Homoszexuálisból válhatok heteroszexuálissá?

Ma egy etikai vitán pont ezt a kérdéskört tárgyaltuk.

Vajon erkölcsileg melyik elfogadottabb?

1. Vállalom, elfogadom, hogy homoszexuális vagyok, pedig érzem, hogy erkölcsi bűnt követek el (valójában ez nem bűn, de az ilyen megváltozni kívánó emberek ezt hiszik)

2. Áttérek a másik nemre, pedig tudom, hogy a hajlamomat örökre sosem tudom elfojtani.

Ehhez kapcsolódik az, hogy mikor elkezdek kapcsolatot kiépíteni a másik nemmel, vajon már az elején őszinte vagyok, és elmondom neki a "múltam"?

Vagy megvárom, míg szorosabb kötelék alakul ki közöttünk és akkor mondom el, hátha akkor már nem akad ki?

Vagy eljárok titokban azonos neműekkel szórakozni?

Esetleg meg is engedi a párom, hogy azonos neműekkel szexeljek néha?

Megválaszolnám, akkor erkölcsi nulla az illető, ha nem fogadja el a másságát. Miért? Most szerelmes lett a másik nemből valakibe? Higgyétek el, múló állapot. Megcsalja majd, vagy eljár mellette másokkal? Csúf dolgok ezek, nem így kell megfelelni a társadalomnak!

Akkor válsz a társadalom egészévé, ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Nem akarsz megváltozni, nem ragaszkodsz hozzá, nem próbálod. Nem jössz össze kislányokkal, nőkkel, mert te éppen úgy érzed szerelmes vagy, mert az a bizonyos "futóhomok" úgyis benyel egyszer.

Ne akarjon senki megváltozni, később sokkal rosszabb lesz annál is az élete, mint amilyen rossznak hitte azt az "átalakulása" előtt.- a vitán ilyen személyekkel beszélgettünk.

Nem, nem válhatsz. A tudomány jelen állása szerint a homoszexualitás egy genetikai tényező, ami valamilyen környezeti provokáció hatására manifesztálódik, tehát, akiben megvan a gén, még nem biztos, hogy meleg lesz, de ha az kap egy löketet a környezetétől, akkor kifejlődik benne, hogy az lesz.

Ezzel semmi baj nincs, ez ugyanúgy genetika, mint ahogy az, ha valaki szőke, barna szemű, magas, sovány stb. Ugyanazt kell csinálnod, mint azoknak az embereknek: elfogadnod magad. Azt el lehet érni pszichológus/vallásos módszerek segítségével, hogy látszólag hetero legyél, de megéri ez? Egész életedben egy szerepet játszanál, sosem lehetnél önmagad, nem lehetne olyan párod, akit te akarsz magadnak. Plusz, az ilyen tipusú elfojtások elég durván csapódnak le később, és lehet nem akkor kellene rádöbbenned, hogy hibát követtél el, és melegként szeretnél élni, amikor már feleséged és gyerekeid vannak.

Légy önmagad, hagyd a fenébe azokat, akik szerint neked meg kellene változnod. Meleg férfiként is lehet teljes, és boldog életet élni, és szerintem, ha Isten olyan jó és igazságos, ahogy azt a sok vallásos ember állítja, jobban fog szeretni egy meleg embert, mint egy olyan vallásos embert, aki folyton csak gyűlölködik.

22F és meleg.

Így van, az utolsó pontosan válaszolt.

Ha már megkaptad ezt a löketet, akkor már csak elnyomni tudod, vagy időlegesen kizárni azt. Az egyik válaszban felemlegetett orvostanhallgató is így járt, benne már kialakult ez végleg, sohasem lesz teljesen hetero, azonban most lánnyal van, jól érzi magát, majd nem fogja egy idő elteltével.

Nekem eddig nem sok közöm volt a témához, sőt, igazából semennyi, mindaddig, míg egy hónapja az egyik (legjobb) gyerekkori barátom be nem vallotta, hogy Ő bizony nem az, akinek adja magát.

A pasas boldog családapa, egy három éves kislánnyal és egy gyönyörű feleséggel, rendezett, makulátlan családi élettel - mint kiderült csak látszólag.

Elmondása szerint biszexuális, mindig is ez volt (senki nem tudott róla), huszonévesen férfiakkal volt kapcsolata, de komolyat el sem bírt képzelni magának, egyszer volt egy se vele, se nélküle kapcsolata egy fiúval, ami huzamosabb ideig tartott.

Aztán erőt vett magán és rajött, hogy Ő bizony biszexuális, vagy pedig hetero, mert megismerkedett egy nővel, akibe szerelmes lett. Ezzel a nővel megházasodott, majd két évre rá született egy kislányuk. Azt mondta, neki nem kellett a meleg oldalával harcolnia, mert azt hitte, eltűnt örökre. Még a gyerek születése előtt rátörtek a vágyak, amelyekről azt hitte, hogy örökre meghaltak, még akkor csak álmodozott a dolgokról.

Később elkezdett titokban félre járni, amiről úgy gondolta, nem is nagy dolog, sokan így csinálják. Egy idő múlva viszont lecsapott a bűntudat, és már nem bírta cérnával.

Jelenleg ott tart, hogy biztosan elhagyja a családját, pedig nagyon szereti őket, de erre azt mondta:

"Felépítettem egy olyan életet, amelyre mindig is vágytam, de ez az élet nem az én életem"

Ráadásul olyan munkakörben mozog, ahol ez még nem igazán elfogadott, és igen elismert a praxisában.

Ennek fejében azt mondom laikusként, hogy me változzon meg senki, ne harminc évesen családdal a háta mögött kelljen azon gondolkodnia,hogy éppen megölöm magam, vagy lépek. És ismét hangsúlyozom, Ő biszex.

Pontosabban, előző:

Melegből sosem lesz hetero.

Melegből sem lesz biszex, hanem eddig is biszex volt, csak nem ismerte ezt az oldalát.

Ha viszont úgy jön rá valaki, hogy ő mégis "hetero" vagy biszex, hogy előtte évekig azonos neműekkel volt csak, az száz százalék, hogy csak ideiglenesen bírja a másik nemmel, érezheti akármilyen jól magát.

Olyan is van, aki azt vallja, hogy ő rájött, mégsem meleg, mert csak pszichésen viselkedett így. Na ilyen pl. nincs. Nem lehet elnyomni sokáig, akár meleg vagy, akár biszexuális, hiába találod meg életed párját (legalábbis ebben a mámorban úszkálsz). Mondhatod, hogy most nem érdekelnek az azonos neműek. Ez sem marad így örökre, elég egy kis behatás és máris ott vagy megint.

Találkoztam már annyi "megváltozott" emberrel, hogy már számolni sem tudom, de az biztos, hogy egyik sem bírta.

A másik, meg hogy barátnő mellett csinálni mással? Ejnye, melyik az erkölcsösebb, bevallani magadnak, hogy a sajátod szereted, vagy eljárni félredugni?

Igen!

Sokáig hetero voltam, aztán titokban biszex, most meg visszamelegedtem, pedig én aztán nagyon boldog voltam...

Muszájnak éreztem, hogy erre a kérdésre válaszoljak, egyrészt leírom a történétem, másrészt a sokat vitatott orvostanhallgató személyiségjegyei és "kalandjai" kísértetiesen hasonlítanak az én sztorimhoz, 90%-ban biztos vagyok abban, hogy valamelyik ismerősöm az én történetem fejtette ki ott!

Pár éve egy hasonló kaliberű oldalon egy ugyancsak hasonló kérdést tettem fel, mint te, kedves Kérdező. Segítségre leltem egy negyven év feletti férfi személyében, aki bebizonyította akkor, hogy az egész fejben dől el, Ő boldog házasságban el, vannak gyermekei, azonban az éj leple alatt kiéli homoszexuális vágyait. Erőt adott nekem, léptem és jó volt! Lett egy csodaszép barátnőm, akivel kiválóan éreztem magam, és félelmeim ellenére még a szexuális aktus sem okozott gondot. Mivel úgy gondoltam, hogy ezt más is csinálja, én is titkon fiúkra áhítottam. Majd egy idő után már élesben is megcsaltam a barátnőm, de nem zavartattam magam, azt mondtam, jó lesz ez így.

Egy magányos estémen aztán, mintegy villámcsapásként belémhasított, hogy miben jobb az, hogy az életemet úgy élem le egy családban majd, hogy mellette megcsalom őket - attól, hogy végre elővegyem saját vágyaimat, és felvállaljam, elfogadjam magam és akkor tényleg teljes értékű legyek. Csináljam ezt 20-30-40 évig, mert egy emner azt mondta, hogy ez helyes? Na nem.

Kiléptem a kapcsolatból, elhagytam a lányt, akit annyira szerettem (csak azt hittem) és a volt pszichológusom segítségével elfogadtam magam. És most vagyok boldog csak igazán! Úgy érzem, kitárult előttem a világ, megkerestem a régi ismerőseimet, akik szívesen visszafogadtak és támogatnak, annak ellenére, hogy "megcsaltam" őket.

Nem, ez nem fejben dől el. Ennek születtünk, és szetencsésnek érzem magam, hogy ilyen fiatalon rádöbbentem, hogy nincs értelme a múló boldogságért harcolni, nincs értelme hamis családot alapítani!

Ha pedig a sikeresen "átalakult" személy én lennék, üzenem, hogy már az orvostanonc társaim is mind elfogadtak, mindenhol sikeresem lettem és meleg vagyok:)

Privát üzenetet szívesen fogadok "bajban" lévő társaimtól. Hajrá skacok!

26/f BP.

Egy kicsit offolom a témát, de úgy látom itt még nem találkozott senki a "biromatikus" kifejezéssel.

Egyre több meleg férfiról és nőről derül ki, hogy volt már szerelmes a másik nembe élete során, hiába teljesen homoszexuális. Ez azt jelenti, hogy teljes odaadással, teljes szerelemmel szereti a másikat, akár van szexuális vonzalom mellette, akár nincs, de élvezi az együttlétet, valódi heteroszexuális kapcsolat van ilyenkor kialakulóban.

Félreértés ne essék, ez nem biszexualitás, hanem biromantika, de gyakran összekeverik a kettőt és ilyenkor az ember "tényleg áttér" egy kicsit a másik nemre, tehát ez nem lehetetlen dolog, főleg ha a háttérben ott van a közös érdeklődési kör, a közös és tartalmas szabadidő eltöltése etc.

A szexuális vágy ebben az esetben vagy nulla, vagy lehet száz százalékos is, hiszen szerelemről van szó, az érzelmek meg sokat számítanak.

A hátulütője ennek a birománcnak, hogy bizony ez fellángolás szintű és nem tartós, de az esetek többségében nem múlik el teljesen, hanem egy magasabb szintű barátság formájában akár folytatódhat is.

A kérdésre válaszolva pedig:

Melegből nem lesz hetero, de a birománc jelenséget megtapasztalhatod bármikor, sosem tudni. Az már más tészta, hogy előbb, vagy utóbb visszaalakulsz természetesen homová, de hát ez így van rendjén, nem? Légy önmagad, ha pedig egyszer csajozásra adod a fejed, tudd, hogy annak is vége lesz, de épp biromantikus vagy :)

Azt meg, hogy érdemes-e ilyen múló kapcsolatra áldozni élete egy részét, mindenki döntse el maga.

Remélem adtam valami újat, tisztelt Kérdező :)

Kérdező!

Lehet itt száz, meg száz történetet olvasni, de jól figyelj.

Ha nem fogadod el magad, ha vágyalmokat kergetsz, akkor ezt az életed elbuktad.

Ha lesz nőd, feleséged, csak hajrá.

Egy kapcsolatban, házasságban az adja az egységet, hogy két személy kiegészíti egymást, így válnak teljessé, eggyé, és ez így szép. De ha te tényleg megcsalod a barátnőd, feleséged, mert neked azt mondták a haverok, ismerősök, a pszichológusok etc., hogy ez normális, ez nem megcsalás, akkor tudd, hogy egy r.hadt nagy vesztes vagy, vesztesebb, mint mikor meleg 'voltál', lehetsz te az élet bármely területén sikeres! Ha a nő nem tudja teljesen megadni azt, amire vágysz, akkor Ő nem is a tiéd és te sem voltál az övé soha!

Kérdező, veszítesz, vagy nyersz? Én még 30 előtt rájöttem, hogy nyerni akarok végre, hát legyél te is nyertes!