A transzneműek nem vesztenek valamit azzal, hogy átsorolják magukat az ellenkező nembe?

10, a testi adottságokon sokkal könnyebb változtatni, mint azon, hogy milyen neműnek érzed magad. Számtalan módszer létezik a testi adottságok megváltoztatására, pl. hormonterápia, nemi helyreállító műtét, illetve különféle kiegészítők, mint pl. binder, melltömés stb. Ezek állnak rendelkezésre jelenleg, és ezek mind bizonyítottan hatékonyak a nemi diszfória ellen, "férfi lélek pirula" viszont nem létezik.

De ha már itt tartunk, például egy cisznemű nőnek, aki nagy melleket szeretne, nem mondanak olyat, hogy vegye be a "kis mell lélek pirulát", hanem teljesen elfogadott dolog, ha megcsináltatja a testét olyanra, amiben komfortosan érzi magát. Viszont pontosan ugyanezt a műtétet egy transznemű nő esetében csonkításnak meg hasonlónak csúfolják, csak mert az illető transznemű. Ez a jelenség a transzfóbia.

Érdekes a gondolat amit megfogalmaztál. Biztosan mindenki más és más, de én inkább alakíttatnám át valamelyik testrészem, minthogy valami manipulálja a lelkem, legbelsőbb énem.

A melegek jelentős része nem venne be egy pirulát, amitől heteróvá válna. De pl. egy nagyon nehéz problémákkal küzdő depressziós ember talán igen. Személyfüggő.

A kis mellek műtéte mellett még sok példa van: balesetben megsérült testrészek korrekciója, látványos bőrhibák, az arc korrekciói. Ha más esetben indok lehet a műtétre a lelki eredetű ok...

"jó példa amúgy a kis mell, mert szerintem ott is azt mondja a férfiak nagy része, hogy semmi értelme megműtetnie, mert izgalmasabb, ha olyan amilyen. Akkor lesz reális a műtét, ha tényleg valami extrém testi probléma van."

Erre a részre azért reagálnék, mert konkrétan szexistának érzem. A nők melle nem arra való, hogy a férfiakat kiszolgálja, hanem a nő testének része, ami fölött csakis maga a nő rendelkezik, nem a férfiak. Nem érzem elfogadható érvnek a mellműtét ellen azt, hogy a férfi izgalmasabbnak találja az "eredeti" mellet. Lehet, hogy van olyan nő, akinél ez is szempont, ahogy pl. valaki egy új hajszín, frizura, tetkó, piercing és egyebek kiválasztásánál is figyelembe veszi, hogy a párjának mennyire tetszene, de a teste mindenkinek a sajátja, és az a legfontosabb, hogy mi magunk jól érezzük magunkat a saját testünkben.

Na akkor megpróbálom elmagyarázni... Próbált el ezt úgy elképzeni hogy van egy cipőd ami egy két számmal kisebb mint kéne, lehet használni, meg lehet lenni így is csak főleg hosszú távon fáj és kicsit se kellemes. Mi a megoldás? Szerzel valamit ami méretben jobb és nem zavar állandóan. Jelen párhuzamba a kínézet/test megváltoztatása lenne a cipőcsere. A "lélek változtató kapszula" ebben a párhuzamba pedig az lenne ha levágnál a lábad ól hogy bele érjen. Amit te javasolsz pedig az hogy tűrj, szokj hozzá mert nekem jobban tetszik az ami most van rajtad, olyan jól áll, miért cserélném le csak azért mert kényelmetlen.

Bocs de nem cirkuszi malyomok vagyunk akik azért van a itt mert egyesek érdekesnek találják hogy ilyen van. Én érintettként azt érzem EZ az út. És ez most is egy reális alternatíva... A lélekváltoztató lenne az önlecserélés, kössz de az agyam senki ne basztassa. Ez ugyan az a f@szság mint az "X festő azért volt ilyen jó mert mentális betegségben szenvedett", ne romantizáld mások helyzetét.. Ő jobban tudja, neked meg nincs hozzá közöd.

Sziasztok!

#kérdező

A tranzícióm elkezdésével és magával a transzneműségem felvállalásával nem "átsoroltam" magam az ellenkező nembe, hanem a testem kezdtem el alakítani a meglévő nememhez.

"Szóval nem lenne erősebb a férfinem ilyen nagyon radikális szélső értékének lenni..."

Nem lenne erősebb. A férfi nem semmilyen "értéke" nem vagyok akkor miért akarnék az lenni? Az anatómiám sajnos még pasis, műtéteim még nem voltak, és csak alig egy éve vagyok hormonterápián, de maga a személyem, az aki én vagyok az ugyan az a személy aki mindig is voltam csak most, hogy már lassan kezdenek jönni a testi változások is egyre inkább azonosulni tudok a testemmel is, igaz még nagyon hosszú út áll előttem ilyen téren.

A kérdésedre válaszolva, miszerint veszítettem-e bármit is a tranzíció megkezdésével és önmagam felvállalásával a válaszom röviden igen.

Elég sok mindent "vesztettem", a teljesség igénye nélkül:

A szorongást, depressziót, a görcsös megfelelési és beilleszkedési kényszert, önutálatot, mások véleményétől való félelmet, zárkózottságot. Számos előítéletes, gyűlölködő és rosszindulatú "baráti" és rokoni kapcsolatot.

A "pirulás" dologhoz meg annyit hogy, szerintem senki nem akarna ilyet beszedni. Ha megváltoztatnám a lelkem az már nem én lennék. Egy ilyen pirula azt változtatná meg ami engem önmagammá tesz és az a személy már nem én lennék, ezzel ellentétben a hormonok és később majd a műtétek a testem változtatják meg, hogy minél közelebb kerüljön ahhoz aki én vagyok.

Ha a kettő között nem látod a különbséget nem gond, csak ne ítélkezz mások felett akik ez mellett döntöttek. Hidd el nem viccből csináljuk és nem azért hogy másoknak megfeleljünk, ez csak és kizárólak önmagunkért van.

Niki

#kérdező

Én személy szerint úgy tekintek magamra hogy, az vagyok aki és nem ami. A személyiségem, tudatom, gondolataim, érzéseim minden ami engem azzá tesznek aki vagyok, hogy ezt minek nevezzük: léleknek, szellemnek, pszichének stb. az már csak világnézeti felfogás kérdése.

Én megszülettem annak aki vagyok, egy nőnek, az hogy a testem ezzel ellentétes, nos szerintem csak így alakult. A kettő közül a testem megtudom változtatni, hogy jobban azonosulni tudjak vele, sokkalta magaménak érezzem. Önmagam, azt aki vagyok (személyiségem, tudatom, gondolataim, érzéseim stb.) azt nem, de nem is akarom.

Egyébként 31 éves vagyok.

Niki