Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem akarom hogy elhagyjon, mit tegyek?
Van egy barátom, februárban már egy évesek leszünk. Nagyon szeretem őt. Nem élünk együtt de nagyon jól kijövünk egymással. Szeretek vele lenni és ő is velem.
De.. (és lehet hogy én rontottam el még a hónapok alatt)
Röviden:
Ő nem elégít ki, még a simogatást is úgy kell kihúzni belőle. Viszont ő szinte elvárja hogy simogassam és elégítsem ki.
Részletesebben:
Az ágyban sajnos nem a legjobb együtt. Én imádom, szeretem, puszilgatom, csókolgatom, simogatom egyszóval ösztönösen kényeztetem őt ami szerintem alap
viszont
Ő nem tesz semmit! Csak fekszik és néha egy két csók és ennyi. Úgy érzem neki csak annyi az együttlét hogy elintézzem őt kézzel! és le van tudva a dolog.
Mikor kész és elélvezett akkor egy puszi, majd megmosakodik és ennyi.
Hiába próbálom kínálgatni magam, mégis úgy érzem hogy nem tudom felizgatni őt és nem tetszek neki. Pedig amikor beszélünk erről azt mondja szeret és tetszek neki de nem tudom ezt elhinni neki.
Azt azért elárulom magamról hogy nekem egy sajátos technikám van a kielégülésre. Magyarán nem kézzel hanem tárgyhoz dörzsöléssel verem ki. Tudom hogy egy fura selejt vagyok de serdülőkoromban ez valahogy így rögzült bennem.
Így még a kapcsolatunk elején próbálta nekem kiverni de nem jött össze és mondtam hogy hagyjuk rá.
Mondta hogy intézzem el magamnak de ilyen módszerrel ahogy csinálom, a jelenlétében nem vagyok képes rá.
Én kívánnám azt is hogy meg.ugjon vagy én őt. De semmi. És lelkileg ez tönkretesz teljesen.
Mondtam már azt is, könnyekkel küzködve hogy csak simogasson. Nekem az is elég lenne hogy tudjam hogy szeret. De még a simogatást is úgy kell kikönyörögni és az se tart tovább 5-10 percnél. Kezdek kikészülni.
Tegnap éjjel együtt voltunk. Itt volt nálam. Elkezdem simogatni hogy na, jó lenne valami. Aztán a csókokkal kis idő alatt rákerültem és próbáltam úgy rámászni hogy csókolni is tudjam de a farka a fenekemhez is érjen reménykedve abban hogy na hátha most végre. De semmi.
Megszólaltam hogy: ennyi? Nem csinálsz semmit?
Erre csak ennyit mondott: hát most mit csináljak?
És ez kicsapta a biztosítékot. Lejöttem róla és kicsit még feküdtünk egymás mellett majd befordult a fal felé. Én átöleltem de jobban odahúzódott a fal felé. Kérdeztem hogy most ne öleljelek? Csak rázta a fejét és még beljebb ment. Én mondtam neki hogy nagyon szeretem.... Semmi..
Fogtam magam és levittem sétálni a kutyát, mondta hogy jön ő is de rácsuktam az ajtót és elmentem. Egy padnál sírtam. Majd elindultam fel mert hideg volt és féltettem a kutyát.
Lent az ajtónál várt és átölelt majd feljöttünk és végiv bőgtem felfelé.
Mondta hogy szeret és nem hagy el. Majd kicsit lenyugodva lefeküdtünk aludni. Ma már nem alszik itt..
Lehet hosszúra sikerült de már nem tudom mit tegyek. Félek hogy idővel más valaki kerül a képbe, vagy az én oldalamon vagy az övén. De ezt nem akarom viszont hosszútávon így nem bírom. :(
többször beszéltünk már erről és mondta hogy nem tudja kimutatni de nagyon szeret. csak ha már alapból nem jön még ez a simogatás sem és könyörgésre is csak ennyi hogy: hajjjhh és kb 5 percig simogat aztán ennyi mert "elfáradt".
nem kérek sokat de még ennyit sem tesz nekem
Hát elég komoly problémái lehetnek.Vannak emberek akikkel ha sok rossz történik életük során,akkor úgymond bezárkóznak és nem tudják kimutatni az érzéseiket.Gyakran azt se tudják kimondani hogy "szeretlek"
Valahogy beszélni kellene vele erről és segíteni neki hogy rájöjjön hogy nem olyan rossz az ha kimutatja az érzéseit és ha gyengéden viselkedik.
és ha pszichológustól kérnél tanácsot?
Neten sok olyat találsz akiknek ha leírod a kérdésed tanácsot adnak.Biztos tudnának segíteni abban hogy mit lehet vele csinállni és hogy hogy lehetne elérni hogy kimutassa az érzéseit.
Én azt tanácsolom, hogy először is nyugodj meg. Próbálj meg 1-2 napig erőt gyűjteni és venni magadon.
Elképzelhető, hogy tényleg problémái vannak az érzelmei kimutatásával.
Mivel nagyon a lelkeden viseled a sorsotokat én azt tanácsolom, hogy próbálj meg TE neki segíteni. Tedd félre az érzelmeidet, tedd félre az igényeidet, tegyél félre mindent és koncentrálj rá és csak arra, hogy segíts neki.
Aztán végül (ha vége is szakad - ami nagyon remélem, hogy nem így lesz) akkor legalább KI FOGOD TUDNI MAGADBAN, HOGY TE MINDENT MEGTETTÉL ÉS HARCOLTÁL ÉS NEM TESZEL MAGADNAK SZEMREHÁNYÁST.
Épp ezért, harcolj és segíts neki és ezáltal segítesz magadon is :)
Szerintem meg rossz a hozzáállásod, és az utolsó válaszolóé is.
Oké, hogy van amikor segítségre szorul az ember, na de azt csak akkor érdemli meg, hogy ő maga is tesz érte, hogy megváltozzon! A kérdező párja egyértelműen nem tesz semmit. Miért? MERT MEGTEHETI! Tudja, hogy te szereted, nem akarod, hogy elhagyjon, megkapja tőled a szeretetet, élvezetet, és neki ezért a kisujját sem kell mozdítania, hát h*lye lenne gürcölni így. Nem könyörögni kell neki meg sírni, meg hagyni, hogy kibúőjjon a téma alól. Szépen le kell ülni vele és megkérdezni, hogy ezt ő mégis hogy gondolta, és hogy te szenvedsz, és ha ő nem tesz semmit a javulásért, akkor nem maradsz vele. Nem utalgatni kell a szexre, hanem megkérdezni, hogy "hé, te sosem akarsz megd*gni engem, vagy fordítva?" Ez alól már nem lehet annyira kibújni. Ha ő elfárad 5 perc simogatás után, akkor fáradj el te is! Majd meglátja milyen roszs érzés. Ha ő semmit sem csinál könyörgés nélkül akkor te se csinálj semmit magadtól. Hátha felfogja mit művel.
én is ilyen problémákkal küszködök minta kérdező barátja.
velem a volt barátom ezért szakított, mert nem tudtam kifejezni, hogy mit érzek iránta
19 vagyok, de engem már elég sok trauma ért, így zárkózott lettem, nagyon nehezen tudok megnyílni másnak, így párkapcsolat terén
19F/a
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!