A szakmai gyakorlatnak tulajdonképpen mi értelme van a felsőoktatásban?

Igen ez az elv, a gyakorlat gyakorlatban meg nem így működik.

Az egyetem elméleti képzést ad, elismerem, hogy vannak olyan szakok, ahol célszerű együttműködni külsős gyakorlati helyekkel, pl. egy járműmérnöknek tényleg célszerű kijárni valamelyik autógyárba "szétnézni", és persze az orvosi vagy tanári pályák esetében mindig szükség is volt "terepen" szerzett gyakorlatra, de teszem azt egy pénzügy és számvitel szakosnak mi a jó fenéért kell? A számok számok a tankönyvben meg egy munkahelyen is, ugyanígy egy mérnökinfósnál tehát inkább akkor az egyetemnek elhelyezkedésben kellene segíteni a hallgatót nem féléves ingyenmunkára kötelezni!

"Ahány cég, annyiféle a számviteli gyakorlata is."

Na épp ez az! Ha valaki nem olyan szerencsés mint az első válaszoló, akkor fél év alatt kiokosítják -jó esetben- az ottani gyakorlatra, aztán útilaput kötnek a talpára, és később ez a tapasztalat teljesen értéktelen lesz másutt!

De én továbbra is azt érzem igazi pofátlanságnak, hogy még fizetni is kell közvetve -tehát fogyó félévekből-, vagy ténylegesen azért, hogy valaki dolgozzon. Ez nonszensz. Ráadásul szerintem az ilyen gyakorlatszerzést meg kellene tudnia oldani az egyetemeknek házon belül is, pl. kémia szakon épp azért van laborgyakorlat, mert nem akarják a hallgatókat csak elméleti tudással utcára tenni. Turizmus-vendéglátáson gyakorló szállodát üzemeltetnek, egyetemi kórházak vannak az orvostanhallgatóknak, tangazdaságok mezőgazdasági területen stb. Erre egy rakás szakon kötelező ez a hetedik féléves már elnézést, de időpocsékolás.