25 évesen lehet átformálni a gondolkodásmódot? Vagy számomra már nincs új irány?

25/F vagyok.

Mindeddig azt hittem, hogy a külsőm/egzisztenciám nincs meg a társkereséshez. Nemrégiben azonban (érdekes, mióta megjött a tavasz) teljesen másképp néznek rám a nők, és rájöttem hogy megvan itt a külső, és a kisugárzás is, csak a fejemben vannak falak.

Képtelen vagyok elhinni, hogy vonzó lehetek, továbbá a sok visszautasítás, illetve bennem lévő előítélet, hogy "áhh úgyis van bikája, minek erőlködjek az ismerkedéssel"

Keveset mosolygok, komoly vagyok.

Sokat foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, már számtalanszor elképzeltem hogy is tenném meg.

Tudom, érzem hogy fejemben vannak gondok, de bármit teszek, bárhogy irányítom az életem, mindig csak napokig-talán 1 hétig tudok változni, utána újra visszaesek.

Csak nézem a körülöttem lévőket, hogy átlag, vagy épp átlag alatti külsővel, de hatalmas szívvel, és milyen boldogok, hogy élvezik az életet. És én erre képtelen vagyok. A folyamatos "nem vagyok elég jó, kinek kellenék, aki megtetszik, úgyis van bakja, labdába sem rúghatok ennél vagy annál a nőnél stb" gondolatok cikáznak mindig bennem.

Ideje lenne pszichologushoz fordulnom?