Hogy élsz együtt azzal a tudattal, hogy jó eséllyel nem lesz normális párkapcsolatod?

Sosem volt kapcsolatom.

Szerintem, ha heteró lennék sem lenne másképp, introvertált vagyok.

Már tiniként sem értettem miért akarnak párkapcsolatot, na de felnőttként?

34/f

#12

És ehhez minek kell párkapcsolat vagy együtt élni valakivel?

Ha társaságra vágyok vannak haverok, barátok.

#14

Ég és föld a különbség a társ és a társaság között. Ezer barát sem pótolhatja azt az egy embert.

#15

Akkor nézd meg a válási statisztikát!

Az emberek nagy része az anyagiak miatt él valakivel.

A párkapcsolatodra sem jut több idő, mint a barátokra.

A 15-öshöz írnám...

Ez mind igaz,hogy a társ az igazi.

Viszont sok esetben egy barát, egy igaz barát jobb és több,mint egy társ.A kívulálló higgadtságával,nyugalmával jobban átlátja a dolgokat,jobb tanácsot és vigaszt tud adni.

Persze ehhez igazi,mély és emberi barátság kell,ami nehezen alakul ki és ma már sajnos egyre ritkább.

Szomorúan kell leírnom,hogy voltak párkapcsolataim,véguk lett,nehéz volt megélni. De ami sokkal szomorúbb,hogy barátokban is csalódnom kellett,olyanban,akivel szinte testvéri szinten voltunk.Meglehetősen önző módon lépett ki az életemből.

Ezért akinek van igazi barátja,nagyon becsulje meg,mert ha összetörik a szívét,elhagyja a párja,akkor egy barát mellette lesz,vigaszt tud adni.Mert sokszor nincs más,akiben bízni lehet.

Sokunknak még ez -sem-adatik meg, nemhogy hű társ,de hű barát sem jut...

Én is hasonló cipőben járok és nehéz ezzel a bizonytalansággal együtt élni, de mégis muszáj úgy gondolom, ha nem is végleg, de egy jó darabig biztosan.

Egy igazi társ a mindennapi életben szerintem elengedhetetlen, legyen szó emberről vagy akár házi állatról.

Sajnos vagy nem sajnos, de én is azon emberek közé tartozom, akik ha megszeretnek valakit, akkor foggal-körömmel képesek küzdeni a másik fél boldogságáért. Eddigi tapasztalataim alapján ez eddig csak átkot jelentett, de úgy gondolom, hogy ennek ellenére hinni kell benne. Hinni kell abban, hogy ha nem is most, de a jövőben rálelünk a másik felünkre. Persze benne van a pakliban, hogy ez nem a legelső alkalommal fog bekövetkezni, de biztosan megéri a "fáradozást". (gyenge kifejezés a fájdalomra tudom!)

Persze én sem vagyok mindig ennyire optimista felfogású :D, de azért próbálom életben tartani a reményt.

Ha csak a kérdésre válaszolnék az lenne a válaszom, hogy sehogy! :D Rövid távon elfogadom, ugyanakkor képtelen lennék elfogadni hosszú távon.

Igaz én még fiatal vagyok(21), de tisztában vagyok az érzéssel. (Persze nem annyira, mint az, aki jóval több időt töltött el magányosan)

A kérdezőknek és a kommentelőknek is kívánom azt, hogy a rengeteg csalódás ellenére, mégis csak csoda történjen velük és megtalálják azt a személyt, akikkel önmaguk lehetnek!

Egyrészről ismerem az érzést, egészen 2011-től tele vannak az appok primitív bunkókkal. Viszont másrészről abban hiszek, hogy mindenki meg van írva párnak. Csak sajnos a meleg közösségben elindultak a szexrandik hajszolásai és kialault egy nagyon rossz összkép. Emellett sok meleg mentális állapota is rossz és ez hozzájárul a negatívabb hatásokhoz.

Én pedig ráadásul azért élek együtt ilyen tudattal, mert exem skizofrén lett és hitetlenül kihasználja őt egy zsarnok banda. Mármint nem hisz a saját betegségében, ellenem fordították, irányítják, és mindenkivel össze-vissza szexel. Spirituálisan tudom, hogy nekem nem lesz más hosszú ideig. Ha nem így történt volna és a saját eszével lezárta volna, akkor el tudnám viselni a sok primitívet. De így megrekedtem.