Mi a legcikisebb randi élményetek?

A barátnőivel jött a csaj. Rólam nagyon tudomást sem vettem egymás között beszélgettek majd a számlát velem fizettették ki. Nagyon szarul éreztem magam utána...

F

nálam csak apróságok (bár nekem is volt, hogy előttem a lány elfingotta magát és szinte menekült haza, pedig addig jól telt minden)

- rám jött a hasmenés és egész randi alatt szenvedő arccal ültem és folyamatosan mentem "pisilni". Már arra sem emlékszem ki volt a lány, csak a hasmenésre

- pár randi után annyira berúgtam az egyik buliba ahova közösen mentünk örömömben, hogy a wc-n elaludtam és a lány órákig keresett

- összeboronáltak haverok egy lánnyal akinek tetszettem és egy ilyen többes randit hoztak össze, ahol valamennyire egyedül maradtam a lánnyal. Aranyos volt, tudtam, hogy bejövök neki, mert ő intézte el a találkát és 2 óra alatt jóformán 2 mondatot nem mondott, én meg már azt sem tudtam mit mondjak neki, hogy felszabaduljon és végre megnyíljon. Életemben nem beszéltem ennyit randin, általában én szoktam meghallgatni a másikat.

- hasonlóan összehoztak egy lánnyal néhány lány ismerősöm, akinek én bejöttem, de nekem ő nem tetszett ÚGY, ezt meg is mondtam a lány ismerősöknek, de biztosítottak, hogy a lány is csak barátot keres, mert nincs sok ismerőse az új városban, ezért én azt hittem, csak barátilag találkozunk egy kávéra, meg hasonló. Emlékszem feljött még a koli szobámba is, mert valamiért fel akart nagyon jönni ha már a környéken voltunk, ott is dumálgattunk, megnéztünk 1-2 videót (internet+youtube újdonsága még akkor), majd amikor már úgy éreztem vége, lassan elköszöntem, puszi, szia-szia.

Másnap hívott az egyik lány ismerősöm, hogy hogy képzelem, hogy nem tepertem le és nem másztam rá a lányra, amikor ő fel is ment hozzám szobára és ő arra számított, hogy megcsókolom és szexelni is akart velem és hogy akkor minek vittem fel a szobámba ha nem akartam vele szexelni és hogy milyen férfi vagyok én, hogy sírva ment haza, hogy ő nekem nem kellett... Akkor elcsodálkoztam, hogy ez a lovagias viselkedés, meg az őszinteség nem mindig úgy működik mint a Hollywoodi filmekben... piszok rosszul éreztem magam, hogy én vagyok a szemét, amikor rám lett erőltetve minden.

(+1 télen sokadik randi a lánnyal, már siettem, hogy ne késsek el és úgy belerúgtam az ajtóba, hogy kislábujjam megrepedt, tisztára feldagadt, kék lett, piszkosul fájt, de sietnem kellett, mert a csajnak lemerült a mobilja és nem értem el szólni neki. Úgyhogy kemény csizma, amitől nagyon fájt, majd jóformán fél lábbal "futás". 20 perc késés, a lány nagyon ki volt akadva, mert halálra fagyott, neki is minden hülyeség összejött aznap amit egy balszerencsés napon el tudsz képzelni, hallgattam 10 percig a letolását, bocsánatot kértem, de annyi szóhoz nem jutottam, hogy elmondjam miért késtem. Már majdnem ott volt a lány, hogy ennyi, vége, nem találkozunk többet, sőt még ki is röhögte, hogy azért késtem, mert bevertem a lábujjamat. Nagy nehezen meg tudtam győzni, megkértem, hogy jöjjön fel hozzám és hagyjuk a programot, mert nem bírok menni, tényleg egy hajszálon múlt, hogy nem küldött el a sunyiba és meg tudtam győzni. Otthon le tudtam venni a bakancsomat, meglátta, hogy a kislábujjam akkora volt mint a nagylábujjam, tiszta lila, úgy elszégyellte magát, hogy utána napokig minden pici szavamat leste, hogy hol tud nekem örömöt okozni)

Kolléganőm össze akart hozni a barátnőjével - és el is jött a "randira". Kémia sem volt annyira köztünk, közös téma se sok, nem lett semmi belőle.

Pár héttel később kolléganő kérdezte: "de hát miért nem, olyan finom sütiket tud sütni?!"