Mit szólnál ahhoz, ha a 18 éves lányod elmondaná neked, hogy leszbikus és szexelt már lánnyal?

- elfogadnám.

- beszélgetnék vele erről szexuális szinten is, érzelmi szinten is és a társadalmi vonzatáról is

- támogatnám mindenben, amit csak kér szexuálisan, mert ha nem teszem, akkor is megteszi, csak akkor esetleg tudatlanul.

- Megmondanám neki a végén, hogy nem fogom elmondani senkinek és bennem megbízhat ilyen témában és bármi gondja van, amivel nem barkózik meg, én mindig ott leszek neki.

De ez én vagyok. Ismerek olyat, akinek a szülei elfogadták, ráadásul annyira természetesen viselkedtek, hogy fel sem tűnt éés ismerek akit még ördögűzésre is vittek emiatt, pedig messziről látszik, hogy butch.

17:

Tudtam hogy valaki írni fog ilyet. Ennyi erővel akkor arról is beszéljünk, hogy mi lenne ha holnap elütne a busz, amikor elmegyünk otthonról. Vagy mi lenne, ha az egész családunk meghalna rajtunk kívül közlekedési balesetben. Vagy a Földet eltalálná egy meteor.

Értem én hogy létezik ilyen, amit te mondasz, de azok kivételek, ritkaságok. Én most reálisan mindennapos, valós esetekről beszélnék, nem 100-ból vagy 1000-ből 1-szer megtörténő kivételekről. Nem szeretem mikor a kivételeket említik úgy, mintha azok mindennaposan megtörténő általános dolgok lennének és azokra kellene erőltetett reakciókat adni.

19:

Ha két nő van, akkor annak csak az egyiknek lehet az a gyerek a biológiai gyereke. Ami oké, ha a te saját gyerekedé az.

Igen. Van olyan felfogás, hogy a szülő az csak az anya. Az apa az nem szül, ezért ő csak nemző lehet, amit csak apasági teszttel lehet bizonyítani, ami 60%ban téved. Ez a biológia.

Vannak olyan felfogások is, hogy egy leszbikus párnak, akik gyereket nevelnek fel, az nem is a gyerekük. Sőt! Vannak olyan felfogások, hogy egy homokos férfi pár, ha nevel egy gyereket, akkor az nem az ő gyerekük. Az adoptált gyerekek meg végkép nem érdemelnek szülőt főleg nem nagyszülőket. Ez a biológiai felfogás.

Biológiailag ez rendben is van. Ám egy gyerek nevelés sokkal több minden, mint biológia. Amikor már tud egyedül járni és enni a gyerek, nem taszítjuk el, hiába mondja ezt a biológia, hogy onnantól ő már önálló. Továbbra is foglalkozunk velük. És nem azért, mert vér ezt mondja, hanem mert mi neveltük fel és a mi nevelésünk szerint él.

Az én felfogásom meg az, hogy ha a gyereket a születésétől kezdve két ember neveli, akkor az az ő gyerekük. Aki csak biológiailag nézi, az dug egyet, majd megvárja, hogy a hő kihordja és felnevelje, etesse, és arra azt meri mondani, hogy az ő gyereke - számomra ezek a férgek.

Nem vagyunk egyformák.

Ám ha az anyám amiatt utálna engem, mert nem lehet unokája, attól függetlenül, hogy milyen szexuális beállítottságom, akkor nem sokat beszélgetnék vele, sőt lehet, hogy egyáltalán nem beszélnék vele. Ha neki csak az kell, hogy legyen egy unokája, vegyen egyet.

Tovább megyek a fantáziában: én vagyok a fiad, és nem tudsz róla, hogy a feleségem félre kefélt, de megtartjuk a gyereket, akkor nagyanyaként fogsz a gyerekhez hozzáállni, miközben biológiailag semmi közöd nincs hozzá, vagy sem?