Idegileg nem nagyon bírom, mit tegyek, tanácstalan vagyok és magányos?

Teljesen természetes ahogy érzel. A gyász elkezdte munkáját.

Most egy-két hónap (egyénfüggő) borzalmas lesz, aztán ahogy a mondás is tartja, mert nagyon igaz: Az idő mindent begyógyít. Egy év múlva már nem is bánod, hogy elment a párod mással, mert "akit el lehet vinni, az annyit is ér".

Fel a fejjel! (Bár tudom ez most nem sokat számít!)

Hmmmm... szerintem te egy nagyon ertekes szeretnivalo ember lehetsz.En sajnos nem sugarzok ilyet ki magambol,akkor sem keltek ilyen benyomast ha valojaban en is kepes vagyok erre...nincs is sok sikerem a parkapcsolatokban. Igaz, a korom (52f) se segit.

52 evesen lettem remenytelenul szerelmes az egyik ferfi munkatarsamba, aki hetero, - mig kozben volt egy csajom - (munkatarsam tudja, hogy mit erzek iranta), de a dolgok allasa miatt nyilvan remenytelenul.

Pont te zártad le az exed minden menekülési útvonalát azzal h nem fogadod vissza. Viszont picsogsz azon hogy mennyire jó volt ő neked. Megbántottak és sértődött vagy a csaj meg egy idióta. Nemcsak azért mert belement egy ilyen kapcsolatba hanem azért is mert neked sosem mondta el h mire vágyik. Vagy adott jeleket? Mondogatott neked dolgokat amikre te nem figyeltél? Te lennél az idióta mert nem figyeltél rá eléggé h mik a titkos vágyai? Esetleg ő nem akarta mondani neked mert félt hogy megbánt? Ennyire mimóza lennél, vagy csak ő ismert ennyire férre?

A szerelem elmúlik, a megszokás pedig romba dönt mindent és az embereket nem tanítják meg a párkapcsolatokra. Maguk jönnek rá a dolgokra 10-20-30 év alatt de nem tudnak akkor már mit kezdeni a megszerzett tapasztalattal.

Ha túl tudnád tenni magadat a megbántáson és az áruláson akkor vissza tudnád őt fogadni?

Ha visszafogadnád de már nem tudnál úgy nézni rá mint ezelőtt az egy elfogadható helyzet lenne neked, vagy maradna az önsajnálkozós letargia mint jobb alternatíva?

Ha felismernéd a saját hibáidat a kapcsolatodban akkor könnyebb lenne elfogadnod amit ő tett?

Azt mondod h a tenyereden hordoztad. Megadtál neki mindent amire vágyott, folyton rá figyeltél. Mindezek mellett teljesen biztos vagy még mindig ebben??? Hiszen nem vettél észre semmit sem abból hogy az asszonynak vannak más vágyai is. Ezer százalékig biztos vagyok benne hogy húsz év alatt ezernyi jel volt arra hogy te mit jelentesz neki és mit hiányol... Ezt nem lehet 20 éven keresztül titkolni! Elvoltál öntelt boldogságodban és azthitted vagy elégedve remélted hogy soha nem jön el az a nap amikor esetleg kiderül hogy van amiben tévedtél és mégsem minden olyan szép?

Akárhogyis volt. Téged még mindig ő foglalkoztat. Vázolj fel 3-5 lehetséges jövőt és válaszd ki amit legelfogadhatóbbnak tartasz és aszerint cselekedj! De akkor cselekedj is, mert a picsogásból még semmi nem épült fel!

Ha az asszonyt akarod akkor fogadd vissza! Ha nem akarod akkor adj neki tanácsot és felejtsd el, játszd a durcit, költözz el és töröld a facebookodat!

Alapvetően nincs olyan hogy nagy Ő. Mert ha van akkor abból sok van! Ugyanis egyéb esetekben nem sok esélye lett volna hogy pont vele futsz össze. De találkoztatok, viszont így nem ismertél meg egy rakás másik csajt akik közt akadt volna még nagy Ő... Új életet kezdeni sosem késő. A Badoo.com tele van jobbnál jobb elvált nőkkel egészen az 50-es korosztályig. Rengeteg nagyon szép és értelmes nő van fent akik normális pasira várnak, így bármikor is marad az ember egyedül, mindig lesz esélye újat kezdeni. Szóval az öngyilkosságot nem ajánlanám. Lehet hogy neked is maradtak ki dolgok. Az öngyilkosság amúgy is önzés a legtöbb esetben. Az öngyilkosok senkivel nem törődnek. Se testvérrel se anyával se apával se gyerekkel. Lett már munkatársam öngyilkos 30 évesen miután elhagyta a csaja. Volt egy húga, anyja és apja is. Ők nem ezt érdemelték akármennyire is fájt neki a magány...

Na mindegy. Ahogy Cipő is énekelte "Felhők fölött ragyog a nap."

35F

Hello. Tegnap egy másik kérdéshez, másik témakörben írtam valamit ami ide is illik, ha megengeded bemásolom, mert erre is ugyanaz a válaszom.

Első feladat, szembenézni a ténnyel: Jelenleg egyedül vagy.

A következő, tudatosítani: Az élet megy tovább.

Megtanulni: Soha se egy másik személytől függjön a boldogságod!

Ez persze hosszabb folyamat, mint ahogy én itt pár szóban leírtam, de ennek röviden leírva ez a folyamata. ;) Az idő mindent meggyógyít. És komolyan írtam: Ne máson múljon a TE boldogságod. :) Én most 26 éves vagyok, kb 4 évet dobtam ki az ablakon az életemből, de legalább a saját bőrömön megtanultam, mert nem volt senki aki megtanítsa velem ezt. De most boldog vagyok!

Ennyi volt amit bemásoltam, amit még írnék hozzá: Persze, mivel sokáig kitöltötte a szíved, most természetes, hogy a hiánya miatt űr kering benned, és rossz, jelenleg nem látod a jövőt nélküle. De jövő akarva/akaratlanul is jönni fog, csak rajtad áll, hogy hogy éled meg. Ismételném önmagam: Csakis magadtól függjön a boldogságod, ne mástól ;)