Mi a véleményetek ezzel kapcsolatban?

A homoszexuális életvitelt folytató párok,illetve a biszexuális emberek különböznek a heteró emberektől?

Jobbak,vagy rosszabbak?

Szerinted egyenértékűek?

"Talán ez a hozzászólás bepillantást nyújt,hiszen egy olyan

bi fiú írta,egy blogon,aki mindkét oldalt megismerte.

Én úgy gondolom, hogy a homoszexualitás szexuális perverzió, amit nem a gének határoznak meg, hanem tanult, addiktív beállítottság. A gének maximum hajlamossá tehetnek rá, de nem határozzák meg a szexuális orientációt. Ezt mutatják az ikreken végzett vizsgálatok is: az azonos génállománnyal rendelkező ikerpároknál, ahol az egyik homoszexuális, többségében a másik heteroszexuális volt. Isten senkit nem teremtett homokosnak, azt mindenki szabad akaratával választja. Én tudom, mert én is ezt tettem, és bűnt követtem el. A homoszexuálisok túlnyomó többségének valami baj van az identitásával, valamilyen gyermekkori stressz helyzet vagy sérelem miatt. Szerintem ezeket a sérelmeket kell felderíteni és kezelni. Ha az embernek lócitrom ragadt a cipőjére, akkor nem fogja "elfogadni" ezt a másságát és azonosítani magát a lócitrommal, hanem letörli a szart a cipőjéről - már bocsánat.

A Biblia "meleg" olvasata számomra híg és sekélyes, farizeus szövegrágás. A betű öl, a szellem éltet - a Szentlélek azt tanítja a szövegen keresztül, hogy a homoszexualitás bűn, és ezt nem lehet elmosni. Az apostoli tradícióról nem is beszélve, ami az egyházatyákon keresztül öröklődött a mai napig, s elítéli a melegséget.

Pál kimondja (Rom 1,27), hogy azok a férfiak, akik otthagyják a "nők természetes használatát" (phüszikosz krészisz), és egymás iránt testi vágyra (orexisz)gyúlnak, azok bűnösek. Ezt persze lehet csűrni-csavarni, ahogy ti is teszitek, hogy nem is úgy gondolta igazából meg minden, de szerintem aki a szívére hallgat, az tudja: nagyon is úgy gondolta Pál.

Amit te "ego-disztóniának" nevezel, az valójában a bűnös emberi lélek fájdalma. Az egész megközelítésed roppant keresztényietlen, ugyanis a modern pszichológia alapvetésein alapul, nem a Szentíráson: az ember ösztönlény, és minden problémája abból fakad, hogy elfojtja ösztöneit. A cél a libidó felszabadítása, és akkor aztán nagyon boldog lesz mindenki.

Szerintem a kereszténység nem ezt tanítja. A kereszténység szerint az embernek meg kell halnia a világ számára ahhoz, hogy üdvözüljön.

A másik, hogy aki egy kicsit is ismeri a homoszexuálisok világát, az tudja, hogy tízszer annyira szexcentriukus mint a heteroszexuális világ. Szinte minden a szexről szól, ami a melegséggel kapcsolatos, és a melegek a statisztikai adatok szerint is sokkal több rövid szexuális kapcsolatot létesítenek, mint a heterók, a komoly kapcsolatok száma pedig szinte nulla vagy nagyon kevés. Ha elmész egy meleg szórakozóhelyre, fürdőbe vagy bárhová, az egész egy húsfarmhoz hasonlít. Ezek a tendenciák azért teljesen mások a hetero világban, nekem van összehasonlítási alapom.

Személyes tapasztalataim szerint a meleg emberek többsége súlyosan sérült lelkileg, szexuálisan addiktív, képtelen komoly és tartós kapcsolatra.

A biszexekről pedig annyit: a kereszténység szerint minden nemi kapcsolat bűnnek számit ami nem házasságon belül történik. Egy biszex szükségszerűen állandóan házasságtörést követ el, ha biszex marad. Ha másért nem is, de ezért mindenképpen meg kell változnia."