Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Homoszexuálisként, mentális betegséggel élve társkeresés?
Sziasztok!
22 éves, homoszexuális férfi vagyok. 4 biztos diagnózisom van, ami alatt nem azt értem, hogy benn voltam a pszichiáternél 5 percet, és 4 BNO-kóddal távoztam.
Ezt a 4 zavart nem látom szükségesnek megnevezni, de annyit mindenképpen le kell írjak (pejoratív jelzők nélkül az ebben érintettekre), hogy nem vagyok pszichotikus, szkizofrén.
Heti rendszerességgel, évek óta pszichoterápiába járok, gyógyszereket szedek, amik valamelyest stabilan tartanak (nem vagyok napközben leszedálva, semmilyen szedatív szert nem szedek nappalra).
Régebben, 3-4 éve elképesztően hevesen tomboltak bennem a betegségeim, borzalmas ember lehettem. Ma már egy teljesen más ember vagyok, a terapeutámmal céltudatosan dolgozunk, formálom magamat, egyre több kóros mechanizmusomat kezdtem el felszámolni hónapokkal ezelőtt (hihetetlenül lassú folyamat), a múltbéli traumák is felszínre kerültek, integrálásuk szintén folyamatban, minden nap tanulok valami újat, rájövök magammal kapcsolatban valami újdonságra, megtalálom a miértet, ami az előrehaladásomban segít.
Azonban. A társkeresés továbbra is rettenetesen nehéz. Amint említettem, a 3-4 évvel ezelőtti kapcsolataim működésképtelenek voltak, ami nem csoda. Viszont hiszem azt, hogy ma már máshogyan funkcionálnék valaki mellett, azonban rettegek az egésztől, folyamatosan próbálkozom, de kudarcokba fulladok. Konstans dilemmaként élem meg, hogy az aktuális beszélgetőpartnert még az elején tájékoztassam-e arról, hogy mentális beteg vagyok, vagy hagyjam meg ezt az információt már akkorra, amikor bizalmasabb, intimebb a viszony?
Rendszerint, ha nem akarok kicseszni a másikkal, és az elején elmondom, akkor 70%-uk elköszön, hogy ő ebből nem kér, 30%-uk pedig marad, megpróbálja, de mivel még a zavarok dolgoznak bennem, amikor feltűnik egy-egy súlyosabb tünet vagy rosszabb mechanizmus, elhagynak ők is.
Ha viszont későbbre tartogatom, akkor azt hihetik, hogy manipulálni akartam, valakit magam mellé láncolni, aztán a nyakába borítani a szarosbödönt.
Lassan leválok a betegségeimről, már nem azok határozzák meg, hogy ki vagyok, de továbbra is a részeim, és (sajnos) még hosszú évekig biztosan azok lesznek (de egyre kontrolálltabban).
Homoszexuálisként párt keresni azt gondolom, 2019-ben alapvetően sem egy egyszerű feladat, de sok embernek még rátevődik egy-két nehezítő tényező, kinek autoimmun betegségek, kinek mentális zavarok, kinek fizikai korlátozottságok stb.
Alkalmi kalandokra képtelen vagyok, nem tudok érzelmek nélkül egy annyira intim dologba belefolyni, mint egy szexuális aktus.
Ugyanakkor pedig fizikai szükségleteim, mint mindenkinek nekem is vannak, de a komolyabb célú társkeresés sem megy. Pedig annyi szeretet lakozik a szívemben, de nincs, akivel megosszam.
Mégis mihez tudnék kezdeni? Valaki esetleg hasonló cipőben jár-e, az elmondaná a saját tapasztalatait (privát üzenet formájában is megfelel)? Természetesen erről is rengeteget beszélünk a terapeutámmal, de meg szerettem volna kérdezni egy közösséget (amiben azért akadnak intellektuális egyének, ahogy a kérdéseket böngészem), hogy hogyan látja ezt?
A válaszokat (vagy privát üzeneteket) előre is nagyon megköszönöm!
22/F
válasza:Mi lenne, hogyha nem azon pörögnél, hogy mi lesz később?
Elmagyarázom, hogy kb hogy értem. Én a helyedben felmennék mondjuk egy társkeresőre, és elkezdenék csak simán ismerkedni, beszélgetni, randizni, a jelenben élni. Azért a tarskeresőre, mert ott nagyon sok olyan ember van, aki ugyanúgy keresi az igazit, mint te. Nem kéne szerintem egyből előhozni a mentális betegséget, főleg mert így a soraidat olvasva szerintem olyan nagy baj nem lehet. Bőven ráérsz ezzel később is előhozakodni, amikor már úgy érzed, hogy megoszthatsz bizalmasabb infókat is az adott emberkével. Addig meg beszélgess velük másról, a hobbidról, filmekről, könyvekről, az élet nagy dolgairól, saját magadról. Mutasd meg neki, hogy ki vagy Te:) Menjetek el sörözni, kirándulni, vagy akár színházba. Szóval egyszerűen csak érezd jól magad :) ez amúgy is jót fog tenni neked. Amúgy meg hidd el, rengeteg más fiatal egyedülállo, meleg vagy hetero keresi a párját, szóval nem vagy egyedül :) meg fogod találni az igazit ;)
válasza: válasza: válasza:Nézz utána picit jobban a témának.
Plusz, a szakemberek sem mind egyformák. :)
válasza:igaza van a #1-nek. randizz, ismerkedjetek meg, és ha úgy látod, hogy szimpatikus neked, és te is neki, akkor mondd el, és ő eldonti, hogy ő ad-e neked egy esélyt. mert ha egyből azzal josz, hogy ilyen betegsége van egyből megilyednek és hátrálnak, mert nem is hagytál nekik esélyt, hogy előtte megismerjenek.
Sok sikert! :)
válasza: válasza:Mindig is szorongós típus voltam, volt egy nagyon jó időszak az életemben, aztán egy konkrét esemény miatt egy nagyon durva szorongásos időszakom kezdődött el, 1 év szenvedés után már a depresszió jelei mutatkoztak. Ekkor ismerkedtem meg egy sráccal, aki szimpatikus volt, de nagyon ragaszkodó, 1 hét ismertség után már azt akarta, hogy legyek a pasija, hogy próbáljuk meg, milyen együtt. Elég kicsapongó szexuális életem volt mindig is, nem tudtam volna elképzelni, hogy egy monogám kapcsolatban elköteleződjek mellette. Szóval mikor ez a kapcsolat téma szóba jött, nekem ösztönből jött, hogy taszítsam el magamtól, mert úgyse működne ez a dolog. Meg is mondtam ezt neki, nagyon fájó volt a búcsú, annyira, hogy zokogni kezdtem. Aztán hazaértem, és hajnalig sírtam. Másnap mikor felkeltem, egy ideig bírtam, aztán egész nap keservesen zokogtam, képtelen voltam bármit is csinálni. Szerintem ez volt az az esemény, ami végleg depresszióba taszított, ekkor kerestem fel végül egy pszichiátert, kaptam gyógyszert.
Ezek után hallani sem akarok kapcsolatról, főleg nem monogám kapcsolatról. Ismerkedjünk, aztán ami alakul, de fontos a nyitottság a nyitott párkapcsolatra. Életemben egy olyan srác volt viszont csak, akivel egy ilyet el tudtam volna képzelni, vele együtt járkáltunk szexbárba meg szaunába, és teljesen természetesen viselkedtem, nem voltam féltékeny vagy irigy rá, mikor másokkal elvonult.
Sokat javultam szorongás terén, de például rettegek attól, hogy szakítás esetén újból jön a depresszió, szorongás, gyógyszer, elhízás, ne adj' Isten munkaképtelenség, munkanélküliség. De attól is rettegek, hogy nem nyugszik bele, és zaklatni fog, amivel simán öngyilkosságba kergetne.
Röviden: nincs jó tapasztalatom, szorongással és depresszióval diagnosztizáltak, de lehet valami más bajom is van amiért ennyire alkalmatlan vagyok társas kapcsolatra.
válasza: válasza:Ha ilyen sokat tudtál írni normális, korrekt hangvétellel, annyira beteg nem lehetsz. :-)
Innen sztem sokunk sok BNO kóddal távozna ha pszichiáterhez menne.
A baj nem veled van, hanem melegként egész egyszerűen nehéz párt találni.
Arról nem is beszélve hogy ez az egész melegség csak vonzza a pszichobetegségeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!