Mi a 13 okom volt c. könyvről a véleményetek?

Hannah karakterétől én konkrétan frászt kaptam :S Nem a könyvtől, hanem a karaktertől! Egyszerűen rühellem! Egy hisztis liba, és az a bizonyos 13 ok, amit felsorolt, mindennapos dolgok, amik bárkivel megtörténhetnek, de nem akarom ismételgetni az előttem szólókat. Elolvastam az összes üzenetet, de én megint más következtetést vontam le a végén, mint a többiek.

Mindenkinek megvannak a maga mélypontjai és lelki problémái, de ha ezért mindenki öngyilkosságra vetemedne, jelentősen kevesebb gond lenne a népszámlálási adatokkal…

Szerintem Hannah-ból nem konkrétan a felsorolt „okok” váltották ki az öngyilkosság gondolatát. Bennem azt az érzést keltette a könyv, mintha a lány már kész tényként kezelte volna az öngyilkosságát, és csupán utólag, saját maga megnyugvása érdekében keresgélte volna össze a már oly’ sokszor szánalmasnak titulált mentségeket – amik teljesen hétköznapinak tűnnek a számunkra. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat Hannah szerethetetlen karakterét egy kis önzőséggel, mérhetetlenül kicsinyes bosszúvággyal, és lelketlenséggel fűszerezte meg a kedves író. És itt jön az irónia: Hannah a groteszk búcsújával 13 ember életét tette tönkre.

Gyakorlatilag név szerint vádolt meg személyeket, akiket okol a saját meggondolatlanságáért, és mivel ő már távozott az élők sorából, ezáltal a megnevezett személyekben kelt bűntudatot. Abba nem gondolt bele, hogy ő egyik oknak azt sorolta fel, hogy végig kellett néznie, amint megerőszakoltak egy lányt, és hű-de-milyen megrázó volt, tehetetlennek érezte és valamilyen szinten hibásnak ítélte magát. Ő nem ugyanezt csinálta? Öngyilkos lett, majd hibásnak állított be más személyeket. Ezek után legyenek ők is öngyilkosok? Teljesen logikátlan…

Ráadásul két személyt, akit megemlít a kazettákon, sokkalta mélyebben érinthették meg ezek az okok, ugyanis a 13 okból 2 inkább volt az ő okuk, mint Hannah-é – elvégre Hannah-t nem erőszakolták meg, és nem ő felel egy másik ember haláláért, még ha közvetetten is. Az a két egyén ezek után esetleg kövesse az ő példáját? Nem lepődnék meg…

Oké, eddig ugyanazt mondtam el lényegében, mint mások, de hangsúlyozom: nem a könyvet, hanem a karaktert ítélem el. Eddig mindenki, aki lényegében pozitívan nyilatkozott a könyvről, azt mondta, hogy Asher az öngyilkosság ellen szól, és ezzel akarja felhívni a figyelmünket, hogy keressük a jeleket a körülöttünk élő embereken.

Tizenöt éves vagyok, tinédzser, éretlen, gyerek, önbizalomhiányos, vallási hovatartozásom miatt gúnyolódás tárgya, rendelkezem szépséghibával, és nekem is vannak hasonló problémáim, mint Hannah-nak. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg már a fejemben a halál gondolata, de valahogy mindig csak a pillanatnyi dacból és dühből kifolyólag, sosem gondoltam igazán komolyan, ismerem magam, nem is lennék rá képes. De Hannah okai egyszerűen NEM OKOK, csak szánalmas mentségek, próbálkozások a magyarázatra…

És tudjátok mit? Nekem tetszett a könyv. Lehet, hogy csak én magyarázom ezt bele, de az egész könyv számomra olyan, mint egy gúnykép, egy karikatúra. Kifigurázza a fiatalabb korosztályt, akik nem látnak túl a saját problémáikon, és hatalmasnak állítják be azt, néha végzetes hibát követve el ennek következményeképp. A karakter abszolút sablonos, egy hisztis, nyavalygó fruska. Hát nem ilyenek vesznek körül többségünket? Nem ilyeneket hallunk felszínesen panaszkodni és siránkozni? És nyílt bonyodalomként egy értelmetlen öngyilkosságot követ el ez a bizonyos lány, értelmetlen okok miatt.

Így kerek a történet, és ha így nézem, et a könyv elég jó tükör a fiataloknak…

Szinte mindenki máshogy értelmezte eddig a könyvet, én azt írtam le, hogy nekem mi jött át belőle... Ha úgy nézem a történetet, ahogy Te, kedves előttem szóló, akkor nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet :S Az én végkövetkeztetésem az általam látott pozitívumot emeli ki, ami valamiképp segített abban, hogy megszeressem a könyvet. Hidd el, rengeteget olvastam már, és ez a történet sokkalta több lehetőséget rejtegetett magában, mint amit az író kihozott belőle. Értem én, hogy érzékeny lelkivilágú volt Hannah, de pont az ilyen jellemek szoktak hezitálni, mielőtt egy ilyen végzetes lépést megtennének. Nem tetszett a karaktere, összeegyezhetetlenek a tettei a valószínűlegesített érzelemvilágával szemben. Az ilyen jellegű tini problémákkal mindenki tisztában van, legtöbben saját bőrükön tapasztalták, úgyhogy ha csak ezt akarta felszínre hozni az író, akkor még nagyobbat esik a szememben.

Nem értem az üzeneted azon részét, amiben Hannah érzelemvilágát hasonlítod össze az enyémmel, hiszen nem ismersz, nem ismered a problémáimat, sem a jellememet. Igyekeztem az előző üzenetet úgy megírni, hogy a kérdésre válaszoljak, és ha figyelmesen elolvastad volna, nem pedig a koromat emelted volna ki, akkor megértenéd, hogy miért is írtam azt a végkövetkeztetést, amit.

Eddig annyit tudtam meg a Te nézőpontodról, hogy Hannah-n keresztül megláthatjuk a tinik problémáit, valamint érzékeny lelkivilágú volt, és bátor azért, mert megtette az öngyilkosságot.

Nos, erre az összegzésre válaszolnék:

A tinik problémáival szerintem a legtökéletesebben tisztában van minden kedves olvasó, főleg úgy, hogy ezzel főként a fiatalabb korosztály olvasóközönségét célozták meg. De ha ezt nem is vesszük figyelembe, ezek az okok FELSZÍNESEK! Nem tudom elégszer hangsúlyozni... Nem akarok személyeskedni, de Neked nem voltak ennél sokkal mélyebb, és komolyabb problémáid? Persze, nem kívánom, de mikor nekiálltam ennek a könyvnek az olvasásának, azt hittem, hogy egy komoly hangvételű, és nem általános közhelyeket boncolgató leírásokkal fogok szembesülni.

Az érzékeny lelkivilágot értem, és azt is, hogy ezek az "okok" kikészítették, még azt is elfogadom, hogy ezek miatt követte el az öngyilkosságot, de ettől nem nevezném bátornak... Közhelyes okok megviselték, érzékeny a lelkivilága, és öngyilkos lett, nekem ez jött le, hogy ezt akarod megértetni velem. És azzal mi van, hogy 13 ember életét keserítette meg? Ha még az előző tényeket meg is értem, akkor Hannah ezzel végleg elvágta magát a szememben...

nekem sem tetszett mindenben a könyv, de vannak részek amik igen (pl. hogy a végén Clay újra beszélgetést kezd a régi szerelmével és nem hagyja magára, vagy hogy maga a történet érdekes és az ember izgatottan várta mi következik). de Hannah egy, a többséghez mérten túlérzékeny lány és az olyan, mások számára talán poénnak számító dolgok (a legjobb s.gg, s.ggrecsapás stb.) is komolyabban érintik mint a többieket. talán kevesebb humorral szemlélte ezeket mint az átlag (bár ő is említette hogy tudja hogy vicc, mégis az okok közé sorolja őket). a többi dolog hogy az ezek alapján felállított képet mennyien hitték el és emiatt hogy viszonyultak hozzá ...ez már az ő döntése volt, hogy változtasson rajta, vagy hogy ez olyan szinten érdekelje hogy hagyja tönkremenni az életét emiatt. 10-ből kb. 8 lányról vannak ilyen pletykák, mégsem fajul el ez idáig.

az a kérdés, h itt miért?

talán rossz helyen keresett barátokat és nem szabadult meg a társaságuktól még akkor sem mikor látta hogy ez rossz. (pl. amikor csak kihasználta az a Courtney és utána mégis elment a 2. bulira is, ami nála volt. sztem itt már nem gondolkodott tisztán).

valóban, az okai gyengék voltak - sok tini érzékenyebb és hajlamos mindent felfújni.

engem is szekáltak a suliban, de amikor elfajult (úgy nekem löktek egy asztalt hogy elrepedt 2 bordám) szóltam a tanárnak, meg átkértem magam egy normálisabb osztályba.

engem egyszer meg akartak erőszakolni. úgy úsztam meg hogy benyomtam az illető szemét. na erről pl. most is nehezen írok. sokáig féltem este hazamenni egyedül. én tudom milyen rémes ez - de az a részeg lány valószínűleg nem tudott magáról és ez más,amikor letompítva vagy egyáltalán nem éli át amit valaki. mert ha józan vagy és úgy támadnak meg úgy örökre beleég az emberbe.

az meg hogy esetleg miattad halt meg valaki balesetben, szörnyű érzés lehet - nekem mondjuk 4 hozzám közelálló személy halt meg egy éven belül és volt köztük, akivel a halála előtt 1 nappal találkoztam volna és mégse mentem el - na az is van ilyen rossz érzés .az 1. barátom aki elvette a szüzességem, akkor szakított velem amikor meghalt a nagypapám, "nem vagy szerethető" -szöveggel.

az állítólagos "barátnőm" hazug pletykákat terjesztett rólam, ocsmányabbakat, mint a könyvbeli főszereplőről. a neten szexhirdetést adott fe a nevemben és a képeimből videót mixelt trágár szövegekkel (csak én léptem, megbeszéltem egy felnőttel, és jogi úton leszedettem).

én is találkoztam pár tapló sráccal, volt akit nyakon is öntöttem vodkával.

én is eltaszítottam azt aki segíteni akart mert már nem tudtam elfogadni a szeretetet.

öngyilkos akartam lenni és mielőtt megtettem volna, teljesen véletlenül ő hívott fel épp akkor és nem tudja máig sem, de ő mentett meg.

ezért egy kicsit megértettem Hannah-t de akaratlanul is összehasonlítottam magammal.

és annyi a különbség hogy én próbáltam mindig segítséget kérni és talán a körülményeink kicsit mások voltak (nekem van pár barátom, köztük felnőtt is, akikhez fordulhattam).

de azt gondolom, én durvább dolgokat megéltem.

nekem nem tűnt nagyképűnek a főszereplő - inkább olyan tárgyilagosnak, mint aki mindent eldöntött már rég. és lényegében belátta hogy dönthetett volna másként (közel engedhette volna magához pl. Clay-t), mégis, inkább abba a buliba ment hogy "bátorságot gyűjtsön" a tettével, v. már minden mindegy alapon.

ezekkel nem értettem egyet...olyan mazochistásnak hatott. az említett "barátnőmet" én is sokáig mentegettem és nem akartam elhinni, amiket tett -de rá kellett ébrednem hogy ez igaz. viszont én már nem lógtam vele akkor mikor úgy éreztem, valami nem stimmel.

bocsi hogy itt belevettem a magam történetét is, párhuzamot állítva közte és a könyv közt anélkül hogy csak a könyvet néztem volna

de nem lehet elítélni teljesen a csajt. mert vannak akik érzékenyebbek és mikor sokan elfordulnak tőlük meg elárulják őket nem képesek felállni - és inkább segíteni kéne nekik mint csak még nagyobbat taszítani rajtuk.

én túlléptem és visszagondolva tudom hogy én is érzékenyebben vettem a dolgokat, de most egyszer leírtam őket mert jól esett.

sokat lehetne erről a témáról beszélni.