Összejönnétek bármilyen testi fogyatékkal rendelkező emberrel?

Én vak vagyok úgyhogy természetesen összejönnék vak lánnyal. :-)

Én úgy tapasztalom, hogy aki később vesztette el látását, vele könnyebben összejön olyan aki lát, mint az, aki már vakon született.

Ezen kívül társkeresőn ha adatlapon nem írnám be a vakságot, akkor jelentősen megnövekednének az esélyeim (napszemüveges fotó alapján, mert állítólag átlagnál jobban nézek ki) és én is tapasztaltam, hogy szimpatikusnak találnak...

Én úgy érzem korrektnek, hogy adatlapra kiírom, nem azért, mert direkt szeretném magamat nehezebb helyzetbe hozni, hanem mert ha később mondom el, vagy x számú levélváltás után, a másik úgy fogja érezni, hogy át lett verve...

Szerintem az emberek többsége még mindig úgy gondolja, hogy az, ha egy vakkal megismerkedne azt jelenti, hogy "ápolói feladatokat kellene ellátnia", "a vakok biztos nem tudnak egyedül háztartást vezetni, ellátni magukat, öltözködni, tisztálkodni..."

Emlékszem, kora serdülőként mennyire megviselt, mikor egy lánnyal sokáig beszélgettünk, egy másik lány odajött és megkérdezte a lánytól, hogy "na mi újság, akkor járni fogtok, látom jól megvagytok", mire a lány válasza az volt, hogy "fujjj, egy ilyennel? Broah, mingyá hányok".

Azt mondják, ha a napszemüveget felteszem, az sokkal jobb, mert nem zavaró, hogy nem lehet a szemembe nézni, mert ha nincs rajtam, az illető csak a vakságra tud gondolni midnen pillanatban és hogy én nem nézek vissza...

Úgy érzem, hogy nekik fontos a szemüveg, mármint hogy hordjam, hogy sajátmagukat megvédjék a kellemetlenségtől és az nem számít, hogy nekem ményelmes -e vagy nem.

Persze hordom szívesen, ha ez könnyebb nekik.

Igen, összejönnék. A 2-es jól fogalmazta meg a dolgokat szerintem. Nekem is van egy alapbetegségem, így eleve esélytelen egy éppnél „kopogtatnom”, így tehát én is a ”magamfajtát” keresem.

A 10-es, azaz a kérdező kommentjére reagálnék:

Különbséget tesznek az emberek – és a fogyatékkal élők is -, hogy szerzett vagy veleszületett az a fogyatékosság. Nyilván szimpibb egy olyan ember sokaknak, akinek szerzett problémája van – mert tudják róla, hogy azért valamit tud, hiába olyan, amilyen -, míg egy alapból betegen születettet előszeretettel skatulyáznak be…

Látássérülttel, hallássérülttel, némával simán.

Egy végtag hiányt megfontolnék, de kölcsönös szimpátiával az sem jelentene gondot.

Szellemi sérülttel kizárt dolog.

valószínűleg a testi fogyatékosok egymással ismerkednek.

Persze nem mindegy a mértéke. ismerek olyat aki fél karral született, és igazából mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint egy egészséges ember. Tehát úgy gondolom hogy teljes értékű életet tud élni, és egyébként egészséges a párja is. Számomra ez nem lenne visszataszító. Volt szerencsém olyan baráti társaságba is belekeveredni ahol süketek is voltak. Az a helyzet már kicsit bonyolultabb vol, de Nagyon kedvesek voltak, és közvetlenek. de szerintem ők is inkább egymással ismerkednek. Sajnos a jelbeszédet kevesen tudjuk. persze meg tudtuk oldani a kommunikációt, telfonon keresztül írtunk egymásnak.

TEhát szerintem meg lehet oldani az ilyen különbségeket az emberek között.

Bár tudom nem erről a fogyatékról volt szó,de én autistaként nem szeretnék hasonló társat magamnak .

Vak ,süket,néma ellen nem lenne kifogásom ha megszeretem .

Kerekes székes hát ezen már el kell gondolkoznom,félek,hogy annyira különböző az életvitelünk ,hogy hosszútávon nem működne ,de egy esélyt mindenképp érdemelne,ha megfog benne valami,ahogy én is sok egészséges partneremtől kaptam .

Siket-némával nem,ezt ők mondták,hogy nem szokott müködni.

így nem probálkoznék,meg amúgysem tudok jelelni.

Vak:nem hiszem.nem mondom,hogy biztsan nem de...

Mozgássérült:attól függ mennyire,ha teljesen ellátást igényel akkor biztos,hogy nem.

ha valamennyire önnáló,tud járni csak bottal,uszni akármi akkor igen,stb

Nem.

Én nagyon félek minden fajta fogyatékosságtól.