Egy magányos meleg esélye?

18 éves fiú vagyok, meleg. Amióta sejtettem, hogy meleg vagyok, minden nap reménykedtem benne, hogy ez csak átmeneti, holnap majd minden megváltozik. Körülbelül ez év februárjában sikerült elfogadnom magam. Ugyan elfogadtam, de valahányszor a jövőmre gondolok elfog az érzés, hogy inkább ne is lenne.

Az évek során nem tudtam nyitni az emberek felé. Nincsenek barátaim, csupán 'ismerőseim'. Tavaly testvéremen keresztül megismerkedtem egy lánnyal, online játék közbe sokat beszélgettünk szinte mindennap. Egy idő után elkezdtem álmodozni, milyen jó is lenne, hanem lennék meleg hanem legalább bi, összejönnénk és még ki is alakulhatna valami. Ez rossz ötlet volt, rá kellett eszmélnem, hogy megváltozni nem tudok, hiába akarnék, és még ráadásul csalódnom is kellett benne, szóval kettős pofon ért.

Valahányszor meglátok egy meleg párat valami videóban vagy filmben elfog a depis érzés. Rengeteget álmodozom arról, hogy milyen csodás is lenne, ha nem lennék ennyire egyedül. Aztán a nap végén általában rájövök, hogy nagyon gyorsan le kell állnom, mert az álmodozással nem jutok sehova. Csak a baj az, hogy magamat ismervén nem is fogok előrébb jutni. Mégis mit tehetnék? Egy 7ezer fős kisvárosban élek, itt nincsenek meleg szórakozóhelyek, az ismerkedés meg amúgy is nehezen megy, hát még ha melegekkel szeretnék találkozni. Pestre készülök egyetemre, ott vajon jobban labdába tudnék rúgni? Vagy a túl nagy környezetváltozás miatt még rosszabb lenne? Egyszerűen csak el kellene fogadnom a jelenlegi helyzetet és kész?

Elnézést ha esetleg hosszú lett, és tudom, megint egy siránkozós topic, de nagyon jó érzés volt végre leírni ezeket. Remélem valaki járt hasonló cipőben és eltud látni egy-két jó tanáccsal.