Magányosság - barátok hiánya - melegség. Szerintetek mit tehetnék?

Kedves Fórumozók!

Húszas évei elején járó, visszahúzódó meleg férfi vagyok. Világ életemben magamnak való voltam, mindig is kilógtam a sorból, de most nagy tehernek érzem ezt az állapotot. A családomon kívül nincs más, akivel tartanám a kapcsolatot. Nincsenek és igazából soha nem is voltak barátaim. Párkapcsolati téren szerencsésebb voltam, jelenleg azonban egyedülálló vagyok.

Sajnos semmilyen közösségben nem találom meg a nekem megfelelő társaságot, és ez a jelenlegi munkahelyemen sincs másképp. A nagy problémám az, hogy nagyon hamar érdektelenné válik számomra a másik ember, egy társaságban sem köt le soha az, amiről éppen szó van. Igazából nem érdekelnek a mások problémái, dolgai. Muszájból mindig igyekszem meghallgatni a másikat és megpróbálok valamit beböffenteni a beszélgetésekbe, de ez a legtöbbször erőltetettnek hat, és érzem azt, hogy a másik ember sem tud velem mit kezdeni egy idő után. Ilyenkor még kedvtelenebbé válok, még csöndesebb leszek és próbálok kimenekülni a szituációból. Érdekes ugyanakkor, hogy bizonyos hülyeségekben benne vagyok és jókat tudunk ilyenkor közösen vigyorogni a kollégákkal. Ezek miatt nem utálnak, nem közösítenek ki, hanem inkább el vagyok könyvelve egy magának való, fura figurának, aki néha tök hülye és jókat lehet vele röhögni, de legtöbbször mégse. Ennek ellenére minden egyes nap küzdök magammal, próbálok nyitni az emberek felé, csak sajnos egyre terhesebb ez a foszló álarc, amit magamra erőltetek. Még buliba is eljárok néha, ott is próbálok ismerkedni, de a rengeteg pozitív jelzés ellenére félek kezdeményezni. Ha össze is sodor valakivel az élet, max 1-2 hétig chatelünk - találkozunk, utána mindig észreveszem, hogy mennyire nem passzolunk össze, és minden kapcsolatot megszakítok ilyenkor az illetővel.

Hozzá tartozik, hogy a melegségemet és az evvel járó "más világot" nem merem felvállalni a hetero közösségekben, így nagyon sok témát alapból nem tudok felvetni, mondjuk ami engem is érdekelne és amiről szívesebben beszélgetnék. Meleg bulikban ezért kissé felszabadultabbnak is szoktam magam érezni.

Szerintetek mit kellene tennem, hogy ne érezzem magam ennyire magányosnak? Mit csináljak másképp, hogy ne egy merő küzdelemnek éljem meg a munkanapjaim és amblokk az életem szociális részét, hanem felszabadultabb lehessek? Elszántan igyekszem változtatni a szitun, de teljesen kifogytam az ötletekből. Forduljak szakemberhez?

Csak a témához kapcsolódó, normális válaszokat szeretnék kapni :)