Ha van egy férfi ismerősöd, akiről sejthető, hogy homoszexuális, jobban el tudod fogadni, többre becsülöd ha?

Attól még, hogy heteróként viselkedsz, ugyanúgy meleg maradsz. Hiába irtod ki magadból az összes femininitást, ha a férfiakat nézed meg, amellett nem mondhatod azt, hogy 100%-osan heteró életet élsz. Paradox. Önmegtartóztató meleg maradsz, nem pedig heteró. Nem a szexuális aktustól függ, hogy az vagy-e. Mert ha attól függene, akkor sem heteró, se meleg nem lennél jelenleg, hanem aszexuális. (bár ez sem teljesen igaz így).

Szóval, azt javaslom neked, valahogy fogadd el magad, mert jó, most még megy, de 5-10 év múlva be fogsz kattanni! Inkább most indulj el az úton, ne akkor kelljen kapkodnod ide-oda.

Ha meg már a családod is elfogad, akkor inkább örülj neki, hogy ennyivel könnyebb dolgod van, másnak ez nem adatik meg.

Itt csak a te boldogságodról van szó, te neked kell dönteni a saját boldogságod céljából. A társadalom le van sz*rva. Miattuk érzed úgy, hogy ez az út nem helyes. Kit érdekel, amíg boldog vagy? Ne másnak akarj megfelelni.

Nem is arról beszélek, hogy a családodnak hazudsz, nekik lehet, ha a szükség megkívánja. Magadnak hazudsz, magadat csapod be és vered át, ami sokkal veszélyesebb, mint másoknak hazudni. Meleg vagy, de nem meleg élettel, heteró életvitelt élsz, de nincs csajod (bár ezt tisztelem benned, hogy te legalább nem akarsz csajt felszedni, mint sokan mások), egy nagy káoszos összevisszaság lesz így az életed!

Az önmegtartóztatásra szükség van egy kicsit, de ebből is megárt a sok! Az önmegtartóztatott emberből sosem lesz boldog ember. Gyakorlatilag be vagy zárva egy börtönbe, és a vicc, hogy saját magad fordítottad rá a kulcsot a cellád ajtajára. És most arról szól az életed, hogy bámulhatod a négy falat, mert ez egy biztonságosabb hely, mint odakint, ahol néhányan elítélnének. Hát igen, csak így boldogságot ne várj.

Ha mindenki azzal jön, akkor biztos, hogy az összes többi ember a hülye, és neked van igazad? ;)

Nem tudom, lehet, hogy boldog vagy, de nagyon nem kelted boldog ember benyomását. Ismerek egy olyan srcot, aki ilyen magányos farkas típus, és nem akar kapcsolatot, tök jól elvan egyedül - de rajta tényleg látszik az, hogy boldog, rajtad viszont nem...

Egy boldog ember nem kérdezgetne ilyeneket, nem arról szólna az élete, hogy megfeleljen másoknak, a saját vágyait leküzdve. Nem tudom, te mit nevezel boldogságnak, de nem a vágyaink leküzdése az, hanem a megélése. És nem csak a szexről beszélek, az csak egy pici része annak az egésznek, amit így megtagadsz magadtól.

Szerintem nem vagy boldog, csak már profi szinten csapod be saját magad. Persze lehet, hogy tévedek, meg nem ismerlek, de ezek a sorok, amiket eddig írtál, nagyon nem egy boldog ember benyomását keltik. Nézd meg, homofób barátunk is örül, hogy szenvedsz. A boldog ember nem szenved.

"Biztosíthatlak, rossz érzés szexuálisan defektesnek lenni. Mikor belenézek a tükörbe, és egy huszonéves, viszonylag helyes srác néz vissza rám, de tudom, ez a srác úgy fog megöregedni, hogy soha nem érezhette, hogy fiatal volt és vonzó. Rossz érzés, hogy nem nézhetsz szabadon meg valakit, aki tetszik neked, és rossz érzés, hogy téged sem néz meg senki magának. Rossz érzés, hogy nem lehet családom, gyerekem, csak hazugság, és esetleg másoknak fájdalmat okozó próbálkozások árán, pedig szeretnék. És rossz érzés, hogy olyasvalami miatt bélyegeznek meg az emberek, amiről nem tehetek, és amivel nem azonosulok valójában én sem."

Boldog aha, tudod kinek meséld, csak saját magad tudod ezzel becsapni, hogy boldog vagy, másokat nem!