Mi volt a tapasztalatotok a kötelező olvasmányokkal? Melyeket szerettétek és melyekkel gyűlt meg a legtöbb bajotok? Szerintetek van még értelme ezeket kötelezni?

Az egyetlen amit szerettem: Az átváltozás (De csak mert szeretem a morbid dolgokat)

Amit a legjobban utáltam: A kőszívű ember fiai (Mert cseszett hosszú, ráadásul kb 6.-ban kellett elolvassuk. Az akkori előzetes tudásom meg annyi volt, hogy azt hittem hogy a középkorban játszódik. Annyi maradt meg az egészből, hogy 2-en korcsolyáztak a farkasok elől.)

A gimis magyartanárnőm szerint sincs túl sok értelmük. Ő is elismerte, hogy mai szemmel mérhetetlenül unalmasak, s ő is szívesebben tanítana valami kortárs irodalmat, csak sajnos nem abból van az érettségi.

Ami kötelező az már régen rossz,nem csak könyvek terén.

Legyen ajánlott és kész,ne játszanak már diktatúrásdit az iskolában is.

Amúgy idejétmúlt az összes kötelező könyv,úgy 50 éve.

Dickenst pl nagyon szerettem.

Az Egri csillagokat utáltam, a mai napig az egyetlen könyv életeben, aminek háromszor ugrottam neki, hatodikban nem is értem, minek kellett. Pedig olvasó ember vagyok, havi 2-3 könyv átlagban kipörög, szóval nálam tényleg nagy szó, hogy az volt az egyetlen ilyen...

Amit szerettem: Szigeti veszedelem, Légió mindhalálig, Sárarany.

Amit utáltam, de átrágtam magam rajta: Jókai, Mikszáth

Mission impossible: Csongor és tünde, 10x kezdtem bele, de pár oldal után mindig beleuntam

Amibe bele se kezdtem: az oláh háziolvasmányok (Bacoviát kivéve)

Nagyon hamar leszoktam a kötelezőkről, ezért szeretek most is olvasni. Suliban egyébként úgyis a lediktált elemzést kellett visszamondani, szóval nem is volt lényeg az elolvasása.

Egyébként ezek a könyvek min. 80%-ban felnőtteknek íródtak, ill. nem értelmezhetőek rendesen háttérinfók nélkül.

A Kőszívű ember fiaival próbálkoztam utoljára, a legszörnyűbb könyv, amit olvastam, nem jutottam el teljesen a feléig, feladtam. Másfél évig nem tudtam utána szórakozásból olvasni.

Candide-ot azután hallgattam meg hangoskönyvben, hogy vettük órán, s tudtam, miért íródott, így a legnagyobb része tetszett.

Én a többségét imádtam.

A kedvenceim a mai napig:

Tüskevár

Egri csillagok

A Pál utcai fiúk

Robinson Crusoe

Hamlet

A kőszívű ember fiai

Az aranyember

A fösvény

Amit utáltam (fenét, utálom a mai napig):

Kincskereső kisködmön

Légy jó mindhalálig

De amúgy, mivel pici korom óta könyvfaló vagyok, és anyukám a könyvek szeretetére nevelt, nekem a kötelező olvasmányok 95%-a sem volt kínszenvedés. Örömmel olvastam őket. Kivéve azt a kettőt, amit utáltam.

A legtöbb kötelezőt szerettem.

Véleményem szerint ezek jó könyvek, nem hiába éltek túl többszáz évet, a férgese már kihullott. Több száz ógörög drámából megmaradt 20, a többi elvérzett az évszázadok alatt.

Akit érdekel hogy éltek és gondolkodtak régen az emberek, annak regényeket kell olvasnia. A történelmi tények tanulmányozásából ez nem fog kiderülni, hogy milyen is volt az élet.

Persze belefut az ember pár olyanba, ami neki személy szerint nem emészthető. De ha nyitott és érdeklődő az ember, akkor ez a kisebbség.

#7

Ha nem lennének kötelezők az iskolákban, nem éltek volna túl többszáz évet.

Leginkább csak azért olvassák el őket az emberek, hogy ne kapjanak 1-est magyarból.

Szerintem alapvetően az a baj velük, hogy kötelezőek. Én például nagyon szeretek olvasni, rengeteget szoktam, de csak olyat, ami érdekel, nem kedvelem ha megmondják mit kell olvasnom.

Nekünk általánosban muszáj volt elolvasni a kötelezőket, mert a tanárunk nagyon szigorúan vette, nem volt kibúvás alóla, ha nem olvastuk el, akkor egyes. Viszon figyelt rá, hogy csak olyat adjon, ami számára is megfelelő volt (például A kőszívű ember fiait nem adta, mert az számára sem volt jó emlék).

Középiskolában a tanárunk lediktálja az elemzést, nincs "szükség" arra, hogy elolvassuk őket.

A kötelezők közül legjobban A Pál utcai fiúkat és a Kincskereső kisködmönt szerettem, a többi sem volt rossz, de annyira nem fogtak meg, némelyikre már alig emlékszem.

Szükség van bizonyos művekre, az alapműveltség részei ezek, de valamilyen más módszert kéne alkalmazni. Örökké a száz évvel ezelőtti történeteket kell olvasni? Szerintem ma is születik rengeteg olyan könyv, ami elgondolkodtató és rengeteget lehet belőlük tanulni.

A mai világban inkább örülni kéne annak, ha valaki olvas, nem megszabni, hogy mit olvasson, mert azzal nagyon el lehet venni tőle az ember kedvét.