Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy magányos meleg esélye?
18 éves fiú vagyok, meleg. Amióta sejtettem, hogy meleg vagyok, minden nap reménykedtem benne, hogy ez csak átmeneti, holnap majd minden megváltozik. Körülbelül ez év februárjában sikerült elfogadnom magam. Ugyan elfogadtam, de valahányszor a jövőmre gondolok elfog az érzés, hogy inkább ne is lenne.
Az évek során nem tudtam nyitni az emberek felé. Nincsenek barátaim, csupán 'ismerőseim'. Tavaly testvéremen keresztül megismerkedtem egy lánnyal, online játék közbe sokat beszélgettünk szinte mindennap. Egy idő után elkezdtem álmodozni, milyen jó is lenne, hanem lennék meleg hanem legalább bi, összejönnénk és még ki is alakulhatna valami. Ez rossz ötlet volt, rá kellett eszmélnem, hogy megváltozni nem tudok, hiába akarnék, és még ráadásul csalódnom is kellett benne, szóval kettős pofon ért.
Valahányszor meglátok egy meleg párat valami videóban vagy filmben elfog a depis érzés. Rengeteget álmodozom arról, hogy milyen csodás is lenne, ha nem lennék ennyire egyedül. Aztán a nap végén általában rájövök, hogy nagyon gyorsan le kell állnom, mert az álmodozással nem jutok sehova. Csak a baj az, hogy magamat ismervén nem is fogok előrébb jutni. Mégis mit tehetnék? Egy 7ezer fős kisvárosban élek, itt nincsenek meleg szórakozóhelyek, az ismerkedés meg amúgy is nehezen megy, hát még ha melegekkel szeretnék találkozni. Pestre készülök egyetemre, ott vajon jobban labdába tudnék rúgni? Vagy a túl nagy környezetváltozás miatt még rosszabb lenne? Egyszerűen csak el kellene fogadnom a jelenlegi helyzetet és kész?
Elnézést ha esetleg hosszú lett, és tudom, megint egy siránkozós topic, de nagyon jó érzés volt végre leírni ezeket. Remélem valaki járt hasonló cipőben és eltud látni egy-két jó tanáccsal.
válasza:Estedbe ne jusson elfogadni ezt a helyzetet.
Meg kell tanulnod nyitottabbnak lenni. Kezdj el ismerkedni. Pesten meg majd tessék eljárni meleg szórakozóhelyekre. Regisztrálj társkeresőkre.
válasza: válasza:
válasza:Köszönöm szépen a kommenteket, jól esett hogy valakik válaszoltak :)
Most valóban csak az egyetemi éveim alatti változásokra számíthatok, csak ettől is félek. Úgy 16 éves korom óta várom a jobb holnapot. Várok még 1 évig mire elkerülök, aztán megint ki tudja mi nem fog összejönni és várnom kell még. Aztán végül úgy járok mint a kedves 2. hozzászóló, hogy valami visszatart. Tudom, túl sokat aggódom...
Társkeresőkkel kapcsolatba meg van egy kis belső félelmem. Ahogy olvasgattam mások véleményeit ott általában a kinézet az első mérvadó szempont, és hát nagyon nem vagyok magammal megelégedve.
válasza:"Úgy 16 éves korom óta várom a jobb holnapot"
Az két éve volt. Van még 60-70 éved. Nem vagy lemaradva semmiről ám :)
válasza:Hasonló a történetem, de 19 vagyok, de depresszió miatt két évet buktam...szóval ja, ez van, de már tudom, hogy hülyeség a múltban élni...
Nekem sincsenek barátaim, nem járok el sehova, nagyon sokat álmodozom(day dreaming), de tudom, hogy ez nem vezet semmire. Rajtam ami segített, hogy eldöntöttem, amint észreveszek egy hibát a hozzáállásommal vagy úgy általában a személyiségemmel, azt próbálom kijavítani.
Én kb 6000 fősben élek.
Szerintem Pesten lenne valamennyi esélyed, de tudnod kell, hogy Pest se valami nyitott, nyugati ország...Én Magyarországban nem is látok ilyen szempontból esélyt, bár szerintem köze van ehhez a rebellis hozzáállásomnak is(pl jól esne néha kézen fogva sétálni a jövőbeli párommal). :D Majd ha BP-re megyek fősulira vagy egyetemre, azért én is gondolkoztam, hogy azért ott majd próbálkoznék. A probléma viszont az, hogy pont a rejtőzködés miatt sokan az egy éjszakás összejöveteleket keresik...
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!