Van bármi értelme a kötelező olvasmányoknak?

Én egészen a 20-as éveim elejéig irtóztam az olvasástól, mert azt hittem az összes könyv olyan mint amiket rámerőltettek az iskolában.

Rengeteg ismerősöm van akik egyáltalán nem olvasnak még 30 felett sem.

Én sem nagyon értem a lényegét. Gimnazista vagyok, olvasni imádom, de ezekkel a könyvekkel elveszik az időmet attól, hogy azt olvashassam, amit akarok.

Ráadásul a kötelezők többsége nem jó korban találja meg az embereket. Példának ott van az Egri csillagok; a legtöbb embernek ezt 12 évesen kell elolvasnia, amikor még bőven fiatal a megértéséhez. Furcsa módon a legtöbben, akik hatodikban olvasták gyűlölik, viszont akik később találkoztak vele azok általában szeretik.

És én tényleg könyvmoly vagyok, évente minimum 30-40 könyvet elolvasok, imádom őket (és ezek nem csak YA regények, amik annyiból állnak, hogy jaj, de cukik, mert összejöttek), ennek ellenére a régi irodalmi dolgok nem nagyon tudnak megfogni, mert a legtöbb kötelezőnknek még a nyelvezete sem éppen érthető.

Az lenne az értelme, hogy bizonyos fix műveken keresztül ismertesse meg a diákokat a nagyobb irodalmi irányzatokkal, témákkal, ezeken keresztül mutassa be a történelem bizonyos korszakait és az eseményeket nem csak száraz, "törikönyves" módon, hogy megtanuljunk értelmezni átvittebb gondolatokat, megértsük az irodalom eszközeit.

Ez LENNE.

Csak ott csúszik el az egész, hogy ennek ellenére pont ezeket a dolgokat teszik leghátra. Nem szabad saját gondolatokat kifejezni, hanem csak azt, ami a tankönyvben benne van az adott könyvről.

Aztán ott van az is, hogy meg sem próbálják a különböző tantárgyakat szinkronba hozni; olvastatnak a gyerekkel olyan könyvet, amit egy olyan történelmi kor/esemény inspirált, amiről még nem is beszéltek történelemből!

Vagy olyan témákról szól, amiről fogalma sincs, mert még zéró élettapasztalata van az adott dologgal. Nyilván vannak univerzális emberi érzelmek, de pl. egy 13 éves honnan a fenéből értené meg egy 100 éve halott, középkorú orosz férfi tipikus gondjait?

Sok tanár nem is igazán teszi élvezetessé az egészet. Nekem szerencsém volt. Gimiben fenomenális volt a tanárunk, főleg a vége felé voltak olyan óráink, amiket rendesen vártunk és nem csak a "stréberebbje", mert nem a szánkba rágta a dolgokat, hanem úgymond együtt gondolkodtunk. Együtt, lépésről lépésre építettük fel az elemzéseinket és gyakorlatilag nem is kellett tanulnunk, mert ha figyeltél és résztvettél a beszélgetésben, akkor teljesen egyértelművé vált a gondolatmenet.

(Nyilván akkorra voltunk már abban a korban, hogy ez működhetett is.)

Utolsó, ez nem az országot minősíti. Vagyis de, minősíti azt is; nincs semmi késztetés, hogy a diákok gondolkodni tanuljanak meg. El tudja neked mondani, hogy Petőfi költészete hánytól hányig, meg Jókai hol írta ezt vagy azt, de ha egy ismeretlen könyvet adsz a kezébe, még ha élvezi sem tud róla elmondani 3 értelmes mondatot, mert nem tudja magától meglátni benne a dolgokat, hanem csak a bemagoltat ismétli el.

Még csak azt sem mondom, hogy tanuljanak a gyerekek Harry Pottert (ami okés a maga műfajában) vagy Leiner Laurát (amitől a falnak megyek, borzalom).

De nem ördögtől való pl. egy Shakespeare vígjáték, ami kicsit könnyedebb, mint a Rómeó és Júlia. Vagy egy Narnia vagy Hobbit mondjuk, a kisebb gyerekeknek.

Lehetőleg ne mindig a halál és a nyomor legyen a téma, szerintem ez sem lenne rossz kezdeményezés. Ne csak szenvedés pornó legyen a gyerekek kezébe nyomva!

Rengeteg jó történelmi fikció is van, pl. svédországban az egyik legnagyobb klasszikus egy olyan könyv, ami egy vikingről szól. Azt hiszem, az 50-es években írták, de a mai napig szórakoztató, vicces, kalandos és nem unod szét magad, de tanulsz is valamit belőle és nem gagyi. Vagy Conn Iggulden arról híres, hogy történelmi eseményeket ír meg regényes formában, van az ókori Rómáról sorozata, Dzsingisz kánról, a rózsák háborújáról, stb.

4-es, a világ minden országában vannak kötelező olvasmányok, mert hozzátartoznak az adott ország tananyagához. Igen, van értelmük, mert sok diák amúgy nem venne könyvet a kezébe. Plusz egy regényen keresztül szerintem sokkal könnyebben befogadható egy adott kor, ország történelme, kultúrája, akár egy történelmi esemény is, mint száraz tények formájában.

Én pl. egy-két kötelező kivételével az összeset elolvastam, a többségüket szerettem is. Nem éreztem őket nyűgnek.