Írsz könyvet? Miről és miért?

Én 18 vagyok, egy állatregényt szeretnék írni, de nem merek nekiállni, mert úgy gondolom, hogy úgyis pocsék lenne.

Sokszor azon kapom magam, hogy sétálgatás vagy zuhanyzás közben már szövöm a történetet, de egyszerűen úgy érzem, nem érné meg papírra vetni. Meg hátha valótlant, hülyeségeket írok. Ez van.

12 éves lány vagyok, blue-fantasy könyvet írok (most még csak a második fejezet felénél tartok). Andersen - A vadhattyúk c. meséjének feldolgozása blue-fantasyként (szinte ezt az egy fantasy stílust szeretem). Amúgy két éve írogatok, állítólag tehetséges vagyok, és a horroron és a krimin kívül már szinte minden stílust kipróbáltam (a krimi esedékes, a horrort nem nagyon szeretem, bár a blue-fantasynak eleve van egy kis horroros beütése.)

A kérdésed második felére a válasz... hát, nem is tudom, hogy miért. Talán azért, mert rengeteg ötletem van, és azokat így tudom a legjobban kiadni magamból. Meg az otthoni kicsit sötétebb stílussal kiadom magamból a negatív energiákat, és foylton vidám tudok lenni. :) Persze nem depi a könyv, egyszerűen csak fantasy, az meg eleve kcisit sötétebb (harc, szerelem, álmok, titkok, rejtélyes, fordulatok, néha megölnek valakit (ilyenből csak 3 van kb), és érzelmek is, hogy kicsit élethűbb legyen). :D

Jelenleg: 15, fiú

Nem tudom mások, hogy vannak vele, de engem mindig is a Harry Potter inspirált. Kiskoromban már belém akarták verni, könyvek iránti vonzalmat, még amikor nem tudtam akkor anyám olvasott fel belőle. Aztán pedig megtanultam írni olvasni és kaptunk olyan feladatokat, hogy írjunk fogalmazást más - más témákban de én mindig effelé nyúltam a fantáziadus világba. Ezek után a tanároknak rögtön feltűnt, hogy nagy Harry Potter rajóngó vagyok. Na m1 a lényeg az, hogy ez megragadot, hogy egy könyv mekkora hatással lehet az emberekre. És bár csak szolidabb kiss olvasmányokat írok az az álmom, hogy egyszer az én könyvemet is Harry Potter számba veszik. Ó és még valami: a könyv írásban mindig kicsit minél jobban humorosra vettem a figurát.

Ja és, hogy miről szól: Jason Dame a kisvárosi diák már évek óta él "félelemben" miközben folytatja a kis dobozba zárt életét. Őszinte döntései legtöbbje azok: hogy mit vacsorázzon este vagy mikor adja be a dolgozatát. És ennek teljében csak három igaznak mondható barátja van: Rodney az egoista fiatal diák, Charlie - legjobb barátja a szelíd külsejű de fiatalszellemű diák (Jason ellentéte) és Rick a szelíd, barátságos, testes barátjuk. De van egy kis gubanc Jason szerelmes egy lányba, de továbbra is fél lépni. Ez a szerinte kellemes élet véget ér amikor különös feladatal ruházza fel apja egyik régi barátja ... mi mindanyian csak úgy hívjuk, hogy a doki. Segítségét kéri egy még régebbi gépe megjavításában. Az iskolában tűz üt ki, a négy jó barátnak nem is kell több, kapva kapnak a lehetőségen és végül belemennek. Azonban nem is sejtik ezzel mind zudítanak a városra. Időhurkot alakítnak ki, amely mindig visszateke 6 órával ezelőttre, meg nem történté téve a múltat. A hurkokra csak Jason és Charlie tudnak vissza emlékezni. Kétségbeesett harcot vivnak az idővel, miközben probálnak minden tőlük telhetőt megtenni a helyzet súlyóssága ellen. Értetlen magyarázatok és probálkozások közt végül felveszik a harcot a hurok készítője a doki ellen. Azonban ezen a napon valami olyasmit tartogat számukra az iskola amellyel 8 év allat még nem találkoztak.

[a történet kis részében elegük lesz és mível úgy is minden vissza áll a régibbe (hihetetlen módon Rodney tanácsára) megcsinálják azokat a dolgokat amelyeket halandó létükkbe még nem tehetek meg ... és persze baromkodnak egy jót]

15 éves fiú

szimpatikusnak tűnsz ;)

15 vagyok, lány, egy-két éve írogatok saját szórakoztatásomra.:D

(Mindig szerettem egyébként írni, megnyertem néhány fogalmazó versenyt).

Az egész úgy kezdődött igazából nekem, hogy olvastam az Alkonyatot. Nagyon tetszett. Aztán a többi részét is, plusz filmen- maga volt a csalódás.

Úgy éreztem elrontották, nem elég intenzív. Szóval leírtam magamnak nagyjából ugyanazzal a történettel, csak a nevek voltak mások, meg amiket a szereplők gondolnak és éreznek.

Aztán egyre jobban belejöttem, kanyarítottam a történetet, már köze se volt az eredetihez..:D

Utána jött minden más ötlet, folyton új és új füzetekbe kezdtem. Igazából nekem a leírása nagyon unalmas. Gondolatban szeretem továbbfűzni az egészet:D

Szeretek néha kimenni a játszótérre, hintázni és hagyni hogy csak ezekre gondoljak.

Sok sikerült további írásokhoz!:)

Igazából még nem kezdtem el egy történetemet sem úgy igazán elírni, mert valahogy nem tudok neki kezdeni. De fejben van már egy csomó ötletem, és más-más történetem. De elkezdeni nagyon nehéz...

Én is már kicsi korom óta imádok történeteket kitalálni, amiket régen én is inkább lerajzoltam.

Rengeteg könyvet olvastam már, de nem tudnék kiválasztani egyet sem, ami inspirál. Egyszerűen, csak szeretnék valami maradandót írni, amit az emberek nem tudnak majd letenni, amikor olvassák.

Amúgy úgy részleteiben meg van a történet, csak nem tudom egésszé összefőzni, és ahogy van, elejétől elkezdeni sem... :(

Azt azért még meg szeretném tőletek kérdezni, hogy ti füzetbe írok, vagy gépen?? Mert én úgy kb mindkettőt, de a kézzel írott több van. Viszont begépelni sokkal hasznosabb, és nem fáradna el olyan gyorsan a kezem sem talán... Igazából nem tudom. Szóval ti, mire/mibe írtok??

16/lány