Homoszexuálisból válhatok heteroszexuálissá?

Kedves Kérdező!

Én is azt gondoltam, hogy nem lehetséges homoszexuálisból heteroszexuálissá "változni" egyik pillanatról a másikra, erre azonban nem rég rácáfolt egy ismerős/haverom.

A srác előtte soha nem volt nővel, mindig is a saját neme iránt vonzódott, legalábbis állítása szerint, Pestre is úgy került fel. Személyesen is tapasztaltam hogy szexuális étvágya az átlagnál is nagyobb volt, és gyakran több férfival volt intim viszonya. Annyit tudok, hogy nem volt büszke a másságára, igazából folyamatos harcban állt saját magával, asszem pszihológushoz is jár emiatt. Egyébként egy rendezett családi körülmények között élő orvostanhallgató. Azóta nem nagyon beszéltünk, de több forrásból is értesültem, hogy most egy lánnyal van együtt -elvileg életében először, és boldogabb mint valaha, ezt egy közeli barátjától tudom.. egyébként, ha még soha nem próbálta az illető lánnyal, miért ne lehetne, hogy megváltozik az "ízlése"?

Kedves utolsó!

A barátjának most pontosan ez kellett, ettől érzi boldognak magát, de nyugodjon meg, ez nem tartós. Lehet változott az ízlése, de az alapbeállítottsága sohasem fog, egyszer (akár évek múlva) visszatér oda, ahonnan elindult.

Biztosan boldog mert nem kell magával tovább harcolnia, megkapta, amire vágyott. Ez nem azt jelenti, hogy átalakult volna az "ízlése", hanem azt, hogy ideiglenesen átbillent.

"pszihologushoz is jár asszem" -- míg a kezelés tart, addig oké is a dolog, meg naív apuci, anyuci hagy örüljenek.

Nincs olyan, akinél ez az állapot örökre maradna, pedig most a haverod azt hiszi, bizton állítom.

A kérdés bonyolult és összetett.

Vannak olyan paciensek, személyek, akik a saját értékrendjükhöz mérve nem tudják, nem akarják elfogadni másságukat, úgy érzik, valójában nem ehhez az irányvonalhoz tartoznak és meggyőződésük, hogy valamilyen pszichés torzulás áll beállítottságuk hátterében. Ezek az emberek képesnek érzik magukat átformálni, és meg van bennük ahhoz az erő, hogy a változás irányába mozduljanak.

Ehhez jönnek azok a gyakorlott terápiáink, amelyekkel ezeket a kétségeket, berögzüléseket hatékonyan feltárjuk és kezelni tudjuk, a paciensek általában pozitívan reagálnak.

Azonban, sajnos ki kell emelnem, hogy az esetek szinte 100%-ában ez a fajta "átváltozás" az idő múlásával elhal, vagy, ahogy az egyik kommentár kifejtette, "egyik percről a másikra" visszaáll eredeti irányába, tehát a kezelés hatékonysága jó, míg prognozisa elégtelen.

Megfigyeléseim szerint ezek a paciensek egész eddigi életük kudarcait a szexuális orientációjuk számlájára írják, pedig a valóság mást tükröz minden esetben.

A kezelések közben, mintegy bizonyított, a kezeltek körülbelül 70%-a megtalálja a bizonyos nagy "ő"-t, a psziché rendkívül nagy játékot tud űzni az egyénnel, hiszen valós boldogság-érzet tölti el, valóban szerelmet érezhet, és megelégszik az életével.

Aktuális a kérdés: a fennálló helyzettel boldog az egyén, vagy valódi boldogságot érez? Természetesen a válasz mindig az utóbbi, pedig ez nem valós.

Praxisom során már csak az elfogadásra törekszem.

Nem változtatható a szexuális irányultság, de ideiglenesen eltéríthető, a boldogság-érzet pedig megerősíti ebben az egyént. Olyan létezik, hogy az egyén felfedezi biszexuális orientációját, és addig megfékezi homoszexuális lényét.

Sosem volt alapja az "amíg meg nem kóstoltad, addig nem tudod milyen" állításnak, de támpontnak jó, pszichésen pedig ez is erőt adhat.

Egy másik kommentben említett orvostanhallgatót szívesen meghallgatnám, feltételezem, hogy szexualitását nem tudja összeegyeztetni leendő praxisával, illetve mivel értelmiségi körökben mozoghat, azzal sem. Erre nem az a megoldás, hogy lesz majd egy feleségem.

Én azt szoktam ajánlani a pacienseimnek, hogy bármilyen boldogok, menjenek el egy arra alkalmas szórakozóhelyre, és ellenőrizzék le, akár többször is, hogy mi az amit magukon tapasztalnak. Ha nem mennek, sikertelen a kísérletük. Ha elmennek, akkor onnantól a psziché megmutatja, valóság-e , amit éreznek, s meglátjuk mit cselekednek.

Gyökresen kiírtani nem lehet, és egyszer minden gyökér a felszínre törik, bármilyen legyen az alaphelyzet.

További szép napot!

47/ pszich.

#31-es válaszoló!

Szerintem kicsit ülj le a haveroddal beszélgetni.

Igen, persze...nekem 7 év év kellett ahhoz, hogy hetero legyek, de sikerült. A lány úgy jött, mint derült égből a villámcsapás és én akkor tudtam, hogy eljött az idő. Olyan boldog voltam, úgy éreztem, hogy a nap még éjjel is ragyog. Kéz a kézben járhattam vele mindenhova, mozi, drinkelés, színház stb. és még szerettem is, megismerkedtem minden rokonával, szóval családba kerültem, úgy éreztem annyi harc és keserűség után révbe értem! De akkor egy napon túl sokat ittam és a korlátok megszűntek létezni, le sem írom mi történt.

A barátodban lévő biszexualitás most jött elő, gondolom rá sem bír nézni most a férfiakra és a múltját teljesen elfelejtette, de sosem, ismétlem sosem fog belül megváltozni, minél mélyebbre dugja, annál erősebben robban ki belőle!

És attól, hogy meg tud d*gni egy csajt, vagy szeretkezik vele, még nem lesz hetero.

Hiszen a nagy szerelmem előtt egy héttel az én d*kóm állt még férfiakra a buszon.... a szexualitás meg nem ízlés kérdése, próbálja ki a hetero életet, de jobban tenné, ha a lányt és magát is megkímélné attól, ami egyszer csak megtörténik, pedig most még nem is sejti!

Én akkor rákontrázok :)

Barátnőm jött össze egy ilyen fiúval, aki már a kapcsolatuk elején bevallotta neki, hogy eddig csak srácokkal volt, de úgy érzi ő igazából hetero.

Én furcsállottam hogy bnőm minek tartja meg, bár a pasi elég jól nézett ki, meg okos volt, de mindig gyanakvóan tekintettem rá. Pozitívan csalódtam benne, hisz bnőmet a tenyerén hordozta, együtt jártunk bulizni meg minden, bebizonyította, hogy teljesen hetero az ipse.

Kontra:

Ez két éve volt, újra meleg lett, barátnőm összeomlott, én meg néha vele járok meleg bulikba. Pedig olyan meggyőző volt, szerintem akkor tényleg hetero lett egy ideig, csak igazuk van a többieknek, aki eddig a f'rkat szerette az majd később is azt fogja!

Pszichológusról nem akarok hülyeséget mondani, mert tudom, hogy járt, de azt nem hogy milyen kezelést kapott. A lényeg hogy hosszútávon sz'rt sem ért.

Szarjál a világra!

Ha meleg vagy szopjál, ha bi, akkor dugjál, szopjál.

Talán csak az nem korrekt, hogy egy pár hónapnyi csajozás után felcsinálsz egy lányt, és utána titokban szopni jársz egy életen keresztül. De ez is a Te dolgod!

Szarj rá hogy ki mit gondol róla!

Remek hozzászólások születtek, annyit még hozzátennék:

1-es válaszoló: nagyon nagy marhaság, amit írtál

31-es válaszoló: az orvostanonc ismerősöd barátnőjét nagyon sajnálom, egykor én is megtettem ugyanezt, akkor még nekem is hiába beszélhettek, hogy ez nem lesz jó. Egyszer úgyis megkívánja. Amit a pszichológus írt, ki kellene próbálnia lemenni egy egy melegbárba, aztán ott eldőlne minden.

Azért ne tegyük már tönkre mások életét...

Megerősítem, csak ideiglenes a változás, a rózsaszín köd egyszer mindenki elől eloszlik majd és jön a bumm. Addig érdemes kihasználni a boldogságot, vagy pedig eldönteni, hogy megéri e majd szegény lányoknak fájdalmat okozni (vagy azzal, hogy visszamelegszel, vagy azzal hogy mellette eljárnál dugaszolni). Szerintem ezt senki nem érdemli meg!

Létezik olyan, amikor a szerelem nem nemekre van osztva, egy meleg is lehet szerelmes nőbe, főleg ha nagyon jól elvannak, lelkitársra találnak egymásban, akkor a szex is működhet. Tehát ez mély barátság, de ettől függetlenül az illető még meleg és később lesznek ugyanolyan hajlamai.

Gyakran ezt tévesztik össze a "megváltozott" homoszexuálisok az igazi boldogsággal. Ehhez társul az "új" érzése, ami megerősíti abban, hogy sikerrel járt, vagy hogy biszexuális lett. Ez mind múló állapot, utólag majd mind megtudják.

Ez szól neked kedves kérdésfeltevő és mindenkinek, aki tévedésben él.