Milyen fajta fantasy könyveket olvastok szívesen?

Én a legjobban a romantikus fantasy könyveket szeretem.

Zombis történet szerintem semmiképpen ne legyen,mert itt van pl. az Eleven testek,nem tudom,hogy láttad e a filmet,de szerintem túlságosan idióta volt a történet,miszerint egy lány találkozik egy zombival és beleszeret,elvégre egy zombi,se nem jóképű se nem kedves.Ha egy varázslóra gondolok,akkor egy 1000 éves vén bácsika jut eszembe,szóval ezt se tudom elképzelni.A tündéres sztori nekem túl Disney-s lenne.Maradt a boszorkányos,vámpíros,vérfarkasos téma.Én mind a 3-at szívesen olvasnám.Boszorkányos könnyvel még nem találkoztam,ezért azt kíváncsian várnám.Vérfarkasos könyvet eddig csak egyszer olvastam,méghozzá Maggie Stiefvater - Shiver című könyvét,de nem olvastam végig mert annyira nem tetszett.Imádom a vámpíros könyveket,filmeket.Azonban ha a vámpíros sztori mellett döntenél,semmiképp ne olyat írj,mint a Twilight,amiben a vámpírokat már-már nevetségesen tüntetike fel.Pl. ha a vámpír kimegy a napra,akkor nem megég hanem csillog.Ez szerintem eléggé nevetséges.Azonban van a Vámpírnaplók,amiből még csak a sorozatot láttam,de nagyon nagyon tetszett.Nem hazudtolta meg a vámpírokkal kapcsolatos legendákat,és épp megfelelő mennyiségű romantika volt benne,hogy végigizguljuk,hogy a főhősnő a végén melyik férfi mellett dönt.Ha még nem láttad,ajánlom,hogy nézd meg,mert rengetek ihletet merírthetsz belőle.A Vámpírnaplókban és a Twilightban is jelen volt a szerelmi háromszög,ami szerintem nagyon jó,hogy kicsit izgalmassá tegyük a törénetet.Főleg,hogy ha a két srác közül az egyik egy tipikus jófiú (Nem az a tipikus elkényeztetett úrifiú ,hanem aki pl. jó tanuló,vagy nagyon tud szeretni.Külsőleg lehetne pl.szőke,magas,kicsit izmos,rövid hajú 18 éves srác) a másik pedig egy tipikus rosszfú (A ,,rosszfiú alatt nem azt értem,hogy ilyen motoros,agyontetovált,vállig érő hajú srác,hanem sötét farmer,bőrdzseki,egy-két helyen tetkó,rövid barna vagy fekete haj és inkább a viselkedésén látszódjon,hogy rosszfiús).A lány semmiképpen ne egy szőke plázacica legyen,hanem olyan,akit az élet már sokszor megvert és nagyon nehezen tudjon bízni akárkiben is.Ja és nekem nem szimpatikus,ha egy történetben a lány vörös hajú,és ez lehet,hogy csak külsőség,de valahogy olyan nehéz elképzelni nekem egy vörös hajú lányt.Én azt a fajta törénetet szeretem,ahol a lány először találkozik a ,,jófiú"-val aztán rájön,hogy nagyon vonzódik a ,,rosszfiúhoz" és végül őt választja.És természetesen a fiú legyen a természetfeletti!!!!Ez szerintem nagyon fontos,és nem szívesen olvasok olyan könyveket amiben ez fordítva van.Szerintem még az is fontos,hgy a főhősnőnek legyen egy legjobb barátja/barátnője akire mindig számíthat.Bár a szereplők jellemzése és a történet mind visszavezet a Vámpírnaplókhoz,szerintem van ebbe a fajta leírásban még bőven lehetőség,hogy ne egy hasonló történetet hozz ki belőle.Sok sikert kívánok a könyv megírásához és remélem,hogy tetszettek az önleteim és hogy fel fogod használni őket.És bocsánat a hosszú szövegért.Egyébként én egy 14 éves lány vagyok.Ha esetleg úgy döntesz,hogy hasonlóképpen írod meg a történetet érdeklődve várom :) esetleg van valamilyen blogod ahova fel tennéd?vagy ha gondolod adhatok egy e-mail címet,amire elküldhetnéd,mert kiváncsi lennék,hogy mit hozol ki az ötleteimből,ha felhasználod őket :D

Szia! Utálom az ilyen kérdéseket. Ne olyat írj amilyet valaki más akar/mond, olyat írj ami a te fejedben születik meg, te találtad ki teljesen. Most nincs ilyen gondolatszál a fejedben? Nem baj, ha majd eljön az ideje, akkor ott lesz hidd el.

Én is írogattam régebben, és nem tudtam normális címet adni a történetemnek, ezért random elneveztem. Telt-múlt az idő és nemrégiben újra eszembe jutott a történet (az 5. fejezetig jutottam) és gondolkozni kezdtem rajta újra. És tudod mi történt? Hirtelen valami bekattant a fejembe és kitaláltam a főszereplő történet szálának egy olyan részét, ami teljesen illett a címhez. Teljesen elképedtem, hogy ez így megtörtént, de rájöttem, hogy ennek így kellett lennie.

A tanulság ne eröltesd a dolgot addig amíg nem belülről jön, szerintem így ne kezdj regényírásba. Várd ki a megfelelő időt, ettől lesz nagyszerű a történeted, egyedi. Mert a történeted te vagy , Ő a te gyereked, ne mások gyereke legyen hanem a tiéd.

Én bármilyen misztikus lényről szívesen olvasok, csak ne legyen sablonos, legyen hangulatos, eredeti, és legyen mondanivalója a történetnek, szólitson meg, tudjak elmerülni benne. (A vámpíroknál nekem a Darren Shan valamint a Vámpírnaplók féle vámpírok

Remélem megértetted amit mondani akartam, tényleg nem akartalak megbántani. Írni nem szabályok alapján kell, hanem szívből.

Egy 15 éves lány aki csak jót akar..

Én alapból nem vagyok annyira oda a fantasy műfajért, de azért van pár fantasy szerző, akiket szeretek. Nevezetesen Terry Pratchett és Darren Shan. Ha még nem tetted volna, feltétlenül javaslom, hogy olvasd el pár könyvüket.

Pratchettet azért kedvelem, mert a fantasy csak egy körítés, egy álca. Valójában társadalomkritikákat, szatírákat ír, humoros és egyben elgondolkodtató formában kifejti a véleményét a világ dolgairól, történelmi eseményeiről, meg minden másról. Mindezt, hogy ne legyen olyan "száraz", fantasztikus környezetbe helyezi. A végeredmény egy humoros, eredeti, kreatív sztori varázslókkal, boszorkányokkal, barbárokkal, trollokkal, meg minden mással, ami egy fantasyhez kell. A történet azonban nem egy újabb tucatsztori arról, hogy X hogyan gyakja le Y-t, hanem ennél sokkal több, és sokkal mélyebb gondolatokat hordoz.

Darren Shant is azért kedvelem, mert EREDETI ÉS RENDHAGYÓ, valamint mert a fantasztikus környezet nála is csak egy alibi arra, hogy megfogalmazhassa a véleményét a világ dolgairól. Igazság, becsület és emberség mélyenszántó, örök igazságairól fejti ki az álláspontját Shan, miközben vámpírok, démonok és más mitikus lények küzdenek meg egymással. Amely az ő esetében sem arról szól, amiről. Nem vámpírokról, vagy küldetést teljesítő fiatalokról. Hanem az élet nagy kérdéseiről, amelyek mellett senki sem mehet el szó nélkül.

Az ilyen mitikus-lények-gyakják-egymást-ésatöbbi tucatsztorik nem érdekelnek.

Én alapvetően két kategóriát szeretek: az első a klasszikus high fantasy, saját, jól felépített világgal (általában középkorias fejlettségi szinten) háborúkkal és egyes szereplők (de bőven nem mindenki) számára elérhető, ritka mágiával. Itt fontos, hogy ne a szerelmi szál legyen túlsúlyban, inkább csak kiegészítésként szolgáljon valami harchoz. Ebbe a kategóriába szerintem nem igazán fér bele túl extrém mitikus lény (esetleg sidekicknek jó), főleg antropomorf szereplőket használj. Itt a mágiának bármely ága fellehető lehet a vérmágiától kezdve a varázsrúnákon át egészen az illúziókig.

A másik kategória, amit szeretek, az urban fantasy. Ez általában arról szól, hogy a mai világban elrejtve van egy másik, mágikus világ, amiről csak a tagjai tudnak. Ez a világ az egyszerű emberek számára vagy hozzáférhetetlen, vagy nem is tudják érzékelni. Itt gyakran az az alaptörténet, hogy egy (addig) normális halandó valahogyan bekerül ide, és persze túl kell élnie. A mágiaelmélet többnyire kidolgozatlan, ezzel is az olvasó bizonytalanságát erősítik. Itt a főszereplőnek is szinte bármilyen rejtett képessége lehet, valamint a világot is szinte bármilyen mágikus lények benépesíthetik. Azért a zombit nem ajánlom, ők nem elég intelligensek ahhoz, hogy rejtve maradjanak. Az ilyen történetek főleg arról szólnak, hogy a főszereplőnek meg kell ismernie a benne rejlő erőt, de ha nem a mi világunkból érkezett, hanem eleve a mágikus lények egyike, jóval több a lehetőséged. A romantikus történeteknél szerintem nem muszáj, hogy a női főszereplőd abszolút átlagos embere legyen, de én semmiképpen nem egy támadó képességet adnék neki. Azzal szerintem semmi gond, ha gyógyít, védelmez vagy csak simán segít a férfi főszereplőnek. Persze a harcos hercegnő-karakter is népszerű egyeseknél, én nem rajongok érte túlzottan.

A harmadik opció, hogy fogod a világunkat, és beledobálsz egy-egy fantasy-elemet. Így találkozik a kisvárosi gimnazistalány csillogó "vámpírokkal" vagy szexi félmeztelen vérfarkas-fiúkkal. Nekem ez a típus általában nem annyira jön be, de jól is meg lehet írni. Itt tényleg bármilyen fajt használhatsz, de összesen csak egy vagy két félét. Általában itt a leggyakoribb a szerelmi történet, akár háromszög, a gyenge halandó lány és az erős és vonzó halhatatlan pasi között. Szerintem erről a típusról 40 000 bőrt húztak már le, de ha valaki tud újat mutatni, arra én is vevő vagyok.

Ami a fajokat illeti, vámpírokat kizárólag a hagyományos formában írj: ha nem is árt nekik a fokhagyma, azért ne sétáljanak fényes nappal templomokban. A vérfarkas amikor átalakul (teliholdkor, amikor muszáj neki) nem képes kontrollálni magát, a varázslóknak a mágiát tanulniuk kell ahhoz, hogy magasabb szinten űzzék, a tündérek kicsik és nem keverednek az emberekkel, a zombik nem tudnak gondolkodni és érezni, stb. A boszorkányoknál már nagyobb a választék, lehet jós, gyógyíthat, szórhat átkokat, lepaktálhat az ördöggel (jó középkorias felfogással) de azért mindet egyszerre ne csinálja.

19/N

Én igazából mindenfélét szívesen olvasok, kivéve a high fantasyt, valahogy nem jönnek be nekem ezek az epikus történetek =D

Nekem szinte mindegy, milyen lény szerepel benne, ha a történet jól van megírva. A Twilight-féle csillogó vámpír ugyan szerintem is kicsit (nagyon) nevetséges, de szerintem teljesen rendben van, ha egy író eltér a hagyományos vámpírideáltól. Személy szerint én mindig is csak két fő tulajdonságot tulajdonítottam a vámpíroknak: emberi kinézetük van és emberi vér kell nekik, hogy életben maradjanak. Ezeken felül én úgy gondolom, hogy az mellékes, hogy a vámpír tud járkálni a napon vagy sem, mérgező neki a fokhagyma vagy sem. Nekem a lényeg, hogy élvezni tudjam a történetet, és a lények is illeszkedjenek az alkotó által teremtett világba. Egy vérfarkasos történetet olvastam, Maggie Stiefvater trilógiáját, amiből csak másfél könyvet tudtam elolvasni, mert annyira nem jött be. Ha valamilyen, hát ilyen nem lehet egy vérfarkas =D Amúgy én is írok egy regényt, aminek a központi természetfeletti lénye a vérfarkas. Számomra az én farkasaim az ideálok, hogy milyennek is kell lennie egy ilyen lénynek egy regényben =D Annyira megszoktam őket, hogy nekem ők a hagyományos vérfarkas =D

A boszorkányok, varázslók nekem kicsit semlegesek. Olvastam a Harry Pottert ugyan, de nem ragadott meg, Benina Bíborhajúját pedig egyenesen utáltam. Inkább olyan történetek érdekelnek, ahol a szereplőknek különlegesek képességük van, de nem boszorkányok vagy varázslók.

Fontos, hogy a szerelmi szál ne nyomja el a cselekményt, inkább legyen csak egy kísérő, amiért végigizgulhatjuk az egész könyvet, hogy akkor összejönnek-e vagy sem. És itt van a számomra legfontosabb mozzanat: nekem nagyon-nagyon számít, hogy a szereplők mikor jönnek össze. Ugyanis ha összejöttek már, vagy elcsattant egy csók, a legtöbbször elvesztem az érdeklődésemet, hogy a jövőben mi lesz velük. Ezért nem tudtam élvezni a Twilightot, a Shivert, a Boszorka fényét, és a többit. Ellenben Kelley Armstrong Sötét erők trilógiájában három könyvön át rágtam a körmömet, hogy most mi lesz már. És ugyan Cassandra Clare Csontvárosában is volt egy csók, de olyan csavart rakott bele az írónő, ami miatt a páros még tovább érdekes maradt a számomra =) Szóval nekem ez a romantika: a szereplők fokozatosan szeretnek egymásba, lassan, nagyon lassan, miközben az olvasó már a haját tépkedi idegességében, hogy gyerünk, csókold már meg =) Minél tovább megy ez az agyhúzogatós téma, annál jobban élvezem.

És ha már szerelmi háromszög... én valamiért a szerelmi sokszögeket sokkal jobban élvezem. Hiszen a való életben is úgy van, hogy ez szerelmes abba, de amaznak meg ez tetszik, és így tovább, csak ritkán látni tiszta szerelmi háromszöget, amit viszont tényleg nagyon nehéz megírni. És sokszor olyan pocsékul sikerül, hogy legszívesebben ágyúval lőném ki a könyvet az ablakon. Ja, és nekem nem lényeg, hogy az egyik szereplő természetfeletti-e vagy sem. Egyáltalán. Csak legyen a szereplőknek jó kémiájuk =)

A vadászos könyveket is szeretem, pl. Cassandra Clare sorozatát, meg a Vérbe öltözött Annát is. És persze ott van az Odaát, ami mindent visz =D Az én történetemben is van egy vadászós szál.

A fertőzéses/zombis sztorikkal meg úgy vagyok, hogy én azt inkább nevezném posztapokaliptikus regénynek vagy disztópiának, mintsem fantasynak. Én szeretem őket nagyon, de nem sorolom a fantasyhez.

Hú, így hirtelen ennyi jutott eszembe =D

17/L