Hogyan irjak jó Fantasy könyvet?

Ha erre lenn recept, mindenki könyvet írna. :) Segítség van: íróakadémiák, kreatív írás tanfolyam, netes írástechnikai oldalak (ezt nagyon javaslom, Google segítségével keress rá az "írástechnika" szóra, rengeteg segítséget fogsz találni!), aktív, kritikát támogató webes amatőr írói oldalak stb. Ez a stílus, alapvető "mesemondási" technikákban segíthet, persze ha egyből a mélyvízbe ugrasz (pl. Boncnok), az iszonyú sokat segít, de gyakorlatban még nem fogod hasznosítani az összes tanácsát.

Mit értesz az alatt, hogy öt éves gyerek szintjén van? Kiváló, ha kritikusan állsz hozzá a saját teljesítményedhez (ez a fejlődés alapja), de azt is körbe tudod írni, mi a gond? Ha meg tudod fogalmazni a problémát, máris egy lépéssel közelebb vagy a megoldáshoz. Tehát: a történet leírása? Túl gyerekesnek hat? Megoldás: olvasni kell. Egyrészről a szókincsedet fejleszti, másrészt ismert technikai fogásokat így lehet a legjobban elsajátítani. Mert én leírhatom neked, hogy az ige erősebb, mint a határozói igenév, ezért használj igét a mondatban, mit érsz vele? Olvass, akkor tapasztalod, hogy kell ezt. Persze ne az amatőröket, inkább a klasszikusokat (bár ott is vannak baklövések...).

Vagy a stíussal van gond, erőtlen, csapongó, nem megfelelő a történet komolyságához? Szintén olvasással lehet rajta segíteni, vagy az említett írástechnikai oldalak átnyálazása javasolt. A legnehezebb módszer ugyan, ha fogod magad és kipróbálsz különféle írói hozzáállásokat, stílusokat (pl. stílusparódia, vagy pl. Tolkien stílusában megpróbálasz egy történetet írni - a fanfiction is részben ilyen). Ha valamelyikben nagyon jól érzed magad, és nem csak a fantasyról beszélek!, akkor azt érdemes változtatni, fejleszteni, egyedivé tenni. Kiindulási alapnak mindenképpen jó lehet ez is.

Netán a történettel van a gond? Jók az ötletek, de a sztori... olyan semmilyen? Na, az kellemetlen, mert azon nem tud senki sem segíteni. Viszont ha vannak ötleteid, akkor azért a történet sem áll olyan messze... olvass. :D Megint. Figyelj a sztorielemekre, hogyan fűzi össze a szerző az egyes gondolatokat. Javaslom a romantika korát, vagy a realistákat, nagyívű regények mint francia romantika-realizmus (Hugo, Zola, Balzac) meg az oroszok (Tolsztoj, aztán ott van mit megfigyelni, illetve Dosztojevszkij). Minden fejezet egy újabb regény... látni fogod az egységeket. Ezt nehéz lesz eltanulni, de menni fog.

Netán nem tudsz gátat szabni a történetnek? Elkezded itt, két oldal múlva más másról beszélsz? Ettől unalmas, mert minden elkezdődik, de semmi sem ér véget? Segít a vázlat, mert az pont erre van. (Regényt vázlat nélkül amúgy sem jó ötlet írni, kezdőként ez a mankó szinte kötelező. Aki profi és azt mondja, vázlat nélkül, egyvégtében írta a regényét, az nagy százalékban olyan is.) Ha szeretsz eltérni tőle, akkor az íróprogik (yWriter, Celtix) [forgatókönyv-író programok voltak eredtileg, de az yWriter regényíró szoftver] segítenek. Ezek kibővített jegyzettömbök mindenféle vázlatkészítési lehetőséggel, rendezéssel, beállíthatod, hogy naponta mennyit kell írnod, és jelez, ha nem érted még el (ez is rendszerességre szoktat). Hasznos a regényíráshoz, ha ötletid vannak, de a vázlatkészítés nem az erősséged. Mindenképpen ajánlom akárcsak ötletjegyzéknek is.

Vagy a történet azért unalmas, mert "nem történik semmi"? Az ötleteid a szereplők/helyszínek szintjén nyilvánulnak meg? Hmm... ezen segít a maguffin. Szóval állj neki faék-bonyolultságú történetet írni. (Ez az átlag fantasy. Vagy A Gyűrűk Ura, de az többszálassá bonyolódik.) Kell egy főszereplő, őt követed végig. Az ő jellemfejlődése a kérdés. Ki a főszereplő? Aki a legtöbbet vesztheti az adott szituációban. Mindig. Akinél nem érdekes, megy vagy marad, az nem érdekes. Szóval kipécézed magadnak az egyik szereplődet, és jól megszívatod. Bármivel - a lényeg, hogy a szereplők szenvedjenek, ettől látszik igazán, milyen fából faragták őket. (Ez amúgy Vonnegut öt tanácsában is az első.) Illetve "kill your favourites", azaz öld meg a kedvenceidet. Ha valaki nagyon a szívedhez nőtt, de már a hatodik sárkánykalandot éli túl, essen szakadékba. Utána megvizsgálhatod, a többiek hogyan reagálnak a halálára - mert őket is mélyen érintené. Naszóval van a főszereplőd, szívott, de csak azért nem lesz sztori, mert te azt akarod: hát induljon el. Ez az alapmese. A királyfi útra kel. Na de miért kel bárki is útra? (Hogy megszabaduljon egy ilyen szadista szerzőtől, világos...) Itt jön a képbe a maguffin. Ez egy szakszó... összefoglal úgy mindent, amiért valaki útra kel egy műben. Pl. a GyU-ban a Gyűrű. Van, el kell vinni valahová, mert... mert csak. Az ilyenek használata tökéletesen felépíti a sztorit, kellő motivációt ad. A főszereplőnek ezt a valamit (gyűrű, köpeny, királylány cipellője, kard) el kell vinnie/meg kell szereznie, ezért elmegy az Üveghegyen túlra érte. Sima ügy, hogy mindezt miért - csak. (Ott lehet megsemmisíteni, a királylány nem jön házhoz, a kard kőbe van zárva, a köpenyt elrabolták.) Elmegy oda, elvégzi, amit el kell végeznie (vagy útközben annyi tapasztalattal gazdagodik, hogy mást tesz, pl. a kardról kiderül, hogy rontást hoz a hordozójára, és helyette nem vállalja a csodafegyvert, hanem az új barátai segítségével győzik le a földet sanyargató Gonoszt, tanulság is van, happy end is), aztán lesz ami lesz. Letelepedik, hazamegy, boldogan él, amíg meg nem hal, belehal a küldetésbe, hősként távozik stb.

Persze ha a maguffin nem tetszik, lehet mást írni, de ha nem megy a történetszövés, ez szintén jó mankó elsőnek. És azért nézd, a GyU maguffinra épül... nem olyan rossz az sem. (A Harry Potter sorozat is erre épül. Végig.)

Tehát attól függően, mi a gond, más és más a megoldás. De az biztos, ha olvasos, az nem árt. Ha pontosan meg tudod fogalmazni, mi a gond, miért érzed ötéves színvonalúnak az írásaidat, akkor más segítsget is tudok adni. (Pl. a stílushoz novellát kell írni, nem regényt.) Így egyelőre válogass.

[Ó, az is segít, ha van egy jó helyesírás-ellenőrződ, vagy valaki, aki elolvassa a műveidet. A hibák néha élvezhetetlenné teszik az amúgy jó történeteket is.]

Olvass sok hasonló témájú könyvet, keress neten tanácsokat és a legfontosabb: gyakorolj. Mindennap írj valamit! Mindegy, hogy mit, mindegy, hogy mennyit, a lényeg, hogy írj. Ha nem tudsz egy egész könyvet írni, akkor eleinte kezd novellákkal. Ha befejezed őket, lesz sikerélményed.

Nem tudom, hogyan szoktál nekilátni az írásnak, de egy jó ötlet nem elég hozzá. Az csak egy pont, amiből kiindulhatsz. Javaslom, hogy gondold át a történetet nagy vonalakban, és csak aztán ülj le írni. Nem kell részletesen, mert az csak tönkretenné. Hagyd, hogy a történet "írja meg magát", de az irányítást se add ki a kezedből. Ezt csak tapasztalat útján sajátíthatod el.

Olvass sok hasonló témájú könyvet,azzal gyarapodik a szókincsed,illetve a fogalmazókészséged is fejlődik! :)

Én 15 éves vagyok,és épp egy dark-fantasy,drámát írok,és eddig meglehetősen jónak bizonyul az itteni vélemények alapján. És megjegyzem,sohasem szeretem olvasni,és nem is szoktam. Ezzel csak ara akarok célozni,hogy meg kell lennie egy alap tehetségnek,de egy bizonyos szintig el is lehet sajátítani az írás tudományát! :)

Hogyha érdekelne a könyvem pár részlete,akkor tessék:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__2869742-s..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__2883088-m..

Remélem tudtam segíteni!

Sok szerencsét! :D

Még egy tanács:

A fantasyk szép lassan elsablonosodtak, ezért javaslom, olvasd el George R. R. Martin A tűz és jég dala sorozatát, vagy nézd meg a filmsorozatot! (Trónok harca) Teljesen más, mint a többi fantasy-regény, amit olvastam.

Jellemezd benne a tájakat,hogy olyannak tudjuk elképzelni,milyennek Te. A szereplők személyiségét ismertesd,arra gondolok,hogy még akkor is ismerjük fel a szereplőket,hogyha nem tudjuk,hogy konkrétan ki beszél.

Illetve olvass fantasy könyveket,nézz filmeket,de inkább olvass,mert a Te esetedben az segít.

"az a gond ha könyvet irok, hogy túl sok a cselekmény és párbeszéd bennük és kevés a leirás meg a háttér"

Na, akkor meg is van a probléma gyökere. Sietsz. :) Vázlat kell ide, az majd segít, mert akkor gyorsan lefirkantod az ötleteket, és később össze tudod ollózni rendesen. Így nem sikkad el a háttér sem, de a cselekményt sem hagyod veszni. Nagyon fapados bevezető, de rászoktat a "türelmes írásra": leírás, cselekmény, leírás, cselekmény. Váltakozva. (Iszonyúan mechanikus, olvashatatan borzalom lesz belőle, viszont gyakorolni jó. Majd rá fogsz jönni útközben, hol kell leírás, hol pedig elhagyható.) Vagy megpróblhatod a régi költészettani módszert, ti. pictura-sententia írása. (leírás és "tanulásgos történet", ami jelen esetben legyen csak a cselekményre kihegyezve). Elválasztva. Utána majd egyesítheted.