Jocelyn egyenesen lánya szemébe nézett. -Céline Herondale nyolc hnapos terhes volt, amikor meghalt. Valentine főzeteket meg prokat adott neki. Azt próbálta ki rajta amit magán is, és Ithuriel (angyal) vérétől remélte, hogy stephen gyereke is olyan erős lesz, mint Jonathann de az ő rossz tulajdonságai nélkül. (Ugyanis Jonathannak -ill. ahogy Clary hívja Sebastian- démonvére van, Valentine így kísérletezett vele)

Nem tudta volna elviselni a gondolatot, hogy a kísérleteiből nem lesz semmi, úgyhogy Hodge segítségével kivágta a babát Céline testéből, aki akkor alig pár perce volt még csak halott-

Clary hörgő hangot hallatott. -Ez képtelenség!

Jocelyn folytatta, mintha a lánya meg sem szólalt volna. --Valentine magához vette a csecsemőt, és megbízta vele Hodge-ot, hogy vigye el a gyerekkori otthonába, egy völgybe, nem messze a Lyn-tótól. Ezért tűnt el aznap éjszaka. Hodge vigyázott a gyerekre a Felkelésig, aztán mivel Valentine Michael Waylandnak adta ki magát, a Wayland-birtokra költöztette a gyerekét, és Michael Wayland fiaként nevelte fel.

-Akkor -suttogta Clary- Jace nem a testvérem?

[...] -Nem, Clary. Nem az."

Amikor Jace jön rá:

"Ebben a pillanatban a barlang túlsó végében két alak jelent meg, és elindultak felé, miközben a fejüket összedugva beszélgettek. Jace csak akkor ismerte fel őket, amikor a terem közepére értek. Sebastian volt az. És Valnetine. [...] Jace mozdulatlanná merevedett, ha csak egy pillanatra is. Aztán ösztönösen megindult, és mire egyáltalán végiggondolhatta volna mit tesz, már rohant is az alagút felé. Ki kellett jutnia innen. hogy valami úton módon kijuttathasson egy üzenetet Luke-nak.

Csakhogy az alagútba már nem jutathatott be. Sebastian állt ott hűvös, csúfondáros tekintettel. A karját kinyújtotta, ujjai kétoldalt kis híján az alagút kőfalát érintették. -Tényleg? -szólt. -Te sem gondolhattad komolyan, hogy gyorsabb vagy nálam.

Jace csúszva fékezett. A szíve egyenetlenül lüktetett a mellkasában, akár egy elromlott metronóm, a hangja azonban rezzenéstelen volt.

-Minden más elképzelhető tekintetben jobb vagyok nálad, úgyhogy ennyi belefér.

Sebastian elmosolyodott. -Hallottam a szívverésed -mondta halkan- amikor figyelted, hogy Valentine-nal beszélgetek. Felzaklatott?

-Hogy a jelek szerint randizol az apámmal? -Jace megrántotta a vállát. - Magunk közt szólva egy kicsit fiatalnak tűnsz hozzá.

-Mi van? -Amióta először találkoztak, Jace most először látta a fiún, hogy meglepődik valamin.

[...]

-Néha elgondolkodom rajtad -folytatta Sebastian ugyanazon a kedélyes hangon. - Időnként mintha lett volna valami a mögött a sárga szempár mögött. Mintha meg-megvillant volna benned az intelligencia, nem úgy, mint a választott családod többi sík hülye tagjában. De, gondolom, csak póz volt ez is. Ugyanolyan ostoba vagy, mint ők, hiába kaptál tíz éven át jó nevelést.

-Mit tudsz te a nevelésemről?

Többet, mint gondolnád. - Sebastian leengedte a kezét.-Ugyanaz az ember nevelt fel téged is, aki engem. Csak engem nem unt meg az első tíz év után.

[...]

<elájult, amikor Sebastian majdnem megfojtotta> Hátát egy cseppkőnek vetve ült, a csuklóit összekötözték a dereka mögött. Megint köhögött, és sós ízt érzett a nyelvén. Csak most jött rá, hogy nem fuldoklik, hanem vérrel telt meg a szája.

-Felébredtél. öcskös? -Sebastian térdelt előtte egy darab kötéllel a kezében. A vigyora olyan volt, mint a hüvelyéből előhúzott tőr. -Jó. egy kicsit tartottam tőle, hogy hamarabb öltelek meg a kelleténél.

[...]

-Ó, kis Angyalfiú -mondta (Sebastian)- Hogy te milyen hülye vagy! Ahogy az apám mindig is mondta.

-Miért nevezel így? -kérdezte Jace.-Mit hablatyolsz össze az Angyalokról?

-Te jó isten! -képedt el Sebastian -Te tényleg semmit nem tudsz? Mondott neked valaha is olyasmit az apám, ami nem volt hazugság?

[...]

-Csakkísérleti nyúl vagy- mondta (Sebastian) -Apám felvágott egy hullát, hogy megszerezzen, és kísérletezhessen rajtad. A saját fiaként próbált felnevelni, de túl gyenge voltál hozzá, hogy hasznopdat vehesse. Sosem lehettett volna harcos belőled. Semmi voltál. Haszontalan. Átpasszolt hát a Lightwood családnak, és reménykedett benne, hogy később talán hasznodat veheti és figyelemelterelésnek használhat. Vagy csalinak. Sosem szeretett téged.

-Jace egy pillanatra lehunyta égő szemét. -Akkor, te...

-Én tényleg Valentine fia vagyok. Jonathan Christpher Morgenstern. Neked sosem volt jogod ehhez a névhez. Egy fantom vagy. Trónbitorló. -A szeme feketén ragyogott, mint egy döglött bogár páncélja, és hirtelen az anyja hangját hallotta - hiszen nem is az anyja volt mintha álmodna éppen: Jonathan már nem is gyerek. Még csak nem is ember. Szörnyeteg.

-Te vagy az -köhögte Jace- Benned van démonvér, nem bennem.

-Ahogy mondod.

Remélem, tudtam segíteni. Ha esetleg már megtaláltad, akkor mind1, de úgy is unatkoztam :D