Mi a 13 okom volt c. könyvről a véleményetek?

Kedves kérdező!

Először is kérlek, ha a kérdésedben mások véleményét kérdezed, akkor ne mondd nekik, hogy befoghatják! Ennyire ne legyél önző az álláspontod illetően!

Megaztán nekem is rosszab jutott, mint főszereplőnek. Téged nem ismerlek, veled nem nem akarom összemérni hogy "kinek volt rosszabb", úgysem számít. De az életben sem csak azok követnek el öngyilkosságot, akik valami mérhetetlen fatális tragédiasorotazatot éltek át, és őket sincs jogunk lenézni ezért. Ha ezzel van bajod, ne a könyvet hibáztasd, mert ezt nem az író találta ki.

Persze, lehet mondani, hogy én a többszöröség is kibírtam mégis itt vagyok. Mondhatnám én is. De miért kellene? Néha tényleg idegesítő mások együgyűsége, könnyelműsége, gyengesége, amikor mi sokat harcoltunk és helytálltunk. De.. akkor is... emberek vagyunk, hé! És ne ítélkezzünk mások felett!

Nekem nagyon tetszett, szerintem szuper könyv, nagyon sajnálom benne a főszereplő lányt hogy ennyi mindenen kellett átmennie

24L

itt nem elsősorban az a lényeg, hogy mik történtek vele, hanem hogy ezek a dolgok milyen lelki folyamatokat indítottak el benne, amiből ő úgy érezte, már nincs visszaút... lejjebb és lejjebb csúszott az önmarcangolásban, és nem tudott belőle kikeveredni. szerintem is az a lényeg, hogy ha látod valakin, hogy rosszul van, akkor ne fordíts hátat, hanem igenis menj oda, és akkor is próbálj segíteni, ha elküld... mert aki ennyire mélyen van (még egyszer hangsúlyozom, nem a történés a lényeg, hanem a lelkiállapot!), annak nagyon jól eshet, és nagyon sokat segíthet az, ha valaki megpróbál törődni vele... igen, ezerszer rosszabb dolgok is történhetnek valakivel, mint vele... de amíg valaki lelkileg erős, addig jobban el tudja viselni. de ez a lány összeomlott. ez az önvád, önmarcangolás... gondoljatok bele, a tudat, hogy valakit megerőszakoltak előtte, és nem volt képes rá, hogy segítsen... illetve a stoptáblás eset... ki ne gyűlölné magát ezek után?

és tényleg nem tudja sokszor az ember elképzelni, milyen hatása lehet egy-egy rosszul elejtett szónak, és erre is rávilágít. hogy próbáljunk meg minél kevesebb kárt hagyni magunk után.

Tudom, már régi kérdés, de azért válaszolok, hátha még olvassa valaki.

Ez a könyv nem Hannahról szól. Nem. Ő csak úgymond, egy mellékszereplő. Ez a könyv az életről szól. Igen, egyetértek abban, hogy a lány karaktere lehetett volna kicsit szimpatikusabb, kidolgozottabb. De ez nem róla szólt, nem neki kellett kidolgozottnak lennie, hanem körülötte minden másnak. Ő csak az az ember volt, aki ahhoz kellett, hogy a történetet el lehessen mesélni.

Ha számít a véleményem, azok voltak a leglényegesebb részek, amikor Clay találkozik a kazettákon szereplő emberekkel, amikor az ő szemszögéből mesél róluk. És tudjátok miért? Mert akkor látszik, hogy mennyi mindent képes az ember figyelmen kívül hagyni, és amikor rájön, mi mit jelent, az olyan, mintha egy világ szakadna rá. Döbbenet.

Hannah okairól: Nem nagy dolgok. Apróságok, amiknek normális ember nem kerítene ekkora feneket. De azért gondoljunk bele: (most hogy a könyv lavinás hasonlatánál maradjak) Egy marék hó nem sok, nem igaz? Na és kettő? Még mindig nem sok. És ha ezernyi marék havat pakolunk egymásra? Az már sok? Akkor már érzed azt, hogy betemet, és nem kapsz alatta levegőt? Szerintem igen. És a végén már minden egyes marék - ha csak egy kicsike is - egyre csak növeli annak a hegynek a nagyságát. Túl lehet élni. Megvárod, amíg elolvad, ez is egy lehetőség. Ha elég erős vagy, kibírod addig. Ha nem, akkor nem, és erről nem te tehetsz. Egyszerűen... nem mindenki egyforma. De innentől már minden csak rajtad múlik. Nem kell öngyilkosnak lenni azért, mert nem látod a kiutat. Ha tudod, hogy éppen fuldoklasz a hó alatt, kiabálj. Kiabálj, hogy valaki meghallja. Meg fogják. Valaki biztosan, és akkor majd kiás téged alóla. És szerintem ezt is akarja a könyv burkoltan mondani amellett, hogy figyeljünk egymásra. Azt, hogy TE IS FIGYELJ MAGADRA! Hannah történetén keresztül akar ráébreszteni minket, hogy aki ilyen helyzetben van, kérjen segítséget, ne hagyja magát meghalni. Az egy dolog, ha más nem hagy, de te se hagyd magadat.

Most tudom, aki ezt olvassa, és közben pont azt fontolgatja, hogy éppen ezt fogja tenni - hagyni magát megfulladni -, az azt mondaná nekem: Én ezt nem érthetem. Nincs kinek kiabálni, nincs kivel megosztani. Nincs segítség és ők nem elég erősek. Ha ezt akarják mondani, ne tegyék. Nekem ne. Egy héttel ezelőtt, talán én is ezt tettem volna. Aztán kezembe került ez a könyv, és elolvastam, mert miért ne. Rájöttem, mekkora hiba lenne egyszerűen csak eldobni mindent anélkül, hogy megpróbálnék segítséget kérni. Rájöttem, mekkora hibát követett el Hannah azzal, hogy ő sem kért segítséget, és hogy én mekkorát követnék el. Úgyhogy kértem. Nem gondoltam, hogy találhatok olyan embert, aki megért, mégis találtam. Úgyhogy ti se féljetek találni, akár egy pszichológust, ha más nincs. Egy próbát megér, nem? Maximum elmész hozzá egy-két alkalommal, és ha nem jó, még mindig nem vagy semmivel elkésve. De legalább próbálj meg változtatni. A könyv is erről szól: NEM MINDIG CSAK MÁSOKNAK KELL TENNI AZÉRT, HOGY NEKED JOBB LEGYEN! TE MAGAD IS MEG TUDOD VÁLTOZTATNI A SORSOD! CSAK EGYSZER, LEGALÁBB EGYSZER, PRÓBÁLD MEG! Hannah nem tette. Szerinted ez így jó volt? Bölcs döntés volt tőle mindenki elől elhallgatni, amikor számtalan lehetősége lett volna? Szerintem nem. És szerintem szerinted sem. Lehet, hogy nem mondod ki, de tudom, hogy így gondolod. Ne hagyd, hogy betemessen a lavina. Mássz ki alóla magad, vagy kérj segítséget, de soha, soha nem add fel. Saját bőrömön tapasztaltam, nem kell elmagyarázni nekem, milyen is ez.

Visszatérve a könyvhöz, nekem nagyon tetszett, pont ezek miatt az üzenetek miatt. És nem, nem szánalmas, hogy elküldi ezeket a kazettákat embereknek. Úgy érezte, tudniuk kell. Nem hibáztatja őket, talán csak az elején. De e vége felé már nem. Nem haragszik rájuk, nem őket okolja. De azt szeretné, hogy tudják, ki is volt ő, tudják, hogy az a vélemény, amit az évek során kialakítottak róla, az jogtalanul van úgy. Hannah dühös volt, de nem kifejezetten rájuk. Dühös volt a világra, az emberekre, de legfőképpen magára. Arra, hogy más is lehetne, mégis az, ami.

És nem szánalmas, hogy öngyilkos lesz. Egy kis empátia emberek!! Hibáztatjuk azokat, akik megteszik, és nem kérnek segítséget, nem tartanak ki, de hogyan és kérhetnének, ha ez a világ véleménye róluk?! Hogy szánalmas! Csodálkoztok, hogy nem szólnak? Ti szólnátok? Ha körülöttetek mindenki szánalmasnak tartana titeket? Őszintén! Tök nyugodtan odamennél valakihez, és simán elmondanád neki, hogy "Figyelj, holnap öngyilkos leszek, állíts már meg, légyszíves", ha tudnád, hogy az a véleménye rólad, hogy gyenge vagy, aki semmit nem ér, életképtelen, és akkor meg is érdemled hogy meghalj? Nem mennél oda, nem mondanád. És ne értse félre senki, nem mondom, hogy nem kell szólni, vagy hogy csak az a hibás, aki elítéli ezeket, nem, az előbb írtam, hogy annak a bizonyos személynek is tenni kell valamit. Egyszerűen csak annyit akarok mondani, hogy ne legyünk ilyen elítélők. Aki véget akar vetni az életének, annak oka van rá. Minden ember más. Ami valakinek meg sem kottyan, az másnak nagyon-nagyon rosszul esik. Nem tudhatod, mi milyen hatással van rá. Úgyhogy ne ítélj el senkit!

Bocsánat a kisregényért, de nem tudtam rövidebben kifejtei a véleményem.