Idősebb melegek, ti hogyan élitek az életeteket?

Nekem még kapcsolatom sincs, barátaim sem, csak a szűk család és mentális betegségem is van.

Így 20 év múlva már nem hiszem, hogy, itt leszek.

Hiába nézek ki jól, betegként nem fogadna el senki.

Mert nincs stabil megélhetésem.

Annyi, hogy az öcsém hasonló helyzetben van, neki se lesz senkije, meg nem is akar, így egymásnak itt leszünk, amíg tart.

36/f

#14

Az ingatlan legalább csak a tied lesz?

Mondd 17-es, hol vagy te idősebb, te bikfic ?

Még korai belefáradni, hidd el egy tényleg idősebbnek :)

Carpe diem! Azaz használd ki a mai napot (is)!

Nemrég múltam 43, öt éve elhagyott a párom (anyai nyomásra), de beletörődtem, s remekül elvagyok egyedül. Felmondtam az előző munkahelyemen pont a csődeljárás előtt, s az újban felettébb jól érzem magam. Kevés felelősség, néha csurran-cseppen pár garas, de a legjobb benne, hogy mikor munkám végeztével kilépek az ajtón, jól érzem magamat, nem agyalok azon, hogy mit kellett volna még megcsinálnom.

Ugyan lassan nyitok a világra, de tavaly óta tanfolyamokra járok, s próbálom az általam nem ismert területeken is képezni magam.

"Idősebb melegek" - ahogy a kérdés kiírója szólt? Idősnek igazán nem érzem magamat, hiszen annyi mindent csinálok, mint húszéves koromban. Az igaz, hogy nehezen barátkozom, de ennek is az előnyét fedeztem csak fel.

20 év múlva kb. ugyanilyen leszek, legalábbis remélem.

Semmiképpen nem depressziós hangulatban élem az életemet, társra vágyok természetesem de ha nem megy, akkor megvagyok egyedül is. A "csak kurci" típusú találkozásokra viszont már nem vágyok.

#19 ezt de nagy örömmel olvastam! Annyira jó látni ilyen pozitív emberek véleményét, hozzászólását! Maradj is meg ilyennek!

#13-as