Tulajdonképpen van-e értelme annak, hogy a nem ázsiaiak is néznek animéket? Bővebben lent.

Gondolkoztam azon, mit válaszolhatnék, de kovacslevente1983 jól és tömören összefoglalta azt, ami a téma kapcsán felmerült bennem. Attól még ideböfögök valamit.

Japán más kultúra, ezért nem meglepő, hogy az ottaniak műveinek megértése sokszor nagy mennyiségű háttértudást igényel. De ez ugyanúgy igaz lényegében mindenre: rengeteg magyar film is van, amit én biztos nehezen értelmeznék, mert hiába vagyok én is magyar, attól még nem leszek automatikusan az országnak és régióinak szakértője. Minden igényel extra ismereteket.

Én sem vagyok egyébként anime szakértő, de utóbbi időben olvastam egy pár írást a japán popkultúra bizonyos szegleteiről és azok világszintű megítéléséről, és ez a téma sokszor felmerült. Ha valamit globális forgalmazásra szánnak, akkor az eladhatóság érdekében biztosítani kell, hogy az adott művet más népek is könnyen meg tudják emészteni. De van, akiket pont a másság vonz. Az animék kapcsán szerencsére már eleve adott egy robusztus nézői réteg, akik közt folyamatosan folyik a diskurzus, ezért ha valamilyen animét nehezen tudunk megemészteni, akkor annak könnyen utánajárhatunk, kikérhetjük mások véleményét.

De sok mindent úgy is élvezhetünk, hogy nem látjuk át a lényegét. A South Park-ot nézhetjük a humora miatt akkor is, ha nem fogjuk fel teljesen a társadalomkritikáját. Kiskoromban én is imádtam a Bolondos dallamokat, pedig nem voltam képben a bennük feltűnő kora huszadik századi amcsi hírességekkel. Vagy visszakanyarodva Japánba, ott vannak a hagyományos szörnyfilmek. Évtizedekkel azelőtt, hogy beindult volna az anime piac, ezek alkották Japán legfőbb kulturális kiviteli cikkeit. De úgy lettek népszerűk, hogy a különféle közönségek másfajta élvezeteket találtak bennük. Az első Godzilla film egy szimbolikus dráma Japán háború utáni sanyarúságáról és a társadalmi változásokról. De a japán gyerekek, akik nem élték meg a háborút és a sugárfertőzéseket, nem értették ezt, ők csak egy szörnyfilmet láttak. Amerikában úgyszintén sima, leegyszerűsített szörnyfilmként mutatták be, mert a forgalmazók látták, hogy van a filmnek egy nagyon is eladható oldala, a kényelmetlen társadalomkritikát viszont kiszerkesztették belőle.

A következő évtizedekben rengeti nyugati ország tonnaszámra fogyasztotta a japán szörnyes-szuperhősös filmeket és sorozatokat. Nem feltétlen értették meg a kulturális hátterüket és minden üzenetüket, de találtak bennük annyi élvezni valót, hogy megérje a forgalmazóknak terjeszteniük őket. Látványosak voltak, szórakoztatók és idővel nagy nosztalgikus értékük lett. Japánban Godzillára fontos nemzeti ikonként tekintettek sokfajta kulturális és társadalmi vonzattal, de Amerikában inkább valami modern tűzokádó sárkányként reklámozták. Máshol, pl. Németországban vagy Spanyolországban pedig a forgalmazók kényük-kedvük szerint, a bejegyzett védjegyekre és jogdíjakra tekintet nélkül vegyítették a nyugatról és keletről bejövő márkaneveket: Godzilla, King Kong, Superman, Frankenstein, összemosták és cserélgették a neveket, ezért itt is más nézetek alakultak ki róluk. De összekötő elem volt az országok közt, hogy mindannyian szerették a filmeket, csak épp mást olvastak ki belőlük.

Ezek a nézetek visszahatottak Japánra, és úgy kezdték alakítani a filmjeiket, hogy a nemzetközi közönség vagy a fiatal nemzedék igényeit is kielégítsék. Szóval bőven volt variáció: születtek sima szórakoztató művek és mélyebb üzenetű darabok is. De akit komolyabban érdekeltek a filmek, sorozatok vagy animék, azok továbbra is utánajártak a háttér-információknak, és egymás közt diskurálhatták, hogy milyen mondanivalót vagy szimbolikát olvastak ki belőlük.

Abban teljesen egyetértek, hogy jobb lenne, ha mindenki könnyen utána tudna nézni és utána is nézne az általa fogyasztott média hátterének. Főleg mert sok tudatlan van, aki a legkisebb hozzákonyítás nélkül osztja az észt mindenféléről. Sőt, ha a hazai médiahatóságok, TV csatornák és átlagnézők is kellően nyitottak és értesültek lettek volna, biztosra veszem, hogy az itthoni animepiac sem apadt volna ki. De azt hiszem, ezzel máris túlléptünk az animék, filmek és a szórakoztatóipar hatókörén, és az általános emberi természet kérdéskörében tapogatózunk. Oda pedig nem akarok betérni. Na mindegy, élvezhetünk valamit anélkül is, hogy teljesen átlátnánk, és ez nemcsak az animékre áll, hanem gyakorlatilag mindenre. Szerencsére manapság a net meg ilyesmik már azért megkönnyítik, hogy ha akarjuk, jobban tájékozódjunk arról, amit nézünk.

"Lehet, hogy az a sárkány egy, az ősi japán mitológiában létező klán fejét szimbolizálja, és az üzenetet csak akkor érted meg, ha ismered annak a klánnak a történetét, és rajta keresztül az üzenetet, amit mondani akar vele."

Ha ennek tényleg a történet szempontjából lényeges jelentősége van, akkor igenis meg lesz magyarázva. Nem láttam ezt az animét, amit mondasz, de biztos vagyok benne, hogy az animék nagy része nem ilyen. Mint ahogy a nyugati filmek nagy része sem ilyen. Milyen dolgok alkothatnak egy történetet? Fordulatok, karakterek, karakterfejlődés, dráma, poénok, szerelem, harag, morális kérdések, mindenféle érzelem, misztikumok, hősiesség stb stb. Ez egy animénél is ugyanígy van, akárcsak bármi másnál. Emberi dolgok, kérdések. Tök mindegy, hogy milyen környezetbe rakod, milyen világba helyezed. Tökmindegy, hogy mennyi kitalált elem van benne, vagy milyen mitológiából merít. Egy történet, az egy történet. Az Egri Csillagok is érthető akkor is, ha nem történész az ember.

Szóval ilyen "kódolt" üzenetet tartalmazó alkotás, függetlenül attól, hogy milyen "kód" van benne, igenis ritka. Én még nem találkoztam ilyennel animéknél. Tehát a válasz végül az, hogy igen van értelme animét nézni, mert a te leírásod azért a többségre nem igaz. Más a mentalitás japánban, ezt talán szokni kell, de ennyi.