Olvasási válság, könyvmolyság?

Kicsit összetettebb a kérdésem szóval kifejtem. Szerintetek miért van az, hogy könyvmolynak lenni mostanában mintha presztízskérdés lenne, "együtt jár" egy csomó mindennel, pl. mennyit olvasol, mennyi könyvet veszel, bűnnek tartod, ha valaki firkál egy könyvbe, behajtja a sarkokat stb... És ha ún. olvasási válságod van, az tragédia, mert - hát nem tudom miért. Ez a jelenség könyves videósoknál, vagy a Moly.hu oldalon figyelhető meg igazán, de ezen a fórumon is belefutni. És ez mintha az olvasó emberek között is szakadékokat teremtene, mert aki nem olvas, azt lenézik (aki meg olvas pl. tömegközlekedésen, az valami különlegességnek érzi magát), de aki olvas, csak nem szépirodalmat, azt is leszólják, de ugyanígy, aki lektűrt olvas nagyrészt, az folyton védekezik, hogy "mindenki azt olvas, amit akar" stb.

Az olvasási válságot is egy nagyon eltúlzott kifejezésnek érzem, pedig a mindennapjaim része az olvasás, van, hogy nincs kedvem, de "válság"? Miért? (tudom, csak egy kifejezés)

A kérdés az, hogy ti mit gondoltok erről, ezekről a jelenségekről, miért túlozzák el a könyvmolyságot mint olyat? Miért kell számon tartani, mennyit olvasnak, tragédiának felfogni, ha nem jön össze, műtárgyként kezelni egyszerű tömegcikkeket (a könyvre gondolok), és elborzadni, ha valakinek nincs otthon könyve vagy nem az olvasásban találja meg az ambíciót / szórakozást? Miért akkora misztikus, különleges dolog ez az egész?