Írói blokk/válság negatív kritikától? Normális?
Évek óta írok. Sosem volt igazán alkotói válságom, mert nem vártam sosem ihletre, csak csináltam, akkor is, ha épp nem volt kedvem. Voltak is trükkjeim, hogyan vegyem rá magam a munkára.
Eleinte, ha visszanéztem pár hónapnál régebbi írásaimat, hatalmas különbséget láttam az aktuálissal összevetve (a régit pocséknak éreztem), viszont ahogy telt az idő, egyre kisebb lett a különbség a pár hónapos és az aktuális között. Azt gondoltam, sokat fejlődtem.
Aztán kaptam egy abszolút negatív kritikát egy elvileg profitól, és kb. magamba zuhantam. Nem akartam elismerni magamnak se, hogy ennyire megviselt, de mégis úgy látszik, így van.
Azóta ugyanis kb. egy épkézláb mondatot nem írtam le, mert zsibong az agyamban, hogy akkor hogy is kéne csinálnom? Biztos nem jó, ahogy csinálom, de akkor hogy kéne másként? Ezer meg ezer írástechnikai tanácsot, cikket átolvastam azóta, és általában azt érzem, hogy ezeket már mind tudom, mi több, igyekszem is betartani vagy használni, amennyire a történetem engedi...
Nem érzem normálisnak, hogy így érezzem magam egy negatív kritikától. Még abban is elbizonytalanított, amit eddig én erősségemnek gondoltam írás terén.
Mit csináljak? Hogy lendüljek túl ezen? Szeretnék jól írni, de egyszerűen én nem érzem olyan rossznak ami kikerült a kezeim közül, mint ahogy azt a visszajelzésben megkaptam. Így egyszerűen nem érzem, merre menjek tovább.
válasza:Segíthet.
Csak negatív kritikát kaptál, semmit nem mondott, min lehetne javítani? Ha igen, fogadj meg, csiszol rajta.
Vannak emberek, akik szeretik lehúzni a másikat, egy elismert író húzott le? Biztos, hogy profi és nem kamus, aki annak adja ki magát?
Szerintem írj magadnak, ahogy tetszik és kiadóhoz menj. Ők bírálják fel, nem az a profi.
Köszi, olvastam azt a könyvet. Már sok új infóval nem szolgált nekem, inkább afféle bevezetőnek éreztem az írástechnikába.
Javítási útmutatót nem kaptam, csak hogy X meg Y "nem jó". Ráadásul X meg Y épp olyan dolgok, amikre máshol sok dicséretet és pozitív véleményt kaptam, és én is tudatosan alakítottam az (írástechnikai, pszichológiai) ismereteim alapján, így teljesen elbizonytalanodtam.
Nem író volt az illető, hanem szerkesztő.
válasza:A fiatal Móricz Zsigmond elvitte a Sárarany kéziratát egy kiadónak, aki elutasította. Az író csalódottságában elégette a kéziratot. Aztán fejből megírta újra, szerintem ettől lett olyan könnyeden gördülékeny, de csak laikusként gondolom ezt.
Geszti mondta egyszer, hogy rengeteg élményt, benyomást, inspirációt kell gyűjteni, hogy az ember alkotni tudjon. Az íróknak sok emberi sorsot megismerni, gondolom.
Alkotni nehéz, főleg, ha egy érzékeny ember, aki meg lát dolgokat, az a kritikát is erősebben érzi. Szóval ez nehéz.
Én is alkotok valamit, és pl. az egyik legjobb barátom semmit nem ért ebből, ő nem látja be, hogy miért töltöm ezzel az életem nagy részét, egyszerűen vak rá. Úgyhogy pl. az ő kritikája bár fáj, de nem sokat ér.
Szóval inspirálódj, meg most meleg is van, ilyenkor nehezen jár az ember agya, talán éjjel írni?....
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Anne Rice tanácsában azért azzal nem értek egyet, hogy itt ne lennének "szabályok" (legalábbis nem másabban, mint mondjuk a képzőművészetben), de azért jó volt, amit mondott.
Kaptam én már olyan kritikát, ahol a negatívumokra világítottak rá, és "aha" élmény volt, teljesen jogosnak éreztem, és "megvilágosodtam" több mindenben. Itt viszont annyira az ellentéte történt, hogy nehéz elrendezni magamban. Mert ugye azért a kiadók/szerkesztők/stb. azt harsogják, hogy ha nem fogadod el a kritikájukat, akkor csak nem akarsz fejlődni.
Azóta egyébként elkezdtem írni, és bár a bizonytalanság bennem van ugyanúgy, próbálok nem erre fókuszálni. És biztos, hogy meg fogok más "profit" is kérdezni a szövegemről, már csak hogy objektívebben láthassam róla a véleményeket.
válasza:Ez jutott eszembe, mint napokban olvasott poszt. Főleg a harmadik pont.
Attól, hogy szerkesztő, még nem lesz öröktörvényű igazság, amit mond. Főleg, hogyha csak tanács nélkül leszaroz, azzal sokra nem mész.
Neki is van egyébként a témával foglalkozó könyv(szerűj)e, bár ha a hasonlókon túl vagy, lehet, hogy nem mond újat.
9-es!
Ismerem az oldalt. Innen tanultam először írástechnikát, aztán tértem át az angol oldalakra, ahonnan ő is sokszor szemezget. Jó oldal nagyon. Meg persze a könyvét is olvastam. (btw hasznosabbnak találtam mind az oldalt, mind az ő könyvét, mint az első válaszban szereplő A siker tintáját).
És igen, a posztban is emlegetnek hasonlóakat, de azért másnál is azt veszem észre, hogy ha előáll a farbával, hogy nem érzi jogosnak egy szerkesztő ítéletét, akkor azért csak az írót "pofozgatják" verbálisan, hogy neki kell fejlődnie/alázatosabbnak lennie, stb. Azt hiszem épp ott is felmerült egy lány véleménye, aki kevésbé érezte jogosnak amit tán pont az Aranymosáson kapott véleményt, aztán egyből felbukkant a vezetőszerkesztő is, hogy beszálljon a vitába.
Az ilyenek miatt vagyok én is bizonytalan, mert az esetek nagyon nagy részében tényleg nem az író védekezése a jogos. Mégis, ha épp én vagyok az adott helyzetben, akkor ezt nyilván nem tudom reálisan megítélni, hogy igazam van-e, vagy egyáltalán igazam LEHET-e. Csak hát ugye én is kaptam már elég kivesézős kritikát, amivel tudtam is mit kezdeni, sőt, felnyitotta a szemem.
De hát nyilván nem fogom feladni, aztán valami majd csak lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!