Lányok, ha valaki lelki nehézségekkel küzd van esélye párt találni?

Emberi kapcsolatok terén vannak nehézségeim, viszont nagyon nagányos vagyok és rettentően vágyok az intimitásra egy nő érintésére. Érzem, hogy belül fáj a szívemnél.. Elszigeteltnek is érzem magam a többi embertől hiába járok el társaságba. Úgy érzem csak csetlek botlok a világban. Gondolom ez senkibszámára nem egy vonzó élethelyzet. Nagy valószínűséggel ez a kisugárzásomra is kiül és ez pluszban megnehezíti az ismerkedést. Egyébként sokan mondják, hogy csodálkoznak, hogy nincs senkim, hogy jól nézek ki és, hogy ne becsüljem le magam. Néha azt érzem, hogy egybolyan ritka madár vagyok, még a leszbikus közösségekben is, hogy bem fogok magamhoz illőt találni. Nagyon érzékeny és ragaszkodó is vagyok, de valahol sérült is az intimitásra való képességem. Félek a saját érzéseimtől. Szóval vannak bent a lelkemben gondok. Ezekkel a tulajdonságokkal és lelki nehézségekkel együtt érdemes párt keresni vagy inkább felejtsem el a dolgot és törődjek bele a magányba? Ne haragudjatok, hogy itt öntöm ki a lelkem, de most nem vagyok épp jó passzban. Nagyon magam alatt vagyok. Azt hiszem egy virtuális ölelés jól esne, de az élő mégjobban. (Bocsi a szeretetkoldulás miatt) 23/L