Csak olyan fiúval szerettek barátkozni aki tetszik nektek vagy csak én vagyok ilyen selejtes?

Közel negyven éves vagy és csak "fiúkkal" barátkozol?

Ki kellett volna élni magadat előbb. Barátkozni hogy akarsz olyan generációval, akivel közös témad sincs kb? Mármint nyilván ilyen 1-2 perces dumálgatásokra, stb alkalmas lehet. De hosszútávon halálra ítélt. De, ha már érzed, hogy pszichológus kell, akkor talán ideje volna hallgatni a megérzésre. Nem szégyen az sem.

Semmilyen formában nem normális, de ezt te is érzed, hiszen, akkor nem tetted volna fel a kérdést. Nyilván nem látunk a fejedbe, meg a gyerekkorodba, stb. Ha kell, akkor kérdezz szakembert. Tényleg nem szégyen. Sőt, rá is férne ebben a társadalomban mindenkire.

Nem kell ehhez negatívan hozzá állni. Tudsz magadon változtatni egyébként, csak neked is akarnod kell. Szakember meg szépen le tudja vezetni változáshoz szükséges lépéseket. De ez csak akkor működik, ha te is úgy akarod és teszel is érte.

Én is "túlértékelem" a szépséget. Ez egyszerűen csak annyi, hogy szebb emberek társaságában jól érzem magam, de nem ez alapján szelektálok nyilván. Nálad ez szerintem durvább szinten van. Ennek az a hátulütője, hogy ha mindketten tetszetek egymásnak, abból lehet több is, ami meg már nem biztos, hogy a barátságról fog szóni.

Nem vagy selejtes, csak felszínes. A haverság/barátság arról szól, hogy jól érezzük magunkat a másik társaságában (jó beszélgetések, programok, közös hobbik), ilyenkor lényegtelen, hogy ki hogy néz ki.