Regény fogyasztók! Hogy lehet ennyi unalmas, gagyi, elcsépelt könyvet olvasni?

De nem értem, mit kínzod magad a regényekkel ha nem tetszenek? Kit érdekel a társadalmi elvárás? Én Elte BTK mesterre járok, képzelheted milyen témák mennek. Színház, képzőművészet, komolyzenei koncertek. Namost, bennem van annyi kraft, hogy nyíltan bevallom, hogy sajnos én suttyó vagyok, nem érdekel az ilyesmi. A komolyzene idegesít, a zongora meg a hegedű nekem olyan, mintha egerek táncolnának az idegszálaimon, a színházban irritál ahogy hangoskodnak meg affektálnak a színészek, a festmények közül vagy tetszik valami, vagy nem, de fingom sincs mitől lesz művészi értéke valaminek. Múltkor elhivtak egy Bosch kiállításra, azt hittem hirtelen, hogy mosógépeket akarnak nézegetni velem... Hát ez van, proli vagyok sajnos.

Viszont olvasni imádok, igen, főleg regényeket, bár színműveket is (így legalább néha a színházas beszélgetésekhez hozzá tudok szólni.) De egy jó regény nekem tényleg katarzis. Ilyen volt pl az Utas és holdvilág, a Vörös postakocsi, a Diadalív árnyékában, a Lét elviselhetetlen könnyűsége. Volt, amit elolvastam, és nem értettem mi ez a nagy felhajtás, pl 1984, Állatfarm, Szép új világ, Sorstalanság, Az, Asimov robotos első regénye. De elhiszem, hogy valakinek meg tényleg ezek voltak a "hűha" élményei.

Amúgy nagy kedvencem pl még a Hegedű. Ez egy ilyen női szépirodalomnak álcázott enyhén erotikus giccs, de én ezt a műfajt is szeretem. Na, ez egy hegedűművészt mutat be, és rengeteg szó van benne klasszikus zeneszerzőkről, az ő műveikről. Én ezt ugye nem bírom, nem is ismertem a mindenféle szonátákat amikről írt. De olyan szépen, érzékletesen leírta a zene lüktetését, hangulatát, azt, hogy milyen hatással van a hallgatójára, hogy az egyszerűen lenyűgözött. És ezáltal úgy éreztem, hogy ha magát a komoly zenét nem is tudom élvezni, így szavakon keresztül valahogy mégis megértettem, hogy mit szeretnek benne mások. Ez a fantasztikus szerintem az irodalomban. Annak aki szereti. Aki nem szereti, annak a legmélyebb regény sem fog semmit mondani, ugyanúgy ahogy nekem nem mond semmit egy Mozart mű vagy egy Boticelli festmény. Nincs is ezzel baj, de a hiba nem a művészeti ágban, vagy a műfajban van, és nem is azokban, akik szeretik. Szimplán nem mindenkinek ugyanaz tetszik, nem mindenkit ugyanaz érint meg.

#62 Elhiszem, de nem akarok erőfeszítéseket tenni. Mivel nekem nem derogál ha prolinak tartanak, nem fogok erőszakot tenni magamon, csak hogy elmondhassam magamról, hogy nem vagyok az. Egyszerűen ha nem szórakoztat valami, akkor nem hallgatom/nézem. De ettől persze ez az én bajom, elhiszem, hogy másnak meg tetszik, és amúgy értékkel bír az a zenemű/festmény ami nekem semmit nem mond. Egyéni szociális problémám.

Regényeknél ez más téma, mivel olvasni imádok, elolvasok olyat is, ami nem annyira fog meg, mert kíváncsi vagyok. Értem miről szól az 1984, érdekes ötlet, meg nyilván lehet sok párhuzamot vonni pl a mai magyar politikával, de ettől még én személy szerint nem sorolom a meghatározó olvasási élményeim közé, mert nem annyira ragadott meg maga a sztori, a főszereplő, az ő szerelme, innentől az sem, hogy mi történik vele. Ettől még értem, hogy ez egy mestermű, csak én nem fogom újra elolvasni. Nincs ezzel semmi baj, szerencsére van bőven más is amit lehet :)

Két dolgot nem sikerült észrevenni.

1) Az említett korosztályok gyerek- és fiatalkorában a könyvek tették ki a szórakoztatás egy jelentős részét, lévén nem volt pl internet, sem millió tv csatorna. Közönséges nosztalgia, semmi extrém nincs abban, hogy ideológiát tesznek mögé. 50 évesen te is meg fogod magyarázni a maifiataloknak hogy miért jobb a Facebook mint a legújabb trendi soc média, holott e mögött is csak annyi lesz, hogy a Facebook a te fiatalkorod volt, és dédelgeted.

2) Amit leírtál, az nem a regények és az olvasás jellemzője, hanem minden médium és szórakoztató tartalomfogyasztás jellemzője. Tudsz olyan filmet mondani ami nélkül nem élnéd át a katarzist? Sorozatot? YouTube videót? Tiktok? Twitter bejegyzést? Mémet? Ha jobban belegondolsz, hamar rájössz, hogy médiumtól függetlenül a szórakoztatásra szánt tartalmak java középszerű, közhelyes vagy egyenesen szemét. És úgyan úgy mögötte van az ideológia: olvas tehát művelt, filmet néz olvasás helyett, tehát bugyuta. Vagy YouTube videókat néz = minőségi tartalmat fogyaszt, tiktokot néz = trash-t fogyaszt. Vagy videójátékoknál super Mario = csodálatos, bármi más = gagyi modern ócskaság, kidobott pénz.

Szerintem vegyél be egy xanaxot és ne foglalkozz azzal, ki mit és mennyit olvas, vagy hogy minek gondolja magát ettől.

Vagy ha mégis ezen akarsz pörögni, előbb vess számot, te mivel szórakoztatod magad, és hogy miért gondolod azt jobbnak mint mást. Avagy te mivel viszed me a mindennapi trash kontentet a szürkeállományodba.

én a szórakozás miatt olvasok.. lehet egy könyv annak ellenére is szórakoztató hogy klisés.

a mondanivalója meg pont nem érdekel. sose értettem az olyat aki a mély mondanivaló, társadalomkritika stb miatt olvas könyvet/néz filmet.

persze szerintem is rengeteg az olvashatatlan könyv, de ez már a fülszövegből lejön és igy bele se kezdek.

az meg hogy kinek mi számit szórakoztatónak az relativ.

pl téged

Dosztojevszkij művei szórakoztatnak, na engem az ő könyvei hidegen hagynak. Kinget lefikáztad, én meg az ő könyveit imádom.

izlésen felesleges vitatkozni.