Nem akarom hogy elhagyjon, mit tegyek?

Van egy barátom, februárban már egy évesek leszünk. Nagyon szeretem őt. Nem élünk együtt de nagyon jól kijövünk egymással. Szeretek vele lenni és ő is velem.

De.. (és lehet hogy én rontottam el még a hónapok alatt)

Röviden:

Ő nem elégít ki, még a simogatást is úgy kell kihúzni belőle. Viszont ő szinte elvárja hogy simogassam és elégítsem ki.

Részletesebben:

Az ágyban sajnos nem a legjobb együtt. Én imádom, szeretem, puszilgatom, csókolgatom, simogatom egyszóval ösztönösen kényeztetem őt ami szerintem alap

viszont

Ő nem tesz semmit! Csak fekszik és néha egy két csók és ennyi. Úgy érzem neki csak annyi az együttlét hogy elintézzem őt kézzel! és le van tudva a dolog.

Mikor kész és elélvezett akkor egy puszi, majd megmosakodik és ennyi.

Hiába próbálom kínálgatni magam, mégis úgy érzem hogy nem tudom felizgatni őt és nem tetszek neki. Pedig amikor beszélünk erről azt mondja szeret és tetszek neki de nem tudom ezt elhinni neki.

Azt azért elárulom magamról hogy nekem egy sajátos technikám van a kielégülésre. Magyarán nem kézzel hanem tárgyhoz dörzsöléssel verem ki. Tudom hogy egy fura selejt vagyok de serdülőkoromban ez valahogy így rögzült bennem.

Így még a kapcsolatunk elején próbálta nekem kiverni de nem jött össze és mondtam hogy hagyjuk rá.

Mondta hogy intézzem el magamnak de ilyen módszerrel ahogy csinálom, a jelenlétében nem vagyok képes rá.

Én kívánnám azt is hogy meg.ugjon vagy én őt. De semmi. És lelkileg ez tönkretesz teljesen.

Mondtam már azt is, könnyekkel küzködve hogy csak simogasson. Nekem az is elég lenne hogy tudjam hogy szeret. De még a simogatást is úgy kell kikönyörögni és az se tart tovább 5-10 percnél. Kezdek kikészülni.

Tegnap éjjel együtt voltunk. Itt volt nálam. Elkezdem simogatni hogy na, jó lenne valami. Aztán a csókokkal kis idő alatt rákerültem és próbáltam úgy rámászni hogy csókolni is tudjam de a farka a fenekemhez is érjen reménykedve abban hogy na hátha most végre. De semmi.

Megszólaltam hogy: ennyi? Nem csinálsz semmit?

Erre csak ennyit mondott: hát most mit csináljak?

És ez kicsapta a biztosítékot. Lejöttem róla és kicsit még feküdtünk egymás mellett majd befordult a fal felé. Én átöleltem de jobban odahúzódott a fal felé. Kérdeztem hogy most ne öleljelek? Csak rázta a fejét és még beljebb ment. Én mondtam neki hogy nagyon szeretem.... Semmi..

Fogtam magam és levittem sétálni a kutyát, mondta hogy jön ő is de rácsuktam az ajtót és elmentem. Egy padnál sírtam. Majd elindultam fel mert hideg volt és féltettem a kutyát.

Lent az ajtónál várt és átölelt majd feljöttünk és végiv bőgtem felfelé.

Mondta hogy szeret és nem hagy el. Majd kicsit lenyugodva lefeküdtünk aludni. Ma már nem alszik itt..

Lehet hosszúra sikerült de már nem tudom mit tegyek. Félek hogy idővel más valaki kerül a képbe, vagy az én oldalamon vagy az övén. De ezt nem akarom viszont hosszútávon így nem bírom. :(