Nemrég kezdtem bele egy regénybe. Mit gondoltok a kezdésről?

Előre szólok, hogy ez egy horror sztori, de ebben a részletben olyan nagyon durva nem történik. Igazából arra vagyok kíváncsi, mennyire ragadja meg az olvasót a kezdés, de szívesen várok bármilyen megjegyzést az alapötlettel, történettel vagy épp a stílusommal kapcsolatban.

1

Richard Overton mindig azt hitte, hogy a tinédzserekkel nem történetnek rossz dolgok. Soha máskor nem tévedett ekkorát.

Ahogy szép lassan kezdett magához térni, a fájdalom egyre erősebben járta át a testét. Először csak egy tompa nyomást érzett a lábában. A fájdalom fokozatosan felkúszott a combjain, elidőzött egy kicsit a medencéje táján, majd végigszántotta a hasát. Végül már úgy tűnt, mintha valaki kalapáccsal zúzta volna össze az egész testét. Újra és újra.

Megpróbálta elfordítani a fejét, mire az agya védekezésképpen felerősített minden fájdalomingert.

Richard Overton ekkor elájult.

2

Amikor magához tért, az egész karját vér borította. A látványtól azonnal szédülni kezdett. Érezte, hogy az agya hamarosan újra lekapcsolja a tudatát. Nem volt sok ideje.

Néhány centiméterre fel tudta emelni a fejét.

Valaki rajta hevert. Az a valaki lélegzett. Még. A szőke haját rozsdabarnára festette meg a jó öt centis sebből szivárgó vér.

Vissza kellett engednie a fejét a földre. A fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni. Bármelyik pillanatban elájulhatott. A világ kezdett elsötétülni körülötte.

Még hallotta a kavicsokon csikorgó bakancsok közeledő hangját.

3

Madárcsicsergésre ébredt. Az agya a lehető legszigorúbban tiltakozott az éles füttyszó ellen, de a szíve minden egyes hangot mélyen magába zárt. Ugyanilyen lágy érzéseket váltott ki belőle az enyhe szellő, amely az arcát simogatta. Hálát érzett. Életében talán először.

Egy ágyban feküdt. Nem egy kényelmes, matracokkal és puha párnákkal telepakoltban, de ágyban. És az sokkal kényelmesebb volt a kavicsos patakparttól. A fejét párnák és ócska pokrócok támasztották. Megpróbált körbenézni.

A nyakát elborította a fájdalom, de ez sokkal tompább volt, mint amit korábban érzett. Valószínűleg be vagyok gyógyszerezve, nyugtázta elégedettséggel.

Egy kis szobában volt. Tőle balra három, az övéhez hasonló ágy állt. Mindegyikben egy vele egykorú fiú feküdt. Borzasztó látványt nyújtottak. Épp azon kezdett el gondolkodni, vajon ő is hasonlóan néz-e ki, amikor eljutott tudatáig a felismerés. Öten ültek az autóban.

Gyorsan jobbra fordította a fejét, a szükségesnél nagyobb lendülettel. Jobbján is állt egy ágy. Üres volt.

A sokk újra erőt vett rajta. A rémület és ez a minimális mozgás is teljesen kimerítette. A jóságos agya újra az irányító központba sétált és egy határozott mozdulattal lekapcsolt minden világítást.

Richard Overtonnak nem maradt ideje, hogy észrevegye a falakra szerelt polcokon sorakozó üvegeket és a bennük úszó testrészeket.