Az normális, ha a korábbi randihelyeinken járva szomorú vagyok?

Nem fog elmúlni soha, csak enyhébb, elviselhetőbb lesz.

Normálisnak normális főleg egy frissebb szakításnál nem aggódnék miatta majd jobb lesz

Ha erősen kötődtél valakihez akkor normális. A szakítás néha sajnos k.rvára tud fájni, mindenről beugrik - hasonló tud lenni a folyamata mint a gyászfeldolgozás. Egy ideig így lesz, utána majd túl leszel rajta, de attól még sz.rul esik.

#5 Ezen miért akadsz fent?

Miért nem lehet a megfelelő kategóriában feltenni a kérdést?

Nyilvan normalis

Teljesen normális, ha egyes helyeken járva azok ugranak be akik már nincsenek melletted, és akikkel ott életed addigi legszebb pillanataid élted át. Hasonló ez, mint egy rokon elvesztése. Először egyedül tedd rendbe ezeket. A magad érdekében. Tapasztalatból mondom, hogyha a munkával, hobbival, barátokkal, rokonokkal, vagy, tanulsz, tartalmasan éled az életed, akkor sokkal könnyebb egyedül, csendes óráidban átgondolni ezeket, és bár tudom, hogy borzalmasan fáj, de hidd el, amilyen könnyen jön a szerelem, olyan könnyen el is múlhat, ha már nincs veled a szerelmed tárgya. A kulcs magad lefoglalása szerintem még akkor is, ha reménytelennek tűnik érdemben foglalkozni bármivel, amikor minden egyes másodpercben mindenről ő jut eszedbe. De ha az egyik kapcsolatod bánatát egy másik kapcsolattal szeretnéd orvosolni az csak elodázza a lelked bajait, késlelteti a megoldásukat. Lehet, hogy ideig- óráig nem fogsz rá gondolni, de attól még ott lesz, mint lezáratlan, megoldatlan probléma, ami hosszabb távon akár az új kapcsolataidat is megnehezítheti, és az ebből fakadó konfliktusok miatt könnyen okolhatod magadat, ami így szintén visszahat rád, és az egész önbecsülésedre. Nagyon nehéz, és lehet, hogy soha nem is fog elmúlni az érzés, de részlegesen mindenképp begyógyíthatod. Ha úgy érzed, hogy már túltetted maga rajta, és szeretnél párt magadnak, csak akkor vágj bele, a későbbiekben tapasztalatként felhasználva az előző kapcsolatodban tanultakat.