Mit gondoltok az írásomról?

Bevezetés.

Az pszichiáterem azt mondta, elmebeteg vagyok. Jó érzés volt megölni, valamiért izgatóvá tette a gyilkosságot, hogy személyesen is ismertem az áldozatot. Igaz, Ms Hinia egy kicsit kilógott a sorból a vörös hajával, de legalább nem szőke volt. Nem szeretem a szőkéket. Annyira... egyszerűek. Nem védekeznek, csak sikítanak, mikor a kés megvillan a fejük felett. Némelyikük még halálban is vinnyog meg vonaglik, rugdalózik, miközben a főtérre vonszolom.

Ms Hinia nem nyüszített, meg sem szólalt, miközben elővettem a kést. Mindig nálam van, nem jelentett gondot becsempészni a hangszigetelt szobába. Mikor meglátta, mire készülök, nagyon halkan, amolyan ne-tedd-mert-én-azt-mondtam hangon megszólalt, és pontosan azt mondta, amire számítottam: Később meg fogja bánni, Eliza. Ez irritált. Hosszú, nagyon hosszú halált szántam neki, de ezek a szavak elvették az eszemet. Már bánom. Miközben a hasát szabdaltam, azon gondolkodtam, vajon érez-e még. Nem, a szíve már nem vert, de állítólag az érzések csak később hagyják el az emberi testet. Nagyon reméltem, hogy ez így igaz. Mosolyogva vágtam bele a pengét, egyenesen a szívébe. Kimetszettem, mint mindenki másét, hiszen a vadászok is gyűjtenek trófeát, nemde? Kár, hogy a saját rendelőjében öltem meg. Így mindenki tudni fogja, ki volt a tettes. Ujjaimat a feje mellett gyülekező vértócsába mártottam, majd a makulátlanul fehér falhoz léptem. Egy másodpercig elgondolkodtam, végül egy mosoly kíséretében írni kezdtem. AKAR RÓLA BESZÉLNI? Utáltam ezt a mondatot. Miután végeztem, a táskámba dobtam a szívet, a kést visszacsúsztattam a lábamra erősített, egyszerű tőrhüvelybe. Egy utolsó pillantást vetettem a kanapén fekvő, vértelen hullára. Istenem, milyen kár, hogy lejárt az időnk! A játék volt a gyilkosság legszebb része. Kár, hogy máshol van dolgom... Nagy kár.

Ennyi lenne a bevezetés, a történet amúgy E/3-ban íródik, és Eliza testvére van végig a középpontban, aki meg akarja találni sorozatgyilkos nővérét. Hát, ilyesmiről szól, hajtóvadászat, könnyek, nevetések, elmebeteg párbeszédek... Szerintetek milyen az ötlet és az írás? És a koromra mennyit tippelnétek? Előre is köszönöm a válaszokat.